Ahol a munka, ott az otthon
A napi ingázók száma persze így is sokkal több, hiszen nyugati szomszédainknál a szállásköltség, az albérlet, az ingatlan, s a kocsi fenntartása is drágább, mint Magyarországon. A napi életvitel más költségeiben viszont jelentős különbség már nincs.
Ausztriában az idén novemberi adatok szerint 56 941 magyar dolgozik, 7813-mal többen, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. Az osztrákoknál jelenleg összesen 555 444 külföldi keresi a kenyerét. A volt Jugoszlávia utódállamaiból érkezők többen vannak a magyaroknál, de az Európát elárasztó törökök például kevesebben.
Burgenlandban a külföldi munkavállalók 65 százaléka magyar. Sok a fiatal, ám az ötven fölötti korosztály számaránya is jelentős. A munkaerőpiacot 2011 május elején nyitották meg, de már korábban, tíz-tizenöt éve is sok magyar dolgozott legálisan Ausztriában. Ez abból derül ki, hogy a folyamatos tanácsadással foglalkozó Jövő a határtérségben projekt irodájához egyre többen fordulnak a nyugdíjazással kapcsolatos kérdésekkel.
A szakmák iránti osztrák igény az évek során nem sokat változott. A magyarok most is az építőiparban, s a vendéglátásban tudnak a legjobban elhelyezkedni. Igaz, a vendéglátás és a szállodaipar már többnyire a magyar határtól távoli településeken kínál munkalehetőséget, főleg Tirol és Karintia tartományban. Ezeket a régiókat Győr-Moson-Sopron és Vas megyéből napi ingázással nehéz volna megközelíteni. Szerencsére a panziók, szállók általában vendégszobákat kínálnak az alkalmazottaknak, kifizethető áron.
A mezőgazdaság is szívesen vesz fel magyarokat, elsősorban idénymunkásokat. Keresettek a teherfuvarozók, s 2011 óta a kereskedelem is nagyobb számban várja a magyar munkavállalókat.
A magyar családok ausztriai letelepedését sok esetben a gyerekek osztrák beiskolázása motiválja. A határ menti falvakból ugyan naponta járnak át magyar tanulók a közeli osztrák iskolákba – néhány esetben az ausztriai kistelepülések oktatási intézményei csupán a magyar diákokkal együtt érik el a fennmaradásukhoz, működésükhöz szükséges gyereklétszámot –, ám normális esetben csak a kinn élő családok gyerekei tanulhatnak állami pénzen az osztrák általános iskolákban.
A magyar szülők is biztos jövőt szeretnének gyerekeiknek, ezt pedig sokkal valószínűbbnek látják Ausztriában, mint Magyarországon. Ráadásul a közeli Burgenland mindig is Ausztria kapuja volt a magyarok számára –noha az osztrákok néha lekicsinylően úgy beszélnek róla: csak azért jött létre, hogy Ausztria ne Magyarországgal legyen határos. Ausztria pedig Nyugat-Európa még gazdagabb országainak, így Németországnak az előszobájának számított a kelet-európai külföldiek előtt. Ez ma már csak részben igaz, hiszen a befogadó Németországban sok magyar közvetlenül, az osztrák lépcső átugrásával talált munkát, jórészt a Nyugat-Dunántúlon letelepedett német világcégek által kijárt út jóvoltából.
Az ingázó magyarok is részesülnek az osztrák társadalombiztosítási szolgáltatásokból, sőt választhatnak is, hogy Ausztriában vagy Magyarországon mennek el orvoshoz. A munkanélküli-segély folyósításához azonban életvitelszerű kinti tartózkodásra van szükség. Elsősorban az építőiparban dolgozóknál fordul elő, hogy a téli időszakban, amikor nincs szabadtéri munka, bizonyos szakmák képviselőit átmeneti ideig nem alkalmazzák. Ha ők nem Ausztriában laknak, akkor segélyt sem kapnak.
Az osztrák munkaügyi szervek pontos statisztikát vezetnek arról is, hogy a külföldi munkavállalók körében mekkora az ausztriai munkanélküliség. Idén novemberben 4586 magyar munkanélkülit tartottak nyilván Ausztriában, 1394-gyel többet, mint 2012 novemberében. Ez egy év alatt igen magas, 43,7 százalékos emelkedést jelent. A törökök közül ugyan 11 071 munkavállaló kap segélyt, ám az emelkedés náluk csupán 16,4 százalékos, a románok esetében pedig 23,8. A jelentős különbségek okait szakszerűen senki sem mérte, csak feltételezések vannak.
Dallos Bertold szerint ez a magas szám is azt jelzi, hogy egyre több, korábban ingázó magyar telepedett le Ausztriában. Ők már jogosultak a munkanélküli-segélyre, s ezért szerepelnek a statisztikában.
Ez a legvalószínűbb magyarázat, de a régiós szakemberek más okokat is fölvetnek. Abból indulnak ki: az utóbbi időben sokan költöztek Kelet-Magyarországról Ausztriába, illetve a határ menti magyar településekre, hogy onnan naponta átjárjanak dolgozni az osztrák városokba, falvakba. A nyugat-dunántúli munkavállalók évtizedek óta tanulják azt a munkakultúrát, fegyelmet, pontosságot, amivel piacképesek Ausztriában. Magyarország keleti részéről elkeseredésükben sokan olyanok is nekivágnak felkészületlenül Ausztriának, akik idehaza már évek óta munkanélküliek, s nagyon nehezen tudnak visszailleszkedni a rendszeres, kemény munkába. Egy ideig bírják, aztán ha már az ott töltött idő jóvoltából jogosultak a segélyre, akkor jó néhányan inkább azt választják. (Már amennyire választani lehet.) Munkaügyi szakemberek szerint ez a magatartás is hozzájárul a munkanélküliség növekedéséhez az osztrákoknál dolgozó magyarok körében.
Egy üres kólásüvegek rekeszeit három műszakban pakoló fiatal magyar közgazdász másképp látja. Azt mondja, hogy például a törökök a nagy távolság miatt nem tudnak ingázni, hanem átköltöznek, s letelepednek Ausztriában, ezáltal jobb gazdasági pozíciókra tesznek szert. Legalább középvezetők lesznek, és ha újabb honfitársaik érkeznek a céghez, akkor őket veszik fel, a magyarokat meg kirúgják.
Előfordul, hogy az osztrák munkaadók visszaélnek a külföldi munkavállalók ismerethiányával. Megtörténik, hogy nem a képzettségük és a valóban rájuk bízott feladatok alapján, hanem segédmunkásnak jelentik be őket. Így bért spórolnak meg. Az sem ritka, hogy „elfelejtik” kifizetni az Ausztriában kötelezően járó 13. és 14. havi béreket.
Dallos Bertold projektvezető arról számol be, hogy a magyarok egy része nem rendelkezik megfelelő jogi ismeretekkel, s a német nyelvet sem beszéli úgy, hogy egy szerződés szövegében biztonsággal eligazodjék. Ebben tud segíteni a szakszervezetek által támogatott projekt.
Az IGR 2008 óta 60 ezer embernek adott tanácsot, s tartott fórumokat osztrák és magyar munkaügyi szakemberek közreműködésével. Az osztrák szakszervezeteknek is az az érdekük, hogy a külföldieknek, köztük a magyaroknak ne fizessenek kevesebb bért és járandóságot, mint nekik. Ebben az esetben ugyanis az osztrák cégek és vállalkozók inkább a külföldieket foglalkoztatnák.
