Nemzetépítés az 5. b-ben
Le lehetett olvasni a falról az aktuális két hetes nevét is, egy parafa táblán pedig a pergő, barna levelű fa alatt négy lány vagy hóember (?) kézen fogva táncolt. A lelkész maga is meglepődött azon, hogy Veszprémben, a belvárosi Kossuth iskolában odaengedték a katedrához, még ha felnőttekből verbuválták is a közönségét. Megjegyzése szerint eddig még soha nem tarthatott előadást osztályteremben. Eljött hát ennek is az ideje.
A hallgatóság körében a Szebb jövőt! köszönés volt használatban. Sokan ismerték egymást. Talán mindenkinél volt mobiltelefon, mert ezek rendre meg is szólaltak. Volt, akinél kétszer is. Az egyik telefon a Kossuth rádió régi szignáljával csöngetett. A szomszéd padban az őt foglalkoztató kft. nevével feltüntetett kék munkásruhában ült egy férfi. Nem sokkal előttem egy széles hátú ember. Fekete pólójára Nagy-Magyarország fehér kontúrjait festették.
Ifjabb Hegedűs külön köszöntötte Csetényből érkező lelkésztársát, aki őt is helyettesítette néhányszor az istentiszteleteken. De még nála nagyobb egyházi embert is pótolt már, ám Hegedűs ezt nem tartotta szerencsésnek pontosítani és részletezni. Ifjabb Hegedűs a jobbikos házigazdák kérésére a hit, a haza és az erkölcs hármasáról beszélt.
A hitet a „reménylett dolgok valóságaként” értelmezte, hosszan szólt a Biblia emberszemléletéről, az örökkévalóságról, mint a legvalóságosabb létformáról. Teológiai kérdésekben is magabiztosan fogalmazott, egyszer meg is jegyezte, hogy bár ő sem tévedhetetlen, de „az egész egyház nem birtokolja annyira a bölcsek kövét, mint én birtoklom”. Az egyházakat és vezetőiket egyáltalán nem kímélte, mert még „a Tízparancsolatot is relativizálják”, s azt állította a történelmiekről, hogy „judaizáló törekvéseket” folytatnak, csak a vak nem látja, mi zajlik itt.
Aztán végre megtudtuk, hogy a kiválasztott, sőt a „soktálentumos” nép a magyar, nem pedig a zsidó, ahogy azt állítja magáról. A magyar eredeti termő nép, a zsidó meg csak ügyesen elsajátítja az értékeket, állította Szabó Dezső nyomdokain, majd kiállt Hoffmann Rózsa államtitkár mellett, aki beengedte az iskolákba Wass Albert, Tormay Cécile és Szabó Dezső műveinek fakultatív tanítását, ezért aztán kígyót-békát kiabálnak rá.
A református lelkész őszintén sajnálta, hogy temploma közelében eddig csak Horthy Miklósnak tudtak szobrot állítani – azt a szertartást is megzavarta „a csürhe” –, pedig először Wass Albertnek akartak. Tárgyaltak is róla az V. kerületi önkormányzattal, bár ők ezt már nem ismerik el. Az önkormányzat húzta az időt, aztán nem adott engedélyt, mert az alkotás „nem illett a városképbe”. Úgyhogy szegény Wass Albert és Szabó Dezső szobrát vissza kellett adni az alkotónak, de Horthy Miklós legalább ott áll az őt megillető helyén.
Egy váratlan fordulattal azt is megtudtuk ifjabb Hegedűs Lóránttól, hogy Hollywoodban csak zsidók lehetnek színészek, a magyar zsidó színművészek között azonban voltak tehetségesek, így például Básti Lajos. A mindinkább belemelegedő szónok saját versmondó képességét is sokszor megvillantotta. Költeményeket szavalt Ady Endrétől – olyan verseket, amelyekben zsidók szerepeltek –, s a költőnek „többszöri eltévelyedését, sőt szerzett vérbaját” is megbocsátotta, mert az általa idézett összegző versekben Ady a végső üzenetét fogalmazta meg. Márpedig ez a hiteles: az utolsó üzenet.
Szavalt Batsányit és Szilágyi Domokost, Petőfit, idézte Youngot, Wass Albertet és Szabó Dezsőt. Leggyakrabban azonban talán saját, Szabó Dezső mellett az örökkévalóságban nyugvó édesapja gondolatait. Ifjabb Hegedűs előadásának az erkölcsöt és a hazát értelmező részében fájlalta, hogy Budapest után London a legnagyobb magyar város, már amennyire Budapestet magyarnak lehet tekinteni, tette hozzá. A Fidesz-kormány a Londonban dolgozókat is beszámítja a foglalkoztatási statisztikákba – ezt már igazán haragosan mondta. Aztán a lelkésznek elborult a tekintete, s magasra tartott kézzel, emelt hangon átkozódott: – A magasságos ég rohassza rá az eget az összes törvényhozóra. Valószínűleg azért a hátsó padban helyet foglaló feleségét a lelkész nem értette közéjük.
