Nem volt ügynök a rendőr
A „kommunista luxusnyugdíjak” megvonását a Jobbik kezdeményezte, de végül kompromisszumos megoldás született: a parlament fideszes és szélsőjobbos politikusok közös indítványa alapján arról döntött, hogy csak azok nyugdíjpótlékát kell elvenni, akik 1945 után részt vettek a demokratikus államberendezkedés felszámolásában, az 1956-os forradalom leverésében, illetve a titkosszolgálatnak dolgoztak vagy az állampártban vezető tisztséget viseltek. Az elhunyt viszont világéletében egyenruhás rendőr volt őrsparancsnokként, a vasúti rendőrségnél, a repülőtéren, majd a belügyminisztériumi őrség parancsnokaként.
– A miniszternek a nyugdíjpótlék megvonásáról szóló határozata egy halott emlékének a meggyalázása, hiszen a férjem soha senkinek sem ártott – jelentette ki az asszony, aki nem tagadja, hogy párja elkötelezett baloldali volt, és 1932-től részt vett a munkásmozgalomban, de soha nem viselt magasabb pártfunkciót. A nyugdíjpótlékot pedig azzal érdemelte ki – tette hozzá –, hogy 1990 előtt nyugdíj-kiegészítésre jogosító állami kitüntetést kapott.
A rendszerváltás után ezt a kiegészítő összeget nyugdíjpótlékká alakították át és tovább fizették. Az özvegy havi nyolc-tízezer forintot veszített, de nem ezért perelt. Úgy gondolta, tisztáznia kell, hogy ma már az is bűn-e, ha valaki a Horthy-rendszerben a baloldalhoz tartozott. A miniszter megalapozatlan határozatot hozott és ezt a közigazgatási eljárási törvény szabályaival ellentétes eljárásban tette, így a bíróságnak a döntést hatályon kívül kellett helyeznie – hangsúlyozta Magyar Gábor ügyvéd. K. L.-né jogi képviselője szerint ugyanis az özvegyet ügyfélként egy sor jog megillette volna, ezzel szemben nem tájékoztatták az eljárás megindításáról, az ügyére vonatkozó jogszabályokról, s nem biztosítottak neki lehetőséget ellenérveinek kifejtésére sem.
Ezzel a tisztességes ügyintézéshez való alkotmányos jog is sérült – jelentette ki az ügyvéd. Így az asszony csak akkor értesült a férjével kapcsolatos vizsgálatról, amikor májusban kézbesítették neki a jogerős és azonnal végrehajtható határozatot, amelynek indokolásából az sem derült ki, pontosan mit csinált az egykori rendőr. Talán még súlyosabb hiba – véli az ügyvéd –, hogy az elhunyt korábbi tevékenységét illetően tévedett az ötfős szakértői bizottság, amelynek a konkrét esetben csak két történész tagja volt, így azt szerinte nehéz szakértőinek tekinteni.
Azt is különösnek tartja, hogy a rendelkezésükre bocsátott jegyzőkönyv szerint a grémium alig egy óra alatt döntött többtucatnyi emberről. A keresetet az igazságügyi tárcához kellett benyújtani, és a minisztérium dolga volt azt – az ügy összes dokumentumával együtt – a bíróságnak megküldeni. Magyar Gábor szerint ezt is elmulasztották, mert csupán egy bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet és a határozatot továbbították, a döntést megalapozó iratokat pedig csak a bíró külön kérésére, részlegesen adták át.
Elsőként Navracsics Tibor miniszter a kereset elutasítását kérte, de két hét múlva visszakozott, elismerve, hogy az elhunyt titkosszolgálati múltját nem tudja hitelt érdemlően igazolni. Forrásaink szerint a bizottság alapvetően az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által szolgáltatott dokumentumokból – tehát hozott anyagból – dolgozott. A levéltárban egyébként több mint ezer, nyugdíjpótlékra jogosult személyre találtak valamilyen relevánsnak tűnő információt, de közülük végül csak alig több mint 140 embertől – illetve özvegyétől – vonták meg ezt a járandóságot.
Az érintettek nagyjából tizede fordult bírósághoz, és Magyar Gábor úgy tudja, elsőként nyertek Navracsics Tiborral szemben. A korábbi ilyen típusú ügyekben sosem merült fel eljárási kifogás a bíróság részéről, pedig már több ügyön is túl vannak – válaszolta kérdésünkre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkári kabinetje. Nagyjából tucatnyian kértek felülvizsgálatot, s már több eljárás lezárult, a tárcát pedig most első alkalommal marasztalták el – írták.
Hangsúlyozták, hogy a szakértői bizottság tagjainak fele történész volt, és ők alapos áttekintés után alakították ki véleményüket, a konkrét esetről azonban nem nyilatkozhattak. Emlékeztettek viszont arra, hogy a parlament egy alkalommal meghosszabbította a bizottság mandátumát annak érdekében, hogy kellő idő álljon rendelkezésre az alapos eljáráshoz. Hangsúlyozták: a kutatói munka egy évig tartott, így az ülésen a döntéshozatalra már egy óra elég lehetett.
