− A Közmunkások Szakszervezetének egyik társelnökeként legutóbb úgy kommentálta a kormány téli közmunkaprogramját, hogy az ötlet jó, de a kivitelezésben súlyos gondok vannak. Mire gondolt?

− Kezdjük annak kimondásával, hogy a közmunka alapvetően nem jó dolog. Sem az államnak, sem a piaci szereplőknek, sem az abban részt vevő munkásoknak. Átmenetileg persze anyagi könnyebbséget nyújt, de hosszú távon nem számolja fel a foglalkoztatás hiánya által gerjesztett szociális problémákat. Nem fogadom el, de tudomásul veszem, hogy egyelőre nincs más átmeneti megoldás. Akkor viszont legalább megfelelő előkészítéssel és körültekintéssel kellene működtetni a programot. A kormány nem ezt teszi, még azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az anyagi mellett komoly lelki vonzata is van a közmunkának. A téli programot illetően azt mindenképpen támogatjuk, hogy 22 800 forint helyett akár 49 000 forintot is kaphatnak az érintettek, ami ebben az időszakban különösen sokat számít. De látható az a káosz és felkészületlenség, amely körülveszi a programot: az önkormányzatok csak a statisztikai elvárásnak akarnak görcsösen megfelelni, az oktatás során gyakran olyanoknak is alapvető ismereteket akarnak oktatni, akik egyébként nem szorulnak rá. Ez kampányfogás. Azért viszont mindenképpen köszönet jár a kormánynak, hogy ezzel a téli programmal és annak szervezetlenségével felszínre hozta azt, amiről mi már régóta beszélünk, azt, hogy a közmunkás nem egyenlő az út szélén lapátot támasztó munkanélkülivel. Érettségizett, akár többdiplomás emberek is erre a sorsra juthatnak. Az már sajnos mélyebbre mutató tény, hogy utóbbiakkal a társadalom valamiért jobban tud azonosulni. Egy borsodi roma közmunkás panaszaira kevésbé fogékony a többség.

− Érdekvédelmi szervezetük mit tanácsol a tagságnak a téli közmunkaprogrammal kapcsolatban?Miben tudnak segítséget nyújtani?

− Azt nem tanácsolhatjuk nekik, hogy ne vegyenek részt a programban, hiszen ha megtagadják a közmunkát, akkor a segélytől is eleshetnek. A szakszervezet elsősorban abban tud segíteni a közmunkásoknak, hogy szakmai és jogi hátteret biztosítunk nekik, rászorítva például a munkáltató intézményeket a munkajogi és munkavédelmi szabályok betartására. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy tömegesen szegik meg az előírásokat. Számtalan alkalommal védőfelszerelés nélkül küldik ki az embereket például bozótot vagy füvet vágni, olykor házi készítésű szerszámokkal. Ilyenkor a szakszervezet számon kéri az illetékeseket, és jelzi az esetet a munkaügyi felügyeletnél. Sajátos, hogy ezek a hivatalos munkavédelmi ellenőrzések az utóbbi időben bizonyíthatóan csökkentek, valamiért a hatóságok kevésbé vizsgálják a körülményeket. Pedig lenne mit. Azt nem merem feltételezni, hogy a hatóságok gyávaságból nem akarják megbírságolni a fideszes vezetésű önkormányzatokat. Több mint tízezer tagunk van, s ez nyilván jelent valamiféle erőt. Azt azonban be kell látnunk, hogy ennél a cinikus kormánynál túl sok eredményt nem fogunk tudni elérni. Fontos, hogy az ellenzéki pártok, így az MSZP, az Együtt–PM és a DK is támogatja az érdekképviselet célkitűzéseit, vagyis kormányváltás esetén ezek megvalósítását.

− A Közmunkás Szakszervezet mennyiben kíván pártpolitikai szerepet vállalni? Nehéz független érdekképviseletként mutatkozni, ha a szervezet minden meghatározó vezetője az MSZP politikusa.

− Már korábban világossá tettük, hogy a választásokon odaállunk azon képviselők és polgármesterek mellé, akik segíteni kívánják a közmunkások ügyét és elfogadják a célkitűzéseinket. Ők a kampányban használhatják a logónkat is. Mi csak abban látjuk a pozitív változás érdemi lehetőségét, ha kormányváltás lesz Magyarországon. Munkára és hatékony képzésre van szükség, amit ez a kabinet nem képes biztosítani. Hozzáteszem, hogy a Közmunkások Szakszervezetének legnagyobb sikere az lesz, ha fel kell oszlatni a szervezetet, mert megszűnik a közmunkásság. Ami a pártpolitikát illeti: a tagság jelentős részét nem érdekli,melyik párthoz tartozunk, számukra az a fontos, hogy mit teszünk értük. Abból a szempontból kétségtelenül hátrány a szocialista kapcsolódás, hogy nehezebben tudunk szorosabb kapcsolatot kialakítani a többi szakszervezettel. Egy részük a jelenlegi kormány szekértolója, és ezért nem áll velünk szóba, a másik részük pedig látványos távolságot próbál tartani a baloldaltól.

− Ha már az MSZP-ről beszélünk: sokakat meglepett, hogy Nyakó István, a szakszervezet egyik kitalálója, alapítója a párt országos listáján meglehetősen hátrakerült. Ha egyéniben nem nyer, befutó listás hely hiányában nem lesz tagja a következő parlamentnek.

− Nem hiszem, hogy ez neki vagy a szakszervezetnek szólna. Inkább annyi történt, hogy a párt országos listájának befutó helyein már számos, fajsúlyos borsodi politikus kapott helyet. Nem mondom, hogy mindenki elégedett helyben ezzel a helyzettel, de egy ekkora pártnál nem is lehet érdeksérelem nélkül összeállítani egy ilyen névsort. A Közmunkások Szakszervezete fontos az MSZP-nek, hiszen igazi baloldali értéket képvisel. A szolidaritás értékét. Ugyanakkor azt továbbra is tartjuk, hogy ha a kormányváltást követően egy szocialista kormány idején a kéréseink és a céljaink nem teljesülnek, könnyen az „MSZP tálibjai” is lehetünk. Fontos, hogy a szocialista párt most segít és támogat minket, de ugyanezt kell tennie majd kormányon is. Ha nem így tenne, tízezer közmunkásnak okozna csalódást. De hangsúlyozom, jelenleg semmi nem mutat ebbe az irányba.

− Mennyire egységes jelenleg az MSZP és a baloldal a leginkább érintett régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében? Belső nehézségekről, stratégiai vitákról hallani.

− Vannak viták, mint minden pártban. Ez természetes, az MSZP mindig is vitázó párt volt. Nálunk a jelöltek nem valamiféle „felcsúti castingon” választódnak ki, hanem egy hosszú, néhol bonyolult, demokratikus folyamat végén válnak azzá. Hiszem, hogy a sokat hangoztatott összefogás vitájának is megegyezés lesz a vége. Én azokhoz tartozom, akik úgy gondolják, az összefogást napi cselekvésekben kell megvalósítani. Közös ügyek mellett való bátor kiállásokon, tüntetéseken és mozgósítások során. Azt tapasztalom, hogy az egyszerű hétköznapi embereket nem a pártlisták érdeklik a leginkább. Ők azt kérdezik, lesz-e munkahely, elég óvoda, bölcsőde? Kell-e majd a gyermeküknek tandíjat fizetni? Ezekre várnak sürgős választ. Nagy felelősség hárul a kormányváltásra készülő demokratikus pártok vezetőire, amit nem is szívesen vállalnék magamra. Bízom benne, hogy hamarosan olyan döntést fognak hozni, amely megfelel elsősorban a választók óhajainak, másodsorban tükrözni fogja a pártpolitikai erőviszonyokat is.

− Lesz újra éhségmenet?

− Erős igény van rá. Nem kizárt, hogy ha a többség úgy dönt, akkor ismét nekivágunk. Azzal együtt, hogy nem feltétlenül kell ugyanehhez az eszközhöz nyúlni. Az első és a második menetelést is sikerült érdemi tartalommal megtölteni, még akkor is, ha a fővárosban érezhetően kevésbé voltak fogékonyak a problémára. Ezt azóta is fájlalom. Ezzel együtt jelenleg is zajlik az alternatív szociális konzultációnk, amellyel igyekszünk mind több ember véleményét elérni és becsatornázni. Kevés forrásból dolgozunk, a kevés alapítványi támogatáson túl mindenki a saját zsebének terhére működteti a szervezetet. Ez behatárolja a lehetőségeinket.

− Azt mondta korábban önmagáról, hogy a Közmunkások Szakszervezetében, illetve a Munkát, Kenyeret! Egyesületben a mozgalmár vonalat képviseli. Mégis úgy beszél, mint egy kész politikus. Miért nem indul a jövő tavaszi választáson?

− Mert még sok a dolgom. Szegénység mindig volt és mindig lesz is. Ez nem az elmúlt három év kormányzásának következménye. Az viszont tény, hogy a szegényeket így még nem alázták meg, mint a Fidesz-kormány alatt. Az emberi minőség egyik fokmérője, hogy miként bánunk a szegényekkel. Ebben Orbánék egyesre vizsgáztak. A csalónak kikiáltott, egészségileg megrokkant bányászok, a fillérekből élő közmunkások, a szomorú lelkek országa lettünk. Azt tanultam: ha az ember a folyón felfelé evez, csak akkor jut előre, ha folyamatosan lapátol. Nekem most lapátolnom kell.

Komjáthi Imre