A kormányszóvivő munkatársunk érdeklődésére arról is beszámolt, hogy a „jelentés” meghallgatása után, amelynek Klinghammer volt az előterjesztője, „kérdések fogalmazódtak” meg a kormány részéről több területen, például az egyházi felsőoktatás beillesztéséről, a duális képzés rendszerének erősítéséről, a szakmunkásképzésből való továbblépés lehetőségeiről. „A kormány az illetékes tárcákat megbízta azzal, hogy ezekről a kérdésekről háttértanulmányokat készítsenek. S ha ezek elkészülnek – a kormány reményei szerint még decemberben –, a kabinet ismét tárgyal róluk” – hangoztatta Giró-Szász, aki a tájékoztatón minden további, a felsőoktatási stratégiával kapcsolatos kérdésre ugyanazt válaszolta: azt sem lehet biztosan tudni, hogy a kérdésekre adandó válaszok megszületnek-e decemberben.

Arra a kérdésre, hogy mi például a kormány véleménye a Klinghammer István nevével fémjelzett stratégia azon eleméről, amelyik négyszintűvé tenné a felsőoktatási intézmények besorolását, Giró-Szász András megismételte: „A kormány egy jelentést hallgatott meg arról, hogy mi történt a felsőoktatási kerekasztal-tárgyalásokon.” A kormányszó vivő ezt ugyan így nem mondta ki, de Klinghammer Istvánnak a kormányülésen vélhetően csak egy „emlékeztetőt” kellett képviselnie a saját stábja által kidolgozott stratégia helyett. A Népszabadság azt is megkérdezte, lehet-e tudni, hogy a felsőoktatási intézmények jövő évi gazdálkodását szabályozó finanszírozási rendeletet mikor terjesztik a T. Ház elé, de Giró-Szász András erre szintén nem válaszolt.

Szimbolikus üzenete volt annak, hogy a tájékoztatón Parragh László, az iparkamara elnöke állt Giró-Szász András mellett, és nem Klinghammer István: elbukott a felsőoktatási kerekasztal szakmai szervezetei által egyöntetűen támogatott, csupán Parragh által ellenzett stratégia. Mint azt megírtuk, Parragh a miniszterelnököt kísérő stáb tagjaként Orbán Viktor indiai látogatása alatt „fúrta meg” a Klinghammer-koncepciót, ami nem élvezte minisztere, Balog Zoltán bizalmát sem.

A tegnapi kormányülés közben munkatársunknak egy a „mozgásokat” közelről ismerő forrás úgy értékelte Klinghammer vesszőfutását: „Minden felelős államtitkárnak meg kell fontolnia, hogy a kormány koncepcióját képviseli-e egy ágazat felé, vagy fordítva, egy ágazatot akar képviselni a kormányban. Az utóbbi nem feltétlenül megy, mert akkor nagy erők mozdulnak meg vele szemben.” Volt, aki azt mondta, az államtitkárnak a kormányülés előtt meglehetősen sokat kellett várakoznia a parlamenti folyosón. De ez – tette hozzá – a véletlen műve is lehetett, hiszen a kormányülésen egy-egy napirendi pont tárgyalása olykor jobban elhúzódik a tervezettnél.