Magyarországon hiába mérik be a gyorshajtókat
Az autók üzembentartói adatainak kölcsönös megismerhetősége az előfeltétele annak, hogy bármelyik uniós állam polgárát meg lehessen büntetni azért, ha az unión belül gyorshajtást követ el. Azazhogy ne fordulhasson elő a jövőben az, ami jelenleg napi gyakorlat: a külföldi gyorshajtókat csak akkor tudják megbírságolni, ha a sebességmérés helyének közvetlen közelében a rendőr megállítja őket. Ám épp azért költ a kormány milliárdokat több tucat modern automata sebességmérő felszerelésére az elkövetkező hónapokban (a gyorsforgalmi utakon 20–50 kilométerenként lesz egy-egy „traffipax”), hogy ne kelljen minden mérőberendezés mögé rendőröket állítani, akik leállítják a szabályszegőket, és felírják az adataikat.
Brüsszel még a magyar elnökség idején kezdte meg az adatcseréről szóló irányelv előkészítését. November 7-én lejárt a határidő, amikorra mind a jogi, mind a technikai feltételeket meg kellett volna teremteni minden tagállamban a gyors és törvényes adatcserékre. Mint azt a napokban Óberling József, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályának vezetője az InfoRádiónak nyilatkozta: bár Magyarország jogi és technikai értelemben is eleget tett a brüsszeli irányelvekben foglaltaknak, pillanatnyilag egyetlen országgal sem tudunk információt cserélni. Más országok ugyanis nem vagy csak részlegesen tettek eleget az irányelvben leírt kötelezettségeiknek.
Az Európai Bizottság közlekedési ügyekben illetékes szóvivője brüsszeli tudósítónk érdeklődésére nem tudta megmondani, hány ország tett eleget annak a 2011 októberében elfogadott uniós irányelvnek, mely szerint ez év november 7-ig a tagállamoknak meg kellett volna teremteniük a jogi és a technikai feltételeit annak, hogy a tagállamok hozzáférhessenek a területükön nyilvántartott autók üzembentartóinak az adataihoz. Helen Kearns a Népszabadság kérdésére azt mondta: még egyik tagország sem jelezte, hogy nem tervezi a rendszer bevezetését, ugyanakkor még arról sem kaptak hivatalos értesítést, hogy hány ország tette meg a szükséges lépéseket az irányelvben foglaltak teljesítése érdekében. Helen Kearns kérdésünkre egyelőre csak a reményét tudta kifejezni, hogy az év végére minden tagállam elküldi Brüsszelbe a hivatalos értesítést arról, hol tart az előírt feladatok végrehajtásával, ám ha mégsem így lesz, akkor a jövő év elején megvizsgálják a kötelezettségszegési eljárások megindításának lehetőségét.
A dolgok jelen állása szerint Magyarországot kivéve minden tagállammal szemben megindíthatnák a kötelezettségszegési eljárást. Ellenkező esetben Brüsszelnek nemcsak azzal kell szembenéznie, hogy ő maga kettős mércét alkalmaz (ha sok ország nem hajt végre egy irányelvet, akkor szemet huny, ha csak néhány, akkor vasököllel lecsap), hanem hogy a tagállamokkal kettős mércét alkalmaztat. Mert amíg a saját polgárait az automata sebességmérők adatai alapján emberi beavatkozás nélkül minden ország gond nélkül agyonbírságolhatja, addig a külföldieket nem. És ez nemcsak a gyorshajtásra igaz, hanem számos olyan szabálysértésre is, amelyeket a hatóságok automata eszközökkel, térfigyelő kamerákkal rögzítenek, mint például a tiloson áthajtás, a tilosban parkolás, de idesorolható a parkolási díj ki nem fizetése is.
Brüsszel a 2011-ben elfogadott második Fehér Könyvben azt írta elő a tagállamoknak, hogy 2020-ig az előző tíz évhez képest a felére kell csökkenteni a közlekedési balesetekben elhunytak számát, 2050-ig pedig el kell érni, hogy Európában senki ne veszítse életét közúti balesetben. Ennek egyik feltétele lenne a szabálysértők kiszűrése. Ehhez minden országban számos automata sebességmérőt telepítettek az utak mentén, továbbá más technikai megoldásokkal is igyekeztek gátat vetni a szabályok következmények nélküli áthágásának.
