A verekedésre a Homály sörözőben történt szóváltás után került sor, a menekültet kórházban ápolták. Az ügyben a megyei rendőr-főkapitányság folytat nyomozást, a két férfi szabadlábon védekezik. A rendőrség szerint a támadók bottal ütlegelték a külföldi férfit. A csabdi illetőségű P. Dávid kamionsofőr, I. Ádám a tanulmányait folytatja. A menekülttábor nem tett bejelentést a bántalmazásról, merthogy az nem a tábor területén történt.

Két „nagyfiú” felelőtlen esetéről van szó. A megtermett, két méter fölötti fiatalok a Sterbinszky nevű diszkós estjén vettek részt, ott voltak a bicskei befogadóállomás lakói is. Így szokott ez lenni máskor is, a városka a két évtized alatt – amióta itt a menekülttábor – megszokhatta az idegeneket. Az persze lényeges változás, hogy korábban főként délszláv menekültek tartózkodtak Bicskén, újabban viszont sok az afrikai vagy az afganisztáni sorsüldözött. Vannak köztük valódi menedékesek és olyanok is, akiknek ügyét még nem bírálták el.

Olyanok is érkeznek, akiknek nincsenek anyagi gondjaik, élni szeretnék az életüket, s a nyugati továbbutazás miatt választották a kitérőt. Mindez nem változtat azon, hogy ők is mulathatnak a szórakozóhelyeken. Hogy pontosan mi volt a konfliktus forrása, nem tudni. A Homály söröző buliján a fiatalok hajnalig táncoltak, a verekedés nem itt, hanem a bicskei „kisállomás” közelében történt.

Ott is van egy búfelejtő, Bakterház a becsületes neve. Elképzelhető, hogy a szálfaméretű legények itt is megfordultak a reggeli órákban. A rendőrségtől csak annyit lehetett megtudni, hogy ketten mentek: egy ellen. Megtörtént a kihallgatás, folyik a nyomozás. A fiatal „verőlegények” most azért izgulhatnak, hogy „felfegyverkezve” elkövetett tettük mögé ne keveredjen rasszista szál.

Az érintettek nem szólaltak meg, az ismerősök beszédesnek bizonyultak. A helyi közvéleményt azért is izgatja a folytatás, mert a fiatalabb elkövető, a tanulmányait jelenleg is folytató I. Ádám édesanyja fölöttébb ismert személy Bicskén. A fideszes képviselő eredetileg óvónő, ő a bicskei óvodák intézményvezetője. Kerestük, mert a helyiek szerint ez az ügy is „el lesz sikálva”. A képviselőnő végül nem állt velünk szóba.

Találkoztunk viszont P. Dávid apjával Csabdi településen, aki azt kérte, írjuk meg azt is, milyen veszélyes éjszaka végigmenni a menekülttábor melletti úton (nem veszélyesebb, mint bárhol máshol, jegyezte meg a bicskei éjszakai életet ismerő ember). Bicske és Csabdi pár kilométerre van egymástól, rossz a közlekedés. Ami megint csak nem különös, Magyarországon a szomszédos falvak között általában pocsék a tömegközlekedés.

P. Dávid galamblelkű ember, mondták a 24 éves kamionsofőrről. Csak akkor van vele baj, ha felönt a garatra. Voltak fura esetei korábban is. Gimnazistaként a bolondballagáson rendőrruhába bújva egy műanyag pisztollyal hadonászott a posta épülete előtt. Kirohantak végül az igazi rendőrök. Megesett aztán egy-két további verekedés is, amiben ő és barátja részt vett. De Bicskén ez sem számít priusznak.

– Balhés fickók – mondták róluk azok a helyi fiatalok, akik szerencsésebben hazajutottak a buli után. És hozzátették: nem nagy ügy, mindenhol akadnak csöndesebb és zajosabb bulizók. – Nektek, komám, kerülni kellene minden balhét – ajánlotta egyszer a fiúknak az egyik ismerős. – Túl nagyok vagytok, hamar megakad rajtatok a haragosok szeme, emlékezzetek, így halt meg a szegény veszprémi kézilabdás is. Meg kellene tanulnotok, hogy kell gyorsan elszaladni.

A jó tanács nem hatott. Így aztán a kelleténél erősebbnek bizonyult fiúknak van miért izgulniuk. Akkor is, ha a hivatalos szervek hallgatnak. A menekülttábor nem tett feljelentést, a bevándorlási hivatalt sem értesítették. Ennek az oka az, hogy nem a tábor területén történt az incidens. A személyiségi jogi védelem miatt annyit sem sikerült kideríteni, hová valósi a bántalmazott – a helyiek szerint elefántcsontparti – menekült. Csak annyit lehet tudni, hogy megverték Magyarországon.