Csupán a „megbízott” jelző tűnt el december elsejével a titulusa elől, egyebekben folytatja, amit másfél éve elkezdett, akkor, amikor Polt Péter legfőbb ügyész megbízta a Fővárosi Főügyészség vezetésével. Ibolya Tibor már megbízott vezetőként hozzálátott a Fővárosi Főügyészség munkájának átalakításához. Mint lapunknak elmondta, most, hogy immár határozatlan időre a főváros főügyészévé nevezték ki, folytatja azt a munkát, amit másfél éve elkezdett. Akkor azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pár hónap alatt megsokszorozta a bíróság elé állítások számát. A köznyelvben gyorsított eljárásnak nevezett bíróság elé állítás az egyszerűbb megítélésű ügyekben alkalmazható, ha a gyanúsított elfogása és kihallgatása után minden szükséges bizonyíték a vádhatóság rendelkezésre áll.

Budapesten 2011-ben 211, tavaly 387, 2013 első fél évében 890 ügyben született bírói ítélet gyorsított eljárásban. Korábban ugyanis a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség a leterheltségükre hivatkozva az országos átlaghoz képest elenyésző számban éltek ezzel a lehetőséggel. Ibolya Tibor úgy látja, az elmúlt másfél évben sikerült meggyőzni a bíróságokat és a rendőrséget is, hogy mindenkinek az az érdeke, ha gyakrabban alkalmazzák ezt az eljárást.

– El kell ismerni, kezdetben talán a bírák részéről volt érezhető leginkább némi idegenkedés – mondja a főügyész. – Mivel ők előre megtervezik az egyes ügyek tárgyalásának menetét, a legkevésbé sem hiányzik nekik, hogy az felboruljon egy „váratlanul beeső tetten ért tolvaj” miatt. Azonban a bírók teljesítményét is mérik, s a „gyorsított eljárásban” befejezett ügyek is ugyanúgy „egy ügynek számítanak” a statisztikákban, mint ha több hónapos tárgyalássorozat végén születik csak ítélet, így a bírák hamar alkalmazkodtak az új gyakorlathoz. Ma már nem gond bírót találni, ha a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségen felállított önálló „bíróság elé állító csoportnak” vádlottja van. A bírósággal történő együttműködést ebben a körben a főügyész ma már problémamentesnek, sőt példaértékűnek tartja.

Ibolya szerint, bár a jogrendszerünk más, a magyar eljárásjog is lehetőséget ad arra, vagy legalábbis valami nagyon hasonlóra, amit az amerikai filmekből ismerhet az érdeklődő közönség: a bíróságok futószalagon hozzák az ítéleteket az egyszerűbb ügyekben. Szerinte sok esetben még tárgyalásra sincs szükség. Létezik egy eljárás, a tárgyalásról lemondás esete, ami ugyan kissé bürokratikus, mert formálisan ülést kell tartani, ha a terhelt lemond a tárgyalásról, de még ez az eljárás is gyorsabb a hagyományosnál. Egy másik gyorsító eljárás, a tárgyalás mellőzésének intézménye, amikor a bíró kizárólag az ügyész vádirata és a nyomozás iratai alapján hozza meg az ítéletet.

– Alaposan mérlegelni kell azonban, hogy a konkrét ügyben indokolt-e a tárgyalás mellőzése – magyarázza Ibolya Tibor. – Olykor ugyanis komoly visszatartó ereje van a bűnismétléstől már önmagában annak is, ha valakinek végig kell csinálnia egy bírósági procedúrát. Én mindenesetre nem vagyok a monstre ügyek híve. Az lenne a legjobb, ha a reggel elfogott tettes – egyszerű ügyben – este már úgy hajtaná álomra a fejét, hogy megkapta az elsőfokú ítéletét.

Ehhez persze itt, Budapesten még sok időnek kell eltelnie. A 800 főt is meghaladó Fővárosi Főügyészségen közel 350 ügyész dolgozik, s ezenfelül a kormány nemrég hozott intézkedése folytán van még számos betöltetlen ügyészi státus. Emellett több mint 120 fogalmazó és 30 alügyész dolgozik a szervezetben, amely még így is az ország legleterheltebb ügyészsége. Ez a főügyészség szervezetébe tartozó Budapesti Nyomozó Ügyészségre is igaz, ahol 30 nyomozó ügyész, valamint jelenleg több mint 20 fogalmazó dolgozik. Egy-egy nyomozó ügyész 90 üggyel foglalkozott párhuzamosan. Ma már csak 20-25-tel, pedig az új ügyek száma folyamatosan emelkedik.

– Itt jellemzően a hamis vád és hamis tanúzás miatt indult eljárásból van a legtöbb – tájékoztat a főügyész. – Sokan, ha számukra kedvezőtlenül alakul egy polgári per, azonnal feljelentik a bírót, akit szerintük nyilvánvalóan megvesztegetett az ellenérdekű fél, de egyesek olykor saját ügyvédjüket is megvádolják ugyanezzel. A legtöbb ilyen ügy megszüntetéssel ér véget, ennek ellenére ezeket az eljárásokat mind le kell folytatni, ami sok időt, energiát visz el feleslegesen. Budapesten nyomozzák a legtöbb, politikailag pikáns, olykor egyik vagy a másik oldal számára kifejezetten kínos ügyeket, és a nagy port kavaró gazdasági bűnügyeket. És a fővárosi főügyész asztalán landol azoknak a feljelentéseknek a többsége, amelyeket – ahogy Polt Péter fogalmazott korábban lapunknak – nyilvánvalóan politikai céllal tesznek politikusok, közszereplők. Arra a kérdésre, hogy sikerült-e kialakítania valamiféle önvédelmi stratégiát a politikusok „megrendelésnek” tűnő üzengetéseivel szemben, Ibolya azt mondta:

– Szomorúsággal tölt el, hogy ebben az országban ma már a büntetőjog és a nyomozás olyan, mint a foci, tízmillióan hiszik magukról, hogy értenek hozzá. Nem tehetem meg, hogy reagáljak az olykor a tényeket – hadd legyek megengedő – tévesen interpretáló kritikusainknak. Bár még mindig meg tud lepni, ha valaki úgy mond véleményt egy ügyről, hogy csak az újságokból ismeri a történetet, a törvény meghatározza, hogy az ügyész mit tehet egy ügyben, mikor, mire, milyen módon reagálhat. Ezért nem reagálhatunk az olyan politikusok, bloggerek, közírók és társaik felvetéseire, kritikáira, támadásaira, akik maguk egyébként egy adott ügyben közvetlenül nem érintettek.

A Csatáry- és a Biszku-ügyről szólva Ibolya azt mondta: nincs kettős mérce, ami a nemzetközi jog alapján büntetendő, az bűncselekmény, bárki, bármikor, bármelyik rendszerben követte is el. Arra a felvetésre, hogy akkor Biszku Béla volt belügyminiszter ellen korábban miért nem indult eljárás, sőt, a korábbi vizsgálatok miképpen tisztázhatták őt, Ibolya csak annyit mondott: az újabb eljárásban más megközelítésből, a nemzetközi jog alapján vizsgálták az 1956-ban és azt követően történteket, s azon belül Biszku szerepét. Arról, hogy korábban ez miért nem így történt, Ibolya nem kívánt találgatásokba bocsátkozni.

Ibolya Tibor az eljárások további gyorsítását tűzte ki célul. Amely ügyeket csak lehet, gyorsított eljárás keretében vagy tárgyalás mellőzésével kell lezárni. Gyakrabban élhetnének az ügyészek a vádemelés elhalasztásának lehetőségével is – a terheltre nézve a hatása hasonló, mint egy felfüggesztett ítélet: ha betartja a törvényeket, elkerülheti a szankciókat.

A vezetőknek is tárgyalniuk kell, nem eshetnek ki a bírósági gyakorlatból, hogy ne szakadjanak el a valóságtól – mondta. Ő maga is tárgyal havonta legalább egyszer – bíróság elé állításos ügyeket. – Ha már megkövetelem a kerületi vezető ügyészektől, hogy minél több ügyet zárjanak le bíróság elé állítással, illő, hogy magam is példát mutassak.

Ibolya Tibor