A kormány hitelfelvételre ösztönzi a közszolgákat
„Látszik, hogy a kormány módszeresen azon gondolkodik: mely társadalmi csoportoknak tud adni valamit a választások közeledtével, akárcsak látványszinten is. A pedagógusok és az egészségügyi dolgozók után most jutottak el a közszolgákig” – értékelte az új hitelcsomagot Kákosy Csaba.
A volt gazdasági miniszter a Népszabadságnak nyilatkozva azt mondta: kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az Orbán-kormány ideje alatt a közszolgálatban dolgozók rosszabbul jártak, hiszen leépítések voltak, bérstopot vezettek be, a korábban meglévő életpálya-modell gyakorlatilag megszűnt, így valójában éppen ideje volt, hogy a kabinet valamilyen pozitív lépést is tegyen az érdekükben.
„A közszolgálati életpályának számos más olyan aspektusa van azonban, amelyre a lakhatás mellett szerintem érdemesebb lenne hangsúlyt helyezni. Ilyen például a bérhelyzet rendezése, a szakmai továbbképzések javítása, a nyelvtanulási lehetőségek kiszélesítése, a külföldi szakmai gyakorlat megszerzésének biztosítása. Ezek mind olyan területek, amelyek érdemben segítenék a közszolgálatban dolgozók teljesítményét és megbecsültségét is. Abban természetesen van logika, hogy a lakhatást támogatni kell, de a jelenlegi kormány filozófiai felfogásával szemben úgy vélem, nem feltétlenül szerencsés belekényszeríteni – az akár fiatal korosztályt képviselő – közszolgákat egy hosszú évekre béklyót jelentő hitel felvételébe. Ha már a lakhatásukon szeretnénk segíteni, érdemesebb lenne olcsóbb bérlakások elérhetővé tételén, vagy lakbértámogatáson gondolkodni” – fogalmazott lapunknak Kákosy Csaba.
A gazdasági szakember hozzátette, hogy a kormány szándéka szerint felállítandó rendszer hatásait egyelőre nem látni, a hitelfelvételi határ és más paraméterek pontos ismerete nélkül egyelőre az sem kizárt, hogy csak a tehetősebb dolgozók tudják majd kihasználni a kabinet által nyújtani kívánt lehetőség minden előnyét. „Egy biztos, hogy erre a programra a jövő évi költségvetésben nincs meg a szükséges fedezet. Konstrukciótól függően az éves kiadási oldala két-három milliárdtól akár húszmilliárd is lehet. Úgy vélem, hogy a választásokig ez a program nem fog érdemben beindulni, vagyis egyelőre csak egy hangzatosnak szánt kampányígéret marad. Kérdés, hogy a kormány miként és milyen tartalommal akar majd megállapodást kötni erről a csomagról az egyébként szőnyeg szélére állított bankokkal. Ha a szükséges törvénykezés rapid módon meg is történik, a banki háttértámogatás felállításához több hónapra is szükség lehet. Addig persze fel lehet mérni és be lehet gyűjteni az igényeket, amelyek ismét csak jól mutatnak majd a kampányban. Azt látom, hogy ebben is – mint megannyi másban – a kormányt csak egy cél vezérel: eljutni valahogy a választásokig. Ha győznek, akkor majd úgyis megoldják valahogy, ha pedig nem, akkor már a következő kormány feje fog úgyis fájni a megoldás miatt” – fogalmazott Kákosy Csaba.
A volt gazdasági miniszter rámutatott még, hogy a megjelent hírekben szereplő egyik konstrukciós változat szerint a Diákhitel Központ közreműködésével, államkötvények kibocsátásával szereznék meg a szükséges forrásokat és a nulla százalék „hozamot” ígérő papírokat az MNB vásárolná meg a kedvezményes hitelek folyósításához. Kákosy szerint ez egyelőre meglehetősen zavaros és „sikamlós” megoldási javaslat, mivel a Nemzeti Bank ilyen kötvények lejegyzését nem vállalhatja. „Kíváncsi lennék, hogy az Eurostat egy ilyen konstrukciót mennyire tekintene a költségvetésen belüli megoldásnak. Jónéhány hasonló unortodox megoldást vizsgálnak már, elképzelhető, hogy ebben is találnának kifogásolnivalót” – fogalmazott Kákosy Csaba.
Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint természetes, hogy a kormány a kampányban igyekszik érezhetően több pénzt juttatni vagy ígérni, illetve kedvező intézkedéseket hozni a számára legfontosabb célcsoportoknak, így például a gyermekes családoknak, vagy a közszolgáknak. „Az ügy hátterében áll emellett az is, hogy a kormány ősz óta lebegtet egy újabb devizahiteleseket segítő csomagot, de az árfolyamgát kiszélesítésén túl más egyelőre nem történt. Azzal pedig, hogy a Kúria a devizahitelesek számára kedvezőtlen döntést hozott, illetve bizonyos kérdésekben az Európai Bíróságra vár, a kormány ismét lépéskényszerbe került, valamilyen megoldást kell felmutatnia legalább azon társadalmi csoportok számára, melyek politikai szempontból kiemelt jelentőségűek” - nyilatkozta a Népszabadságnak a politikai elemző.
Juhász Attila kérdésünkre hozzátette: a jövő évi költségvetés kockázatai azonban ezzel együtt is alacsony mértékűek, mert a kormány továbbra is elkötelezett a háromszázalékos hiánycél tartása mellett, kampánycélú intézkedéseinek terheit pedig vagy másokra hárítja (például a rezsicsökkentés esetében), vagy hosszú időre elnyújtja, mint jelen esetben is.
„A 2002-es vagy a 2006-os választási évekhez hasonló túlköltekezés nem várható, a jelenlegi pártpolitikai erőviszonyok miatt erre a kormányoldal nincs is rákényszerítve” – fogalmazott lapunknak a Political Capital elemzője.
„Elsőre olyan emlékeket idéz a tervezett intézkedés, mintha a Fidesz első kormányzati ciklusába ugranánk vissza az időben. Akkor is volt egy, a kormány által megálmodott lakásvásárlási hitelkonstrukció, amit a népi emlékezet úgy őrzött meg, hogy az elsősorban csak a jobb egzisztenciális körülmények között élők számára biztosított befektetési jellegű vagyongyarapításra lehetőséget. Remélhetően a Fidesz tanult akkori hibájából, bár a kormánypártok következetes és nyílt klientúraépítését napjainkban még kevésbé korlátozza valami” – ezt már Vasali Zoltán, a Policy Solutions vezető elemzője mondta lapunknak. A szakember szerint önmagában „meredek váltásnak” tűnik, hogy a kormánykommunikáció egyáltalán pozitív kontextusban meri használni a ’hitel’ kifejezést.
„Az új konstrukció felvetésével a Fidesz már nem először azt érezteti, hogy tulajdonképpen bármit megcsinálhat a pénzügyi rendszeren belül, amit ő társadalmilag fontosnak érez. Bármilyen rendszerbe belenyúlhat állami eszközökkel, és egy, az MNB-re hárított finanszírozási kockázattal játszhatja el a költségvetésileg pedáns kormány szerepét. A kommunikációs bravúr tehát, hogy létezik erkölcsileg támogatható, a felelős állami alkalmazott számára kitalált hitel, ami más, mint a népátveréses devizahitel. Ez a nem túl differenciált, de sajnos a magyar társadalomban hatékonyan működő politika egyszerűn jó és rossz hitel kategóriákban gondolkozik. A logika egy olyan növekedésben lévő ország plusz szociális szolgáltatásaként tünteti fel a döntést, mintha mi még ezt is megtehetnénk a morálisan és gazdaságilag vergődő Európa közepén” – fogalmazott Vasali.
Az elemző hozzátette: a „jó hitel” – felesleges magyarázni is – igen sokat hozhat a kampányban a konyhára. „A célcsoport most csak egyszerűen bővült pár ezer mobilizálható választóval. Így a pedagógusok vagy éppen az új földtulajdonosok után fiatal állami munkavállalók tömegei köszönhetik majd az államnak, hogy egzisztenciát tudtak alapítani” – nyilatkozta lapunknak a Policy Solutions vezető elemzője.
