Mozgósították a látenciát
Bár a választások évében mindig is erősödött, sok éven át jellemzően stagnált az antiszemitizmus mértéke Magyarországon. 2009–2010 táján azonban kiugróan megemelkedett, 20-22 százalékra nőtt a szélsőségesen antiszemiták aránya – derült ki a konferencián bemutatott adatokból. Kovács András szociológus szerint a helyzet egy nyíltan antiszemita párt, a Jobbik megjelenése miatt változott meg. A Jobbik „mozgósította a látenciát”, olyanokból is előhozta a szélsőségességet, akik korábban úgy érezték, nem szalonképesek a nézeteik, ezért a felmérések során inkább nem nyilvánítottak véleményt.
Fájdalmas szakításnak nevezte a kereszténység és a zsidóság kettéválását Fabiny Tamás evangélikus püspök. Egyebek mellett arra figyelmeztetett, hogy az antijudaizmus (vallási alapú zsidóellenesség) könnyen átcsúszik antiszemitizmusba. Az evangélikus egyház – közölte a püspök – a pártoktól amennyire lehet, a szélsőségektől pedig teljes mértékben távolságot tart.
Európában az antiszemitizmus egész biztosan mély teológiai gyökerekkel rendelkezik – állapította meg Köves Slomó, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbija. A zsidó vallás önreflexióra tanít, és úgy tartja, hogy minden – a fájdalom, a szenvedés is – Istentől való. Ebből azonban nem következik, hogy az antiszemiták isteni küldetést teljesítenének, ahogyan a holokausztot sem lehet isteni büntetésnek tekinteni. Köves Slomó elmondta, hogy a zsidó hittudományban az antiszemitizmus nem tölt be központi helyet, a vallási ünnepek nagy része viszont az üldöztetésről és az abból való megszabadulásról szól. A vicc szerint a zsidó ünnepek lényege röviden úgy foglalható össze, hogy „meg akartak ölni minket, nem sikerült nekik, bulizzunk egyet!”.
Jézus nem magyar volt, de még csak nem is norvég, hanem zsidó – hívta fel a figyelmet társrendező norvég szervezet képviseletében Rolf Gunnar Heitmann. A keresztények felelősségéről szólva Tatai István református lelkész – Köves Slomó előadására is reflektálva – hangsúlyozta, hogy a szembenézéskor a gyökerekig vissza kell menni. Vattamány Gyula teológus-vallástörténész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára a kereszténység egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb történelmi bűnének minősítette a maga zsidóellenes hagyományának megteremtését.
Csepregi Zoltán egyháztörténész, az evangélikus egyetem tanszékvezető tanára Luther antiszemitizmusáról beszélt. Kitért arra, hogy Luther bizonyítható módon csak egyszer találkozott zsidókkal, nem olvasott zsidó tudományos műveket, zsidóellenes kijelentéseinek jelentős részét pedig egy másik szerzőtől kölcsönözte.
Mennyire elterjedt a társadalomban az antiszemita előítéletesség? –Kovács András erre kereste a választ. A szociológus kutatási adatokkal bizonyította, hogy még arról sincs egyetértés, milyen kijelentések tekinthetők antiszemitának: a zsidó és nem zsidó lakosság megítélése esetenként jelentős eltérést mutat. Kovács úgy véli, a közéleti viták egy része is ebből fakad. A zsidóellenességnek és az előítéletességnek különböző dimenziói léteznek – jegyezte meg a szociológus. A meglévő sztereotípiák nem feltétlenül járnak elutasítással, az elutasítás pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető tevőlegesen is fellépne a zsidósággal szemben.
Norvég szolgálat
A konferencián kiosztott kiadvány szerint a Norvég Egyházi Szolgálat 1844-ben alakult meg Stavangerben, és – kelet-európai zsidók körében végzett többévi munka után –1949-ben Izraelben is megkezdte szolgálatát. A szervezet szándéka az, hogy „a meglévő antiszemitizmust Krisztus szeretetével és bibliai látásával megszüntesse”.
