A gyógyszerárak mellékhatásai
Jobban tudható, hogy milyen volt a Fidesz gyógyszerpolitikájának hatása a gyártókra, mint hogy milyen következményekkel járt a gyógyításra. A gyártók pénzügyi mérlegéből könnyen kihüvelyezhető, mennyi veszteséget okozott nekik a különadó, a marketingdrágítás és kivált a társadalombiztosítás által elismert árak agresszív letörése, a betegek oldalán azonban bonyolultabb a kép. Mostanra ötezer forinttal jut kevesebb gyógyszertámogatás az átlagos hazai betegeknek, mint a kormányváltás évében – ezt az egészségbiztosító legfrissebb statisztikai évkönyve közli, s nagyjából ez a maximum, ami elmondható tényként arról, miként érintették az embereket a második Orbán-kormány gyógyszerpiaci megszorításai. Elemzések, hatásvizsgálatok nem készültek. Ezek a hiányok megnehezítik a kritikusok dolgát, de nyilván nem lehet tudatosan kormányozni sem ennyire bizonytalan adatok alapján.
Bár a kormányzati kommunikáció szerint a gyógyszerpiaci megszorítások miatt a betegek terhei nem nőhetnek, a gyakorlatban nem lehetett megóvni az egészségügy szereplőit a gyógyszertámogatások elvonásának következményeitől. A gyógyszerkassza kiadásait mérséklő kormányzati intézkedések miatt a gyártók szinte naponta vonnak vissza termékeket a piacról, az elmúlt három évben mintegy 2400 orvosság tűnt el a patikák polcairól. Ez önmagában is terápiaváltásra és egyes esetekben újabb költségviselésre kényszerítette a rászorulókat, a finanszírozói döntések átláthatatlansága miatt pedig megmondhatatlan: pontosan ki, milyen árat fizetett a Fidesz-kormány gyógyszer-politikai intézkedéseiért, és mindez összességében mennyire terhelte meg a betegek pénztárcáját.
„Mozgó halmazra lő, aki bármilyen egzakt következtetésre törekszik a betegterhek változásával kapcsolatban” – fogalmazott lapunknak az egyik szakértő. Az elérhető adatbázisból mára ugyanis fölfejthetetlen, hogy a 2010-ben támogatott orvosságok térítési díja mostanra mire változott, hiszen a gyógyszerpaletta, főként a krónikus betegségek kezelésére használt generikus körben, szinte teljesen lecserélődött. A gyógyszerpiaci változások körüli tisztánlátást nehezíti, hogy a biztosító az úgynevezett vaklicittel a gyártókat folyamatos árversenyre, a betegeket pedig készítményváltásra készteti.
(A vaklicitet az egészségbiztosító a gyógyszerköltségek leszorítására 2011 óta alkalmazza, ennek az a lényege, hogy a gyártóknak úgy kell egy-egy hatóanyagkörben negyedévente árcsökkentési ajánlatot tenniük a lejárt szabadalmú orvosságok körében, hogy nem ismerhetik a konkurencia ajánlatait.) Ennek egyik fura következménye, hogy ma már csaknem négyszáz orvosságért kevesebbet kell fizetni a patikákban, mint 300 forint, azaz akár negyven-ötven forintért is beszerezhető a havi gyógyszeradag. Eközben a 100 százalékkal támogatott, súlyos betegségekre ható, olykor életmentő készítményekért (például inzulin) legalább 300 forintot kell fizetniük a rászorulóknak. Az egészségbiztosítói támogatás megtartásáért küzdő cégek licitje után van úgy, hogy egyes készítmények ára csak egy-két százalékkal csökken, és vannak olyanok is, amelyeknél a gyártó akár 90 százalékot is enged. Ez történt az egyik fekélygyógyszer esetében is, amelyet 2011 őszén még 9288 forintért adott a gyártó, ma már csak 690 forintba kerül. Hasonló, 85 százalékos volt az árzuhanás a koleszterinszint-csökkentők körében is. S noha az esetek többségében tizedére, huszadára csökkent az orvosságár, az egészségbiztosító továbbra is ugyanazt a támogatást adja, így a betegek egyes készítmények havi adagjához akár 40-50 forintért is hozzájuthatnak.
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGYE) adatai szerint a receptre kapható orvosságok harmada ma már kevesebbe kerül, mint egy buszjegy, azaz 350 forintnál biztosan olcsóbb. Ennek a halmaznak része az a gyógyszerkör is, amelyek árához 100 százalékos támogatást ad a biztosító, és a betegeknek csak az említett 300 forintos minimális térítési díjat kell fizetniük. Ez körülbelül 1700 készítmény. Az egészségbiztosító sajtóosztálya szerint pedig mindössze 382 orvosság olcsóbb, mint 300 forint.
Hiába takarít meg a biztosító a vaklicittel a támogatásokon, a pénzt nem költik új gyógyszerekre. Tizenöt készítmény, többek között leukémiaellenes, vérképzőszervi, onkológiai, légzőszervi készítmény vár hónapok, vagy akár évek óta arra, hogy hozzáférhetővé tegye itthon az egészségbiztosító – emiatt Jakab Zoltán, az IGYE elnöke tett szemrehányást a kormányzatnak még októberben a Világgazdaságnak adott interjújában. A gyártó szervezet képviselője szerint a Széll Kálmán-terv nyomán ugyanis olyannyira szűkös lett a gyógyszerek támogatására fordítható keret, hogy abból egyszerűen nem biztosítható az újonnan megjelenő, bizonyítottan hatékony és biztonságos gyógyszerek finanszírozása. Magyarul: a biztosító nem ad támogatást a betegeknek ahhoz, hogy hozzájussanak ezekhez a gyógyszerekhez.
Az egészségbiztosító statisztikai évkönyvéből az is kiderül, hogy az árcsökkentésekkel nyert összegből a biztosító kasszájában négyszer több pénz maradt, mint a betegek zsebében. Számaik szerint a lakosság három százalékot, míg a biztosító 14 százalékot nyer a támogatáspolitikán. Sőt az orvosságok árához adott támogatások minden negyedik forintját már a gyártók fizetik.
A gyógyszerárak csökkentését azonban egyáltalán nem biztos, hogy megérzik a betegek: előfordulhat, hogy az OEP kisebb támogatást biztosít egy-egy készítményre, így a gyártói árengedmény után a térítési díj nemhogy stagnálhat, de még növekedhet is. E jelenség miatt csak az idei év első felében mintegy 2436 patikai készítményért kellett többet fizetniük a betegeknek, viszont előfordult az is, hogy a biztosító nem változtatott az árcsökkentett orvosság támogatási kulcsán, így az olcsóbbá váló készítmény árában a korábbinál nagyobb összegű a támogatás. Az év első felében 2863 gyógyszer térítési díja csökkent a patikában, nagy többségüknek (2358 készítmény) éppen az említett gyártói árengedmény miatt.
A vaklicit – noha korábban az elemzők azt jósolták, hogy a hamar kifulladhat, mert nem lehet az orvosságok árát a végtelenségig csökkenteni – még mindig jelentős számú gyógyszernél hoz árcsökkentést. Az első ajánlattal – 2011 októberében – átlagosan húsz százalékot engedtek a cégek az árakból, az azóta lebonyolított további négy licit alkalmával is jóval tíz százalék fölötti az engedmény.
Zsugorodó piac
A kormányzati intézkedések nyomán a hazai gyártóbázist fenntartó vállalatoknak hét százalékkal zsugorodott a belföldi piacuk az elmúlt három évben. A megszorítások közvetve ugyan, de a patikahálózatra is csapást mérnek. Az olcsóbb gyógyszerek térnyerésével arányosan csökkent a patikák bevétele is főként a szegényebbek és idősebbek által lakott településeken. Ennek pedig egyik következménye az lehet: éppen ott zárnak majd be patikák, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. (2010 óta körülbelül 130 gyógyszertárat zártak be.) A másik kedvezőtlen hatás, hogy romlik az ellátás: nincs pénz a készletezésre, így a betegeknek egyre többször kell rendelniük és várniuk a gyógyszerre.
11 év alatt 26 ezer forinttal nőtt a gyógyszerszámla
A GKI- Egészségügykutató Intézet Kft. vizsgálatából annyi azért tudható, hogy az átlagos magyar család egészségmegőrzésre, illetve a betegségek kezelésére fordított, egy főre jutó egészségügyi kiadásai a 2000 óta eltelt időszakban az egy főre jutó nettó jövedelem 3, majd 4 százalékát tették ki, és ezen összeg 80 százaléka főként gyógyszer-, kisebb részt gyógyászatisegédeszköz-költség. A nettó jövedelmeknek a gyógyszerre, segédeszközre fordított hányada 2008-ig 2,3-2,8 százalék között mozgott, majd 2008 óta tartósan 3 százalék felett van. Péteri János elemző szerint ez azt jelenti, hogy az egészségügyi kiadások 1 százalékpont körüli, főként a gyógyszerekkel összefüggő növekedése miatt egy átlagos háztartás 2011-ben éves szinten 26 ezer forinttal többet adott ki, mint 2000-ben.
