Hitelesek megsegítése: Mazsolázgatnak a bankok?
Több olyan hír is eljutott lapunkhoz, amely szerint, ha nem is tömegesen, de előfordul: a bankok – jogszerűen, mégis vitatható módon – „szemezgetnek” a lakások, házak között, és a „jól eladható” ingatlanok esetében olyanokat is távol tartanának a piaci ár alatt vásárló eszközkezelőtől, akik rászorultak, s jogosultak lennének az állam segítségére.
Nemrégiben részletesen írtunk egy óbudai házaspár kálváriájáról: az asszony elveszítette látását, majd emiatt állását, mindeközben a férj is munkanélküli lett, így nem tudták pontosan fizetni a lakáskölcsönüket. Az asszony az eszközkezelőtől remélt segítséget, ezért – az előírásoknak megfelelően – a hitelező bankjánál jelentkezett a lakásmentő programra. Bankjuk azonban elutasította kérését arra hivatkozva, hogy lakásuk értéke a hitelszerződés megkötésekor meghaladta az előírt maximumot.
A szabályok alapján fővárosiak legfeljebb 20 milliós ingatlannal vehetnek részt a programban, és a bank szerint a korábbi szerződésekben 20,4 millióra tették a lakást. Az asszony viszont szerződéseire hivatkozva állítja: „csak” 18,4 millióra értékelték szerződéskötéskor a lakást, amelyet amúgy 2008-ban 11,4 millióra taksált a korábbi tulajdonos, a helyi önkormányzat. A nő ügyvédet fogadott, a bank pedig felmondta a hitelszerződést. Az asszony szerint a „szándékos túlértékelésnek” egyetlen oka van: a frekventált helyen lévő lakásért a bank még végrehajtás során is többet kapna egy piaci vevőtől, mint a kötött áron vásárló államtól.
A történtek kapcsán több hasonló esetről is értesültünk, és az egyik ismert hazai ingatlanforgalmazó cég vezető szakembere – igaz, az ügy „kényessége” miatt névtelenséget kérve – úgy fogalmazott: „Nem tömegesen, de akadnak olyanok, akiket a bankok megpróbálnak távol tartani a mentőprogramtól”. Mint mondta, bizonyos szempontból ez érthető is, hiszen minimalizálni akarják veszteségüket. Ha egy eldugott kis faluban álló, lerobbant házról van szó, akkor gond nélkül „átengedik” az ingatlant az eszközkezelőnek, amennyiben az adós megfelel az előírásoknak. Még így járnak a legkevésbé rosszul, hiszen az állam keveset, de legalább fizet a banknak a szinte eladhatatlan ingatlanért.
Ha viszont olyan lakásról, házról van szó, amely nagyobb városban, frekventált helyen található, azaz könnyen értékesíthető, akkor a pénzintézet bízhat abban: a végrehajtás során az államnál jobban fizető vevőt találhat, vagyis nagyobb arányban térül meg a hitel. Arra a felvetésünkre, hogy a szabályok szerint a bankok elvileg indoklás nélkül is „megvétózhatják” az állami mentőprogramot, forrásaink úgy reagáltak: csakhogy ennek rossz üzenete lenne, ezért inkább valósnak tűnő indokokat hoznak fel. Hozzátették: a „trükközés” inkább próbálkozásnak nevezhető, mert a tulajdonosok viszonylag gyorsan, könnyen cáfolhatják a bank állításait, ha azok tényleg alaptalanok.
Sokan viszont – emelte ki egyik forrásunk – megfelelő információ, felkészültség híján, vagy épp kilátástalanságukban azonnal beletörődnek a döntésbe. Információnk szerint nemrégiben két esetben per indult azért, mert az adós nem fogadta el, hogy a bankja „kizárta” a mentőprogramból. Minderről szerettük volna megkérdezni a hazai pénzintézetek érdek-képviseleti szervezetét, a Magyar Bankszövetséget, ám nem jártunk sikerrel, megkeresésünkre az ígéretek ellenére több mint egy hét alatt sem reagáltak. A korábban a PSZÁF által létrehozott Pénzügyi Tanácsadó Irodahálózathoz tavaly tavasz óta összesen mintegy 12 ezer panasz érkezett. Ezek között több olyan is akadt, amelyben az eszközkezelő segítségét kérő adósok azt kifogásolták: bankjuk jogtalanul utasította el kérésüket arra hivatkozva, hogy nem felelnek meg „a jogszabályban rögzített jogosultsági feltételeknek”.
Arról viszont már nincs információja a szervezetnek, hogy az érintett ügyek miként zárultak, mert az irodahálózat elsősorban tanácsadással segíti ügyfeleit. A banki trükközésről szóló híreket – már csak a tömeges ingatlanfelajánlások, azaz a program sikere miatt is – teljességgel alaptalannak tartja a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. Még akkor is, ha a statisztikai adatok ezt látszólag nem teljesen támasztják alá. Mint azt a szervezettől megtudtuk: eddig elsősorban kisebb értékű, vidéki ingatlanokat ajánlottak fel az eszközkezelőnek. A társaság június végéig feldolgozott adatai szerint a megvételre felajánlott ingatlanok átlagos forgalmi értéke a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor 7,1 millió forint volt.
Az ebből számított, a NET által fizetendő átlagos vételár pedig 3,3 millió forint körül alakult. Az adatokból kitűnik, hogy az ingatlanok többsége a keleti országrészben, azon belül is Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, igaz, az utóbbi időben Pest megyében is érzékelhetően nőtt az igény az állami segítségre. A felajánlott ingatlanok hat százaléka Budapesten, 16 százaléka megyei jogú városban, 39-39 százaléka pedig vidéki városban, illetve községekben található.
Az eszközkezelő szerint azonban fontos rámutatni, hogy a felajánlott ingatlanok területi megoszlását erősen befolyásolja a szociális rászorultság is. Miként a NET-nél fogalmaztak: „a megyénkénti felajánlások száma erős korrelációt mutat különböző gazdasági mutatókkal, különösen a kistérségi jövedelemszinttel”. A NET-program keretein belül a 2012. január 1-jétől 2013. június 30-ig 6,4 milliárd forint költségvetési forrás felhasználása mellett összesen 13,8 milliárd forint, jelzáloghitel tartozásból fakadó hitelintézeti követelés megfizetése alól mentesültek az adósok.
Orbán tudni szeretné, vajon nem a bankoknak kellene-e viselniük az árfolyamváltozásból fakadó veszteséget
Orbán Viktor a Kossuth rádióban péntek reggel felvételről sugárzott interjújában a devizahitelek ügyéről azt mondta: miután a bankok a hitel nyújtásakor minden szakmai ismerettel rendelkeztek, és erősebbek az adósoknál, „tudni szeretnénk, az igazságszolgáltatás szerint vajon nem a bankoknak kellene-e viselniük – mint a józan erkölcsi érzék diktálná – az árfolyamváltozásból fakadó veszteséget”. A másik kérdés, amelyben a kormány mielőbbi gyors állásfoglalást vár, hogy szabad-e a bankoknak egyoldalúan, az adósnak kedvezőtlenül módosítani a kamatot. Hozzátette: nem befolyásolhatja a bíróságokat, de bízik abban, hogy igazságot fognak szolgáltatni, és bízik a gyors döntésben is, mert az a véleménye, hogy már „tegnap is késő lett volna”.
Ezért kéri az igazságszolgáltatást, hogy amint lehet, hozzon világos állásfoglalást, amelyhez a kormány és a bankszektor is igazodhat. A kormányfő mellbevágónak nevezte, hogy a bankok – mint a Gazdasági Versenyhivatal megállapította – kartelleztek a végtörlesztés meghirdetését követően. „Így nem lehet bánni az emberekkel. Végre kigondol a kormány egy devizahiteleseket segítő megoldást, egérutat, kinyitja az ajtót, és akkor a bankok összeállnak és együttesen visszazárják” – mondta. Szerinte ez is sürgetőleg kellene hogy hasson az igazságszolgáltatásra. (MTI)
