Lesz egyesülés, de másként
Hosszas – nemegyszer a május 1-jén bejelentett integrációs folyamat kudarcával fenyegető – vita után most már a három szövetség elnökei által jegyzett, tegnap kézbesített meghívó alapján is bizonyos: a nézetkülönbségeken sikerült túllépni, és pénteken megtartják az új szervezet alakuló kongresszusát.
Nem egészen úgy, mint azt korábban elképzelték. Pataky Péter MSZOSZ-elnök áprilisban – tehát az egyesülési szándék hivatalos bejelentése előtt – még úgy fogalmazott, hogy új minőségű szövetséget hoznak létre, mert a jelenlegi szakszervezeti struktúra nem hatékony, nem tudják megfelelően érvényesíteni a munkavállalói érdekeket. Hozzátette azt is: nem ernyőszervezetről lesz szó, amiből arra lehetett következtetni, hogy a három konföderáció kimondja saját megszűnését, és egy alapjaiban új szerveződést alapítanak.
Óvatosabban fogalmazott Varga László, a SZEF elnöke. Ő április végén kijelentette, hogy május 1-jén nem az egyesülést jelentik be, csupán arról van szó, hogy hárman készek elindítani egy olyan folyamatot, amelynek a végén valóban létrejöhet egy új konföderáció. Ugyanakkor jelezte, hogy ez rendkívül hosszú folyamat, hiszen több nyugat-európai országban is csak hosszú évek után tudtak létrehozni egységes szakszervezeti szövetséget.
Az azonnali összeolvadás leghangosabb híve Székely Tamás, az ASZSZ elnöke volt – a konföderációk közül különben ez a legkisebb –, aki más generáció tagja, mint Pataky vagy Varga, akik ugyanis a mozgalom „régi harcosainak” számítanak, és hamarosan akár nyugdíjba vonulhatnak. Székely így a jövő embere lehet, de nem ellenezte volna, ha máris ő állhat az új szerveződés élére. Erről azonban – és ezt valószínűleg bölcsen tette – lemondott.
Az egyesülési tárgyalásokról hivatalos információ szinte alig látott napvilágot, tudni lehetett azonban, hogy a színfalak mögött folyó egyeztetéseken korántsem teljes az összhang. Szervezeti, pénzügyi és személyi kérdésekben sem volt feltétlen egyetértés, mégis szinte bombaként robbant, amikor a SZEF október 22-én bejelentette: számára a tempó túl gyors, és az azonnali egyesülés helyett azt javasolta, hogy a három konföderáció egyelőre hozzon létre egy negyedik szervezetet, és átmenetileg ki-ki őrizze meg az önállóságát.
Jelezték azt is, ha ezt a javaslatot nem fogadják el, kiszállnak. Rossz nyelvek szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy a költségvetés tervezetében megjelent az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban közreműködő szervezetek számára nyújtandó háromszázmilliós támogatás, és miután ott a SZEF képviseli a munkavállalói oldalt, nem akartak lemondani a biztos pénzről.
Az ASZSZ-nél pedig még a múlt héten is fontolgattak hasonló lépést, és csak szombaton dőlt el, hogy nem állnak fel a tárgyalóasztaltól. Az Autonómok ugyanis kevésnek vélik, hogy egyelőre tulajdonképpen csak egy újabb ernyőszervezet jön létre. Ugyanakkor tartottak attól, hogy a nagy „összeborulás” igazából az MSZOSZ –amely önmagában 125 ezer aktív taggal rendelkezik – megerősítését szolgálja, s „bedarálhatja” a kicsiket, hiszen a SZEF 65 ezer, az ASZSZ pedig ötvenezer főt tömörít. De féltették az új szerveződést attól is, hogy esetleg lepaktál valamelyik baloldali párttal. Érdekes különben, hogy mindezzel kapcsolatban a legkevesebb információ az MSZOSZ háza tájáról szivárgott ki.
Végül az ellentéteken sikerült túllépni: most pénteken nem lesz egyesülés, de létrejön az új Magyar Szakszervezeti Szövetség. Az alakuló kongresszuson deklarálják azonban, hogy a cél a teljes integráció, amelyre egy évet adnak, de a hivatalos bejegyzést követően – ami várhatóan nem lesz egyszerű folyamat, mert még a rövidített elnevezés, tehát az MSZSZ használata is kérdéses lehet, ugyanis azt más szervezet birtokolja – az apparátusokat azonnal összevonják.
A december 6-án megválasztandó elnökség – amely az MSZOSZ székházában működik majd – megbízatása is alapvetően az összeolvadás levezénylésére vonatkozik, és ezért egy esztendő múlva teljes tisztújításra kerülhet sor. Garantálják ugyanakkor a politikafüggetlenséget, a csatlakozó szervezetek közötti teljes egyenjogúság biztosítéka pedig, hogy mindhárman hat-hat tagot – és két további megbízottat, azaz szavazati joggal nem rendelkező személyt – delegálhatnak az elnökségbe. A választáson az esélyegyenlőséget az szavatolja, hogy a három konföderáció ötven-ötven küldöttje dönt a tisztségviselőkről.
Ma már nagyjából bizonyos, hogy az MSZSZ első embere Pataky Péter MSZOSZ-elnök lesz, míg Székely Tamást és Varga Lászlót várhatóan a verseny-, illetve a közszférát képviselő alelnökké választják majd meg. Az érdemi munka viszont ezután következik, hiszen a vezető testület legfontosabb feladata, hogy az egyesülési folyamatot lezárja.
Ezzel együtt meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az új „szuperkonföderációt” tárgyaló partnerként fogadják el a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, amelynek munkájában egyébként mindhárom egyesülő szervezet részt vesz.
