Miért akciózik és tart fokozott ellenőrzéseket a rendőrség?
A bejelentett akciók és ellenőrzések célja ritka kivételektől eltekintve az adott megyék, városok, városrészek vagy kerületek „közrendjének és közbiztonságának fenntartása, a személy- és vagyonbiztonság megteremtése, a bűncselekmények és szabálysértések számának visszaszorítása, a jogellenes cselekmények megakadályozása és a közlekedési balesetek megelőzése”. Azaz nem több és nem is kevesebb, mint amit a rendőrségről szóló törvény első paragrafusa a testület feladataként felsorol.
Miért szervez akciókat és fokozott ellenőrzéseket a rendőrség az alapfeladatainak az ellátására? Ennyire rossz lenne egyes helyeken a közbiztonság? A válasz bizonyos esetekben lehet igen. Május 27-én például a példátlan migrációs nyomás miatt rendelt el fokozott közbiztonsági ellenőrzést az ország egész területére az országos rendőrfőkapitány. Tömött sorokban érkeztek a zöldhatáron át Magyarországra a döntően észak-afrikai és közel-keleti illegális bevándorlók, a nagyüzemi embercsempészet akkor rendkívüli intézkedéseket kívánt – ezt el is ismerték. Az esetek többségében azonban nem erről van szó. Emlékezetes, hogy két éve a Független Rendőrszakszervezet alattomosnak minősítette a rendőrség (vezetésének) döntését, amellyel a kormányellenes tüntetések idejére elrendelt fokozott közbiztonsági ellenőrzésre hivatkozva szolgálatba vezényelt minden rendőrt, aki éppen nem volt betegállományban. Az érdekvédői álláspont szerint azért tették, hogy a (szabadidős) rendőrök ne tüntethessenek kormányuk ellen. A rendőrség vezetése ellenben éppen a rendőrségnek a tüntetések biztosításával kapcsolatos, törvényben előírt feladataival indokolta e lépést. Akár mindkét félnek is lehetett igazsága.
„Előre tudottan balhés” labdarúgó-mérkőzések előtt az érintett kerületekre szintén elrendelik a fokozott közbiztonsági ellenőrzést. Persze ezzel az esetek többségében még nem előzik meg a balhét. Sőt a fokozott rendőri jelenlét gyakran csak olaj a tűzre. Akkor mi végre mégis a nagy rendőri erődemonstráció?
Lakatos Tibor ezredes, az ORFK közrendvédelmi főosztályvezetője szerint sajnálatos módon a tájékoztatásban olykor keveredik két fogalom: a fokozott közbiztonsági akció és a fokozott közbiztonsági ellenőrzés. Az előbbi lényegben nem más, mint hogy a rendőrség egy adott területen valamilyen céllal összevonja az erőit. Közlekedési akciók idején például sebességmérésre, szüret idején és az átlagosnál nagyobb alkoholfogyasztással járó ünnepekkor az ittas vezetők kiszűrésére. Ezeket az akciókat többnyire jó előre bejelentik, mert a tapasztalatok szerint az érintett körzetekben már pusztán a bejelentésnek is jótékony hatása van a közlekedési morálra.
Ez olykor a bűnügyi akciókra is igaz, ám taktikai okokból – nehogy elbújjanak a célszemélyek – ezeket már ritkábban jelentik be. Lakatos ezredes leszögezte: elvileg egyik esetben sem kell előre tájékoztatni a nyilvánosságot (sem a közlekedési, sem a közbiztonsági akciókról), a művelet jellege és egyéb szempontok alapján az azt elrendelő parancsnok dönti el, hogy bejelenti-e előre a tervezett akciókat, vagy sem.
Más a helyzet akkor, ha fokozott közbiztonsági ellenőrzést tart a rendőrség. Ebben az esetben ugyanis nem szükséges bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja ahhoz, hogy a rendőrök az adott területre belépő vagy ott tartózkodó személyeket igazoltassák, ruházatukat, autójukat átkutassák. A már említett, május 27-én elrendelt fokozott közbiztonsági ellenőrzés célja az illegális bevándorlók kiszűrése volt.
– Nem igazán lehet megállapítani, hogy egy amúgy szabályosan közlekedő autóban kik utaznak, magyarok vagy törvényesen itt tartózkodó külföldiek, csak ha a rendőrség megállítja a járművet és igazoltatja a benne ülőket – magyarázza Lakatos Tibor, elismerve, hogy egy-egy ilyen akcióban igen nagy számban állítanak meg olyan járműveket is, amelyek vezetője és utasai minden szabályt betartottak. – Ha csak nincs valami igencsak nyomós ellenérv, ezért is szokta a rendőrség ezeket az akciókat is előre bejelenteni. Így az ellenőrzést elszenvedő autósok – kevés kivételtől eltekintve – nem zaklatásként fogják fel az intézkedést, elfogadják, hogy amit a rendőr tesz, az ő érdeküket és biztonságukat szolgálja, ezért együttműködnek az intézkedő járőrökkel.
Az autósok, akiket időről időre csak úgy megállítanak, megszondáztatnak, elkérik az irataikat és ellenőrzik járművük kötelező tartozékainak meglétét, okkal érezhetik úgy, hogy ők egy soha véget nem érő közlekedésbiztonsági ellenőrzés-sorozat célpontjai. Nem követtek el semmiféle szabálytalanságot, mégis időről időre megállítják és – ahogy ők megélik – vegzálják őket. Sokkal gyakrabban, mint Európa bármelyik más országában.
Lakatos Tibor szerint ennek nagyon egyszerű oka van: azt, hogy a gépjárművezetőnek van-e érvényes jogosítványa, nem ittas-e és a többi, csak úgy állapíthatja meg a rendőr, ha megállítja az autót. Ez azonban – az ezredes szerint a látszat ellenére – nem azt jelenti, hogy minden, amúgy addig szabályosan közlekedő megállított autóst potenciális szabálysértőnek tekintenek. – Jobb megelőzni a bajt, Magyarországon még mindig túlságosan magas a halálos és a súlyos sérülésekkel járó közlekedési balesetek száma – mondta.
A fentiek fényében már feleslegesnek éreztem a kérdést, hogy „más országokban miért kószálhat az ember napokig anélkül, hogy egy rendőr vagy más hatósági személy az iratait kérné, s nálunk miért van évente majd kétmillió igazoltatás”. Végül is – a fentiek alapján – minden gyalogos potenciális „szig-szabálysértő” (aki nem tartja magánál a személyi igazolványát). Lakatos Tibor szerint nem erről van szó, de nem lenne szerencsés a magyar és más országok rendőrségének igazoltatási gyakorlatát összevetni, már csak a különböző jogszabályi környezet és hagyományok miatt sem.
– A rendőrség egyetlen igazoltatott adatait sem tárolja, ha az illető nem követett el szabálysértést, bűncselekményt vagy egyéb törvényes okból nem kell az adatait megőrizni – mondja.
Érthető az ezredes óvatos fogalmazása. A törvény szerint ugyanis a rendőr a feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani. Egy átlagos igazoltatás esetén – elvileg – az intézkedés végén megkérdezheti a polgár a rendőrt, hogy „miért is tetszett megállítani, felírni az adataimat, és meddig tetszenek azokat tárolni”, és kérheti a rendőr azonosító adatait is, hogy mindezeket később a feletteseivel tisztázza. Ám, ha fokozott közbiztonsági ellenőrzés van, márpedig egyre több van, akkor mindezek a kérdések értelmetlenek, hiszen maga a törvény írja elő a rendőrnek, hogy gyanú és válogatás nélkül igazoltasson… Nem kell semmiféle gyanú, ott a törvényes kiskapu, igazoltatni kell, mert ott van. Pont.
Az intézkedés így garantáltan törvényes. Hogy haszna és értelme van-e, az más kérdés.
