A munka nélküli kapitány
– Pakolom ki az életemet – közli Bozzay Attila, miközben egy terepjáró platójára rámolja fel a várgesztesi turistaszálló egykori berendezéseit. Van, amit a háza fészerében helyez el, de a legtöbb holmit a falu önkormányzata által biztosított raktárhelyiségbe szállítja át. Bozzay Attila 1986-ban állt munkába a várétteremben „katonaként”. 1990-től várkapitányként szolgált, ami azt jelenti, hogy 23 évig a feleségével közösen családi vállalkozásban üzemeltette a várban működő turistaszállót és éttermet.
Az elmúlt bő két évtizedben Bozzay Attila volt az egyetlen biztos pont a várgesztesi vár életében, ugyanis az építmény tulajdon- és vagyonkezelői joga időközben számtalanszor gazdát cserélt. Amikor először kötött bérleti szerződést a vár üzemeltetésére, még a magyar állam volt a tulajdonos, ám 1996-ban a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat kezébe került a tulajdonjog. Az építmény 2012-ben visszatért állami tulajdonba, viszont azóta már háromszor is változott a vagyonkezelő személye, legutóbb november 15-én, amikor is átkerült a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez.
– Kezdetben évente néhány tízezer forint volt a bérleti díj, a végén már évi kétmillió forint – mondja Bozzay Attila. – Akármelyik szervezet gyakorolta is a vagyonkezelői jogokat, az elmúlt 23 évben egyikük sem költött egyetlen fillért sem a várra. Az állagmegóvások, javítások költségét én fedeztem, nagyjából évente annyit költöttem rá a bevételből, mint az aktuális bérleti díj. De ez a pénz már régóta nem volt elég a folyamatosan pusztuló vár állagmegóvására. Hiába írtam minden évben segítségkérő levelet, hogy legalább az általam befizetett bérleti díjat forgassák vissza a várfelújításra, mindig máshol találták meg a helyét ennek a pénznek.
A tényekhez tartozik, hogy a 120 férőhelyes turistaszálló és az étterem üzemeltetése is egyre kevesebbet hozott a várkapitány cégének: az utolsó években pont annyi lett az éves bevétel, mint amennyi a 90-es évek végén volt. Bozzay Attila szerint ennek épp az a fő oka, hogy az elmaradt felújítások és fejlesztések miatt folyamatosan csökkent a szolgáltatások színvonala. A helyzet már 2012 elején tarthatatlanná vált, ezért a várkapitány felmondta a bérleti szerződést. Igaz, nem költözött ki, továbbra is üzemeltette a várat, saját megfogalmazása szerint bérlőből „felelős őrzővé” vált. „Ha akkor lelépek, már két éve bezárt volna a vár. Jelenlegi állapotában az üzemeltetésből nem termelhető ki a bérleti díj” – magyarázza. Idén felgyorsult a vár állagromlása, rendszeressé váltak a falomlások. A várkapitány bejelentése nyomán építéshatósági vizsgálat indult, amelynek keretében a tatabányai járási építésügyi és örökségvédelmi hivatal határozatot hozott az azonnal elvégzendő helyreállító munkálatokról, illetve a veszélyes részek elkerítéséről és figyelmeztető táblák kihelyezéséről. Csak az életveszélyt elhárító munkálatok is mintegy 60-70 millió forintba kerülnének. Kérdés, hogy a vagyonkezelői jogot nemrég átvevő MNV Zrt.-nek lesz-e forrása erre. Ennél is nagyobb dilemma, hogy mikor és honnan lesz pénz a vár átfogó rekonstrukciójára, amelynek költségei az egymilliárd forintot is elérhetik.
Mint megtudtuk, az üzemeltetést 90 napra a várgesztesi önkormányzat vette át. Menoni Gabriella polgármester kérdésünkre elmondta, a vár természetesen zárva marad, az önkormányzatnak valójában az lesz a feladata, hogy megpróbáljon megszervezni egy térségi összefogást a műemlék épület megmentése érdekében, felkutassa azokat a szereplőket, akik képesek segíteni ebben a munkában. Menoni Gabriella hozzátette, a 600 lelkes falu anyagi lehetőségei nem engedik meg, hogy a jelenlegi helyzetben a vagyonkezelői jogokat is átvegyék.
A várat az államnak előbb-utóbb mindenképpen fel kell majd újítania, azt viszont még nem tudni, milyen funkciók maradhatnak meg az épületben: lesz-e a jövőben is kereskedelmi szálláshely, vendéglátóegység. Bozzay Attila nem hiszi, hogy újra megkaphatná az üzemeltetői feladatokat.
– Ezrével tolonganak majd a kapuban a szerencselovagok, akik szívesen vállalnák egy felújított vár működtetését. Hogy velem mi lesz, még nem tudom. Majd elmélyedek a történelemkönyvekben, milyen sors jutott a vár nélkül maradt kapitányoknak.
