Helló, Kello! Hol a pénz?
Több kiadó ugyanis nem kapta meg a pénzét a szerződésben vállalt október végi határidővel a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től (Kello), pedig a cégek időben – azaz a nyár elején – leszállították a könyveket. A tankönyvesek augusztusban még annak a reményüknek adtak hangot, hogy a Kello nem fogja kivárni az október végi határidőt, hiszen a monopolizált terjesztő a szülőktől augusztus közepéig, vagyis – a korábbi gyakorlattól eltérően – hetekkel a tankönyvek tényleges átadása előtt beszedte a könyvek árát.
A kiadók közül sokan magyar tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozások, amelyek alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek tartalékokkal, pénzügyi helyzetük igencsak törékeny. Mivel a Fidesz gazdaságpolitikai kommunikációjában gyakran elhangzik a magyar kisvállalkozások támogatása, a kiadók joggal feltételezték, hogy a Kello nem ül hónapokig az előre beszedett pénzeken, és azok kamatain. A Kello azonban a legtöbb tankönyvesnek késve utalta át a könyvek ellenértékét, vagyis az október 31-i határidő után. Azonban a kiadók még most sem kapták meg a teljes összeget.
– Nem a teljes összeget, hanem annak körülbelül kilencven százalékát utalta át most a Kello. Átlagosan tízszázaléknyi pénzt azért tart vissza indoklása szerint a könyvterjesztő, mert megvárja, mennyi a visszáru (a feleslegesen kiszállított tankönyv – a szerk.). Eddig megvártuk, amíg a visszáru megérkezik, és annak pontos értékét visszafizettük. A Kello nem is tudhatja mekkora lesz a visszáru nagysága, hiszen ez akkor derül ki, amikor már lezárult a tankönyvkiszállítás az iskolákba. Mégis a visszáru lehetséges maximumát, azaz tíz százalékot visszatart – közölte a Népszabadsággal Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) elnöke.
Utalt arra, hogy november közepén még mindig sok iskolában küzdenek tankönyvhiánnyal, a pótrendelések száma pedig magas. (Meg kell jegyezni: a korábbi, sokszereplős piaci rendszerben nem fordult elő, hogy novemberben még nem zárult le az őszi tankönyvkiosztás.) A tankönyvkiadók így nem kapják meg a tőlük kiszállított könyvek értékét, ehhez még számos kiadónál hozzájön a pótrendelések összege.
A TVOT becslése szerint a tankönyveseknek járó visszatartott pénz legalább egy-másfél milliárd forint. Szarvas-Ballér Judit idézi a Kello levelét, amelyben az állami monopolhelyzetbe hozott cég azzal érvel, hogy a szerződés lehetőséget ad számára, hogy visszatartsa az esetleges visszáru összegét. A testület vezetője szerint a Kello által fogalmazott szerződésben valójában nem ez áll.
Romankovics András, a Romi Suli Könyvkiadó vezetője azt mondja, ők még a szerencsés cégek közé tartoznak, mert nekik csak 7 százalékkal kevesebbet fizetett a Kello, egy másik kiadónak viszont 15 százalékkal kevesebbet. A késedelmes fizetés miatt a kisvállalkozások tartozásokat halmoztak fel például a nyomda vagy a papírgyárak felé, likviditási gondjaikat pedig drága banki hitelekkel voltak kénytelenek orvosolni több hónapon keresztül.
– Ha az idei tankönyvterjesztést összehasonlítjuk az elmúlt évekével, akkor az alábbi mondható: 2012-ben a terjesztésért 15 százalékot fizettek a kiadók, ebből még az iskolák is kaptak 6 százalék jutalékot. Korábban szeptember végéig valamennyi pótrendelés ott volt az iskolákban, s addigra a kiadók is megkapták teljes pénzüket – fogalmaz, hozzátéve: idén a kiadóknak jellemzően 20 százalékot kellett fizetniük a Kellónak, miközben a pénzt október végéig sem kapták meg teljesen, s az iskolákban még novemberben sincs minden rendben a tankönyvek körül. (Vagyis a Kello magasabb hasznot realizál, rosszabb minőségű munkáért.)
A szakember rámutat, a korábbi években – a GKI 2010-es felmérése szerint – az iskolák rendkívül elégedettek voltak a terjesztéssel. Romankovics András szerint az idei alapvetően hibás és rugalmatlan koncepciót nem lehet jól kivitelezni, ezért a Kello körüli zűrzavar előre borítékolható volt. A szakmában dolgozók ráadásul már akkor szóltak, amikor a Kello állami monopóliumot kapott. Senki nem hallgatta meg őket.
Akiket el kell tüntetni
„Az elégedetlenkedő tanárokat el kell tüntetni” címmel jelent meg egy blogbejegyzés tegnap, ami aztán futótűzként terjedt el a Facebookon. A sorkoz.blog.hu azt írta, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Médiatudatosság az oktatásban címmel konferenciát tartott a hét elején, ahol Hoffmann Rózsa is részt vett. A közoktatásért felelős államtitkár szerint a konferencia egyik fő üzenete az volt, hogy a „média, vagy legalábbis a közmédia lehetőleg ne biztosítson megjelenési lehetőséget az elégedetlenkedő, ellentmondó, kritizáló, fanyalgó pedagógusok véleményének”, mert „ők amúgy is kisebbségben vannak, és nekik még a világ legjobb oktatási rendszere sem lenne elég jó”.
Hoffmann mondataira tegnap reagált a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Mendrey László elnök a politika és a politikusok egyre gátlástalanabb „nyomulásáról” tartott tájékoztatót, megemlítve azt, hogy az érdekképviselet által szervezett miniszteri találkozón nem jelent meg a miniszter. A PDSZ elnöke arról is beszélt, hogy Balog Zoltán azt sem tartotta fontosnak, hogy „eleget tegyen sztrájkbizottsági partnere kérésének és meghívásának, s kompetens személyként részt vegyen a rendkívül fontos témákat feszegető november 11-i sztrájkbizottsági egyeztetésen”.
Mendrey megemlítette a lapunk újságíróját ért politikai kontrollt is. Arról szerettünk volna riportot írni, hogy mit jelent az új munkaszervezés a pedagógusok életében. Szerettük volna egy tanító egész napját végigkísérni: mennyit van gyerekek között, mennyit adminisztrál, menyit készül az órájára, mennyi ideje jut művelődni. Szerettük volna a pedagógus munkáját közelebb hozni az olvasókhoz. Az iskola igazgatójával személyesen találkoztunk, és megegyeztünk, hogy a megjelenés előtt átküldjük a kéziratot. A tankerületi vezető azonban megtiltotta, hogy betegyük a lábunkat a közintézménybe. (Ó. M. D.)
