A kettészakadt horvát falu
– Nem mondok semmit. A nevemet se! Ki tudja, ki lesz a következő polgármester, ha ellene beszélek, bánhatom – így hesseget el Drávasztára főutcáján egy bicikliző férfi, akit arról kérdezek, mit tud a falu irányítóinak ellentétéről.
Faggathatok a községben bárkit, szinte mindig hasonló választ kapok. A 400 lelkes dél-baranyai község januárban képviselő-testületet és polgármestert választ. A voksolásra azért lesz szükség, mert októberben az öttagú testület három független képviselője feloszlatta a grémiumot. A hármak megválasztásuk óta szemben álltak a falu fideszes polgármesterével és alpolgármesterével. Vezéregyéniségük az ötvenéves Matoricz Sándor. A Drávasztárán vendéglőt üzemeltető férfi azt mondja, pénzügyi kérdésekből ered a konfliktus. Az évente 90 millióból gazdálkodó falu 30 milliós tartozását a kormány kiegyenlítette, ám jelenleg megint a tízmilliót közelíti az önkormányzat adóssága. Hogy pontosan mennyi a mínusz, azt nem tudják a feloszlatást kierőltető képviselők, mivel a polgármester – ezt mondják – nem tájékoztatta őket erről. A falu gazdálkodását kifogásoló képviselők még a szignózás előtt ellenőrizni akarták az önkormányzat számláit, ám ezt a polgármester nem engedte, mondván, az jogtalan feladatelvonást jelentene. A polgármester ellentábora úgy érzi, a fentiek miatt nem képes meggátolni a pazarlást.
Matoriczot és a vele egyetértő képviselőt, a falugondnokként dolgozó Varga Miklóst felháborítja, hogy a polgármester, dr. Sáity Borbála mennyi pénzébe kerül a településnek. A polgármester Drávasztára és még két község háziorvosa, s ehhez a munkához mindhárom önkormányzattól támogatást kap, saját falujától évente 2,4 millió forintot.
– A havi 200 ezret azért szavaztuk meg – idézi fel Matoricz Sándor –, mert Sáity Borbála azt ígérte, szerez rá állami forrást. De nem szerzett.
Matoriczék úgy látják, a falu nem bír el ekkor kiadást. Ráadásul a posztját másodállásban ellátó polgármester 170 ezer forint tiszteletdíjat is kap faluja irányításáért. Ezt végképp sokallják a csekélynek tartott munkáért. Amiképp az alpolgármester 80 ezer forintos tiszteletdíját is. A polgármester ellen lázadó trió tagjai lemondtak volna 25 700 forintos tiszteletdíjukról, de azt kérték, a polgármester és helyettese is mondjon le a sajátjáról, akkor a község megtakarítana évente hatmilliót. A két faluvezető ezt elutasította. A vendéglős és társai októbertől így is lemondtak a tiszteletdíjukról.
– Beruházások sorát kellene elvégezni Sztárán – mondja Matoricz Sándor –, utakat, járdákat építeni, de semmire sincs pénzünk, csak önerő nélküli pályázatokon indulhatunk.
Matoricz jelölteti magát polgármesternek az időközi választáson, s azt ígéri, ha megválasztják, gondos gazdája lesz a befolyó pénzeknek.
Sáity Borbála is sorompóba áll a polgármesterségért, de ennél többet nem árul el terveiről. A feloszlatást megszavazó képviselők vádjaira sem reagál, csak ennyit mond:
– Ebbe a játékba én nem megyek bele.
Megjegyzem neki, hogy nem játszani szeretnék, hanem tájékoztatni, mire ő azt feleli, a falu közmeghallgatásán elmond majd mindent.
A polgármester ellentábora attól tart, hogy a falu első embere a közmeghallgatáson és az orvosi rendelőben félretájékoztatja a helybelieket. Azzal például, hogy kilátásba helyezi: akkor lesz elegendő közmunka, ha fideszes lesz újra a polgármester. Mivel a 40 százalékos állástalanságtól szenvedő községben létkérdés a közfoglalkoztatás, ez a stratégia voksokat hozhat. Sztárán sokan úgy vélik, hogy jobb, ha kormánypárti vezetése van a falunak, mint ha független. Emiatt egyelőre úgy tűnik, mintha a hét éve regnáló polgármester támogatói lennének többen. Azon viszont a drávasztáraiak kivétel nélkül bánkódnak, hogy a falut megosztja az ellenségeskedés. Egy középkorú asszony így fogalmaz:
– Ez horvát falu, itt mindig nagy volt az összetartás. Az adott erőt. Ennek vége, Sztára kettészakadt.
– Mint az ország – jegyzem meg.
– Igaz – bólint rá –, de nem gondoltam, hogy ez velünk is megtörténhet.
