Az előzetes letartóztatás határidejének akár korlátlan meghosszabbítását lehetővé tevő indítványt hétfőn kivételes sürgős eljárásban fogadta el a parlament, és a büntetőjogi tárgyú törvénycsomagot meg is küldték a köztársasági elnöknek. Az ellenzéki pártok és számos szakértő jelezte, hogy a vizsgálati fogság időtartamának ilyen szabályozása alkotmányellenes és sérti az emberi jogok európai egyezményét.

Ezért valószínűsítik, hogy a strasbourgi bíróság kártérítést fog megítélni mindazoknak, akiket ésszerűtlenül sokáig tartanak előzetesben. Egyébként négy-öt évnyi, jogerős ítélet nélküli elzárást a legsúlyosabb bűncselekmények esetében is elfogadhatatlannak találnak. A javaslat ugyanakkor a ma hatályos szabályozáshoz képest némi előrelépést jelent, mert a gyanúsítottak esetén az előzetes letartóztatás maximális tartamát négy helyett általában három évben határozzák meg.

A nyomozásnak tehát ennyi idő alatt be kell fejeződnie, különben a vélt tettest mindenképpen ki kell engedni. Korlátlan ideig előzetesbe pedig csak azok kerülhetnek, akik legalább tizenöt év vagy életfogytig tartó börtönnel fenyegetett bűncselekményt követtek el, és az ügyükben már vádat emeltek. Vádindítvány hiányában viszont három évnél tovább a legsúlyosabb jogsértések elkövetőit sem lehet rács mögött tartani. Ennek hatására az eljárások vélhetően kevésbé húzódnak majd el.

Ugyancsak az ügyek gyorsabb befejezését szolgálja, hogy a szakértőket az eddiginél szigorúbban szankcionálják, ha nem tartják be a határidőket. Az ároktői banda esetében részben azért nem sikerült már korábban ítéletet hozni, mert késett a DNS-vizsgálatok eredménye. Emiatt a szakértői intézetet félmilliós rendbírsággal sújtották, de az új szabályok szerint a késlekedéssel okozott valamennyi többletköltséget – ami sok millió is lehet –meg fogják fizettetni.

A bírókat szintén az ügyek mielőbbi befejezésére sarkallják, ugyanis a két évnél hosszabb ideje folyó perekben vizsgálatot kell elrendelni. Amennyiben az derülne ki, hogy az eljárást a bíró saját hibája vagy mulasztása miatt nem sikerült előbb lezárni, az érintett tevékenységét soron kívül értékelik. Ennek pedig vélhetően súlyos következményei lehetnek, mert fegyelmi eljárásban csökkenthetik a bíró fizetését, de akár a felmentését is kezdeményezhetik.

Más kérdés, hogy csupán adminisztratív intézkedésekkel felgyorsíthatók-e a büntetőeljárások. Ha nem elég felkészült a bűnügyi helyszínelő vagy a nyomozó, ha nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök, s ha nyilvánvalóan túlterheltek a bírák, önmagában a szankciók kilátásba helyezése aligha jelent megoldást.