Befuccsolt a Balaton porszívója
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a múlt héten függesztette fel a balatoni halászatot, a Balatoni Halászati Nonprofit Zrt. (BHNP) tevékenységére vonatkozó állítólagos, máig nem ismertetett panaszokra hivatkozva. A jogilag és tudományosan is megkérdőjelezhető lépés nyomán egyrészt lemondott a BHNP igazgatója, másrészt pedig a balatoni busapopuláció túlszaporodásával kapcsolatos aggódó nyilatkozatok jelentek meg a sajtóban.
A halászat felfüggesztését megelőző „panaszok” mögött az eddig kiszivárgott információk szerint részben az a horgászati szempontú megfontolás áll, hogy a Balatonban azért kevés a hal (vagyis a horgászfogás), mert a halászok úgymond lerabolják a tavat. Ahhoz, hogy ennek a feltevésnek a realitását meg tudjuk ítélni, G. Tóth László, a limnológiai kutatóintézet vezetője szerint egy kicsit vissza kell menni az időben – legalább a 60-as évekig, amikor az eutrofizáció (vagyis a tápanyag-feldúsulás és nyomában a hínár meg az alga túlszaporodása) problémái kézzelfoghatóvá váltak.
Két nagy tekintélyű hidrobiológus, Felföldi Lajos és Woynarovich Elek kétféle megoldási javaslattal állt elő. Felföldi azt mondta: meg kell állítani a (nagyrészt mezőgazdasági eredetű) foszfor-utánpótlást, és akkor visszatér a 30-as évek vízminősége. Woynarovich viszont egy unortodox megoldással rukkolt elő: telepítsenek algaevő busákat a tóba, amelyek majd úszó porszívókként kitisztítják a vizet, és halhússá alakítják az értéktelen növényi szervezeteket. Látszólag az utóbbi megoldás mellett szólt, hogy a busa nálunk nem tud szaporodni, vagyis az állomány kontrollálható: ha nem telepítik újra, magától kipusztul a tóból.
A második elméletbe két ponton is hiba csúszott. A busa nem csak fitoplanktont (azaz algát), hanem zooplanktonokat, apró állati szervezeteket is fogyaszt, és az utóbbiak jelentik a tóban élő őshonos halak ivadékainak fő táplálékát – vagyis a busával egy veszélyes táplálékkonkurens került a vízbe. Ráadásul a természetes kihalással kapcsolatos várakozás sem igazolódott: eredetileg több lépésben mintegy 300 tonna busa került a vízbe, ma viszont a Balaton busapopulációját 1500-3000 tonna körülire becsülik.
Mint G. Tóth László kérdésünkre hangsúlyozta, az állomány szabályozását nehezíti, hogy a busa rendkívül félénk hal, ugrik (azaz átveti magát a háló fölött), így nehéz lehalászni. Az viszont a tudomány számára sem egyértelmű, hogy szaporodik-e a fehér és a pettyes busa a Balatonban. Busaivadékot a tó vizében még senki sem talált, fiatal (nyilvánvalóan a legutolsó telepítés után született) halakkal viszont lehet találkozni. Ezek a legelterjedtebb vélekedés szerint a Balaton környéki tógazdaságokból származnak, és a tóba futó vízfolyásokkal érkeznek. Az is tény ugyanakkor, hogy a balatoni busák nőivarú egyedeiben van ikra, sőt arra is utalnak jelek, hogy ezeket az ikrákat a halak le is rakják. Az ívási időszakban szabályos vándorlás indul meg felfelé a befolyó vizeken. Csakhogy az eredményes szaporodáshoz az kell, hogy az oxigénigényes ikra 10-12 napon át lebegjen, utazzon a folyó vízben, és ezt a földrajzi adottságok a Balaton vízgyűjtőjén kizárják.
G. Tóth László szerint egyértelmű, hogy a tó vízminősége nem a busák, hanem a tó körbecsatornázása és a mezőgazdasági műtrágya-felhasználás csökkenése (vagyis a foszforterhelés drasztikus visszaesése) miatt lett jobb. Ezzel ugyanakkor a balatoni táplálékpiramis alján álló algabiomassza is hasonló, 80-90 százalékos mértékben csökkent, ami természetesen a piramis felsőbb szintjén álló halak állományára is (negatív) hatással volt (és persze a busák továbbra is fogyasztják az algaállományt, azaz maguk is hozzájárulnak, hogy a többi halnak kevesebb jusson).
A hidrobiológus lapunknak elmondta: a fenti okok miatt a „piaci” halászat a Balatonon évekkel korábban leállt, a BHNP gyakorlatilag csak a tájidegen fajokra, busára és angolnára halászik (az utóbbit speciális eszközökkel, főleg a Sió zsilipjénél fogják, az előbbit pedig olyan, 15 centiméteres lyukbőségű állított hálókkal, amelyeken a busa mellett csak a különösen nagy pontyok akadnak fenn). Létezik a vonóhálós halászat is – ezzel főként keszegféléket fognak helybeni árusításra és a Balaton környéki halas rendezvényekre –, de végső soron a halászzsákmány háromötöde busa. Maga a cég nem a halászatból, hanem a haltenyésztésből, vagyis a Balaton mellett lévő halgazdaságok halértékesítő tevékenységéből él (más forrásból meggyőződtünk róla, hogy a BHNP csak őshonos halakkal foglalkozik, tehát nem tart busákat a tavaiban). A halászatnak tehát kevés köze lehet hozzá, hogy mennyi hal van a tóban – illetve, ha mégis van összefüggés, akkor fordított irányú: ha a busát nem halásszák, és az állomány felduzzad, akkor a többi halfajból kevesebb lesz.
Milyen jogon?
Értesüléseink szerint halász-horgász szakmai körökben továbbra sem látják egyértelműnek, hogy volt-e joga felfüggesztenie a vidékfejlesztési miniszternek a BHNP tevékenységét. A halászati cég ugyanis – mint állami vagyonelem – egy másik tárcához tartozik, a VM pedig csak a halászat szabályozása ügyében illetékes – a balatoni halászattal kapcsolatban viszont mostanában semmilyen szabályozási lépés nem történt. A minisztérium egy másik jogszabállyal is adós: továbbra sem készült el a halászati törvény végrehajtási utasítása (azaz nincs például új országos horgászrend), így – annak ellenére, hogy már december közepe van – még nem jelentek meg a jövő évre szóló állami horgászjegyek, ami merőben szokatlan.
