Mennyit ér a méltó büntetés?
A Gyenesdiáson élő férfi azt mondja, az első pillanatokban meg sem ijedt igazán, inkább csak meglepődött, hogy fegyvert fogtak rá. Tavaly november közepén történt: kilépett macskája tányérjáért háza teraszára, ahol két felfegyverzett, kapucnis, arcát sállal eltakaró férfi várt rá. Odaléptek, pisztolyt szegeztek rá, és lefújták valamilyen csípős spray-vel. Aztán belökdösték a háza nappalijába, majd folyamatosan sakkban tartották őt, néhány másodperccel később már a barátnőjét is.
– Megkötözték a kezünket. A barátnőmet a fürdőszobába zárták, engem pedig arra kényszerítettek, hogy átadjam az összes pénzt, ami otthon volt. Azt mondták, térden lőnek, ha nem adom elő a pénzt – eleveníti fel a rablás pillanatait a férfi. – Nem ellenkeztem, nem tiltakoztam, azonnal odaadtam nekik minden pénzt, ami volt. Százezer forintot. Kerestek még ékszert, széfet, de egy idő után belátták, hogy tényleg nincs nagyon értékes karkötőnk, nyakláncunk, óránk, ahogy rejtekhelyünk sem.
Elmondása szerint a támadók kezdetben meglehetősen higgadtan viselkedtek, később viszont két momentum is kibillentette őket látszólagos nyugalmukból. Észrevették, hogy a ház minden helyiségében kamerák működnek. „Mondtam nekik, hogy ne idegeskedjenek, mert úgysem látszik az arcuk. Nyugtatgattam őket, nehogy pánikba essenek, emiatt pedig még agresszívebbé váljanak” – mondja a férfi. Aztán az riasztotta meg a két fegyverest, hogy csöngettek a ház bejárati ajtaján. A pár egy barátja érkezett vendégségbe. Végül – akárcsak a filmekben –, a férfinak úgy kellett telefonon elküldenie a barátját, hogy közben fegyvert szegeztek rá. A támadók végül, mielőtt elmentek volna, bezárták az egyik helyiségbe a párt, ahonnan csak nagy nehézségek árán tudtak kiszabadulni.
A történtek miatt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya fegyveresen elkövetett rablás bűntette miatt indított nyomozást ismeretlen tettesek ellen. A nyomozás hónapokon át nem vezetett eredményre. Emiatt döntött úgy a kirabolt férfi, hogy nyomravezetői díj felajánlásával próbálja kimozdítani a holtpontról a vizsgálatot.
Kétmillió forintot ajánlott fel.
Amikor a férfinak felvetjük, hogy ez, különösen az elrabolt százezer forintjához képest feltűnően sok pénz, azt feleli: „Ez tényleg rengeteg pénz. Az életemhez képest viszont mégsem olyan sok. De még egy térdlövéshez képest sem olyan rengeteg, elég csak a fájdalomra, a műtétre, a rehabilitációra, az esetleges maradandó sérülésre gondolni”. A férfi – miközben kéri, életéről, munkájáról, anyagi helyzetéről ne írjunk – azt mondja, nem panaszkodhat életkörülményeire, de neki sem volt könnyű előteremteni ezt a pénzt. Szerinte azonban ilyen esetekben muszáj felajánlani akkora összeget, ami már nem marad visszhang nélkül.
– A bosszú miatt fontos ez? – kérdezzük.
– Nem, egészen másról van szó. Egyfelől a kíváncsiság motivált. Nincs ellenségem, nincs tartozásom, nincsenek sötét ügyeim. Kíváncsi vagyok arra, kik azok, akik ezt tették velem és a barátnőmmel. Másfelől pedig szeretném, hogy vállalják tettük következményeit. Se többet, se kevesebbet ne kapjanak, csak annyit, amennyit a bíróság indokoltnak tart.
Noha a gyenesdiási férfi által felajánlott díj összege feltűnően nagy, az ma már cseppet sem szokatlan, ha a sértettek vagy áldozatok hozzátartozói jutalmat ígérnek a nyomravezetőnek. Sok esetben részben azért lépnek a károsultak, mert a rendőrség tehetetlen: a nyomozók helyett pedig már csak a díjban, a besúgókban reménykedhetnek. Talán ezzel is magyarázható az, hogy a rendőrség feltűnően szűkszavúan és ellentmondásosan válaszolt a nyomravezetői díjakkal kapcsolatos megkeresésünkre. Arra a kérdésünkre, hogy évente hányan ajánlanak fel díjat, s átlagosan milyen összegben, azt írta az ORFK: „A külső személyek által történő felajánlásokról, azok összegéről, a felajánlók számának változásáról nem áll rendelkezésre adat”.
Ennek viszont ellentmond az, hogy a jutalmak felajánlásának, kifizetésének módjával kapcsolatos kérdésünkre azt írták: „A díjkitűzésre szánt, valamint az azután fizetendő adó és a díjkitűzéssel járó költségek, valamint a kiadások összegét a külső kezdeményező a rendőrség beleegyezését követően a rendőrség által meghatározott pénzintézeti számlára haladéktalanul befizeti, vagy átutalja”. Mindezek után kevéssé meglepő, az ORFK arról sem árult el részleteket, hogy a felajánlott jutalmak mennyiben segítik az ügyek felderítését. Mindössze annyit közöltek: „a tapasztalatok vegyesek”. Bár az ORFK nem segít a tisztánlátásban, a rendőrség honlapján jelenleg fellelhető közleményekből úgy tűnik, évente körülbelül 40-60 „díjkitűzést” tesznek közzé, s a jutalom általában 100-200 ezer forint.
Bár egyre gyakoribb, hogy a rendőrség vagy a sértett nyomravezetői díjat ajánl fel, a szakemberek szerint tévedés azt hinni, hogy – miként a hollywoodi filmekben – a nagyobb jutalmakkal kecsegtető ügyekre magánnyomozók, fejvadászok tucatjai ugranának rá. Sőt, ennek épp az ellenkezője igaz Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara magánnyomozói szekciójának vezetője, információvédelmi szakértő szerint. Mint mondja, Magyarországon nincsenek fejvadászok, a magándetektívek pedig közvetlen megbízás alapján dolgoznak, a nyomravezetői díjért ugyanis túlságosan kockázatos lenne időt, pénzt, energiát áldozni.
A szakértő szerint ennek oka elsősorban az, hogy ilyen esetekben a jelenlegi jogszabályok alapján meglehetősen szűk a mozgásterük. Egyfelől ügyelniük kell arra, hogy törvényes eszközökkel nyomozzanak, másfelől pedig óvakodniuk kell attól, hogy esetleges tévedésük esetén hamis vád miatt még őket vegyék elő. S ha ez nem lenne elég: mivel a rendőrség a kapott információk alapján lényegében „újranyomozza” az adott ügyet, utóbb még annak igazolása is sokszor nehézkes, hogy kiérdemelte-e a jutalmat a magándetektív. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jutalomból adózni kell, ráadásul az erősen bizonytalan kimenetel ellenére is tízezreket, olykor százezreket kell belefeccölni a nyomozásba – emeli ki Rohánszky Mihály. A szakértő szerint mindebből világosan látszik, hogy a jutalomnak egészen más a „célközönsége”. A felajánló sokkal inkább abban a reményben ígér pénzt, hogy egyes bűnözői körökben híre megy a jutalomnak, így a tetteseket ismerőik, „kollégáik” dobják fel.
Leadózott tippek
A felajánlott nyomravezetői díjat csak akkor fizeti ki a rendőrség, ha „a szolgáltatott érdemi információ helytállóságát ellenőrizték, és az a nyomozás eredményességét elősegítette”. Fontos azonban tudni, hogy a nyomravezetői díjak mindig bruttó összegek. Az összegből 20 százalékos forrásadót kell levonni és befizetni az adóhatóságnak, emellett további egyéb, például a díjkitűzéssel járó költségek terhelik a díjat. Mindez a gyakorlatban, például a gyenesdiási eset kapcsán úgy fest: az, aki olyan információt ad, amely alapján az elkövető azonosítható és a bűnösségére a gyanú megalapozottá válik, megkaphatja a bruttó kétmillió forintot, amelyből az adók, költségek levonása után 1 323 000 forintot utalnak át a részére.
