Szociális támogatásra várnak a szociális munkások is
Fáradt arcú negyvenes nő mutatkozott be a szociális munka napja alkalmából még hétfőn megrendezett konferencián, Budapesten.
– Egy ötven férőhelyes, családok számára fenntartott átmeneti otthon vezetője vagyok, de ebből nem bírok megélni, lángost sütök mellette – mondta.
Sokan bólogattak a teremben. Egy másik negyvenes nő is arról kezdett beszélni, hogy hajléktalanszállón, szociális munkásként dolgozik, de amikor lejár a hivatalos munkaideje, már rohan egy másik intézménybe éjszakai ügyeletet teljesíteni, mert a nélkül nem tudná eltartani a gyerekeit. Lassan a konferencia szinte mindegyik résztvevőjéről kiderül, hogy kénytelen több munkahelyen is dolgozni, a „szerencsésebbek” a saját szakmájukban, azaz szociális területen, de sokan vállalnak árufeltöltést, raktárpakolást éjszakánként, mert a főállásukból képtelenek megélni.
– Szégyellem elmondani, mennyit keresek. Nekem is két munkahelyem van. A szociális területen egy diplomával rendelkező intézményvezető, akinek legalább tíz-tizenöt éves szakmai gyakorlata van, 135 ezer bruttót keres, amihez hozzájön még húszezer forint vezetői pótlék, persze ez is bruttó. Nem kapja meg még a kétszázezer bruttót sem! Nonszensz. A másod-harmadállások a szakmai munka rovására mennek. Vagyis az emberek rovására. Az egyik munkahelyemen tavaly konkrétan hárman haltak meg. Egyikük sem volt még ötvenéves – fogalmazott a Népszabadságnak az ágazat drámai helyzetéről Köves Ferenc, aki diplomás szociális munkásként a hajléktalanok ellátásában dolgozik már húsz éve.
Az ágazatban dolgozók munkakörülményeiről szóló konferenciát szervező Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének elnöke is tarthatatlan és elfogadhatatlan jövedelmi viszonyokról beszélt. Kónya Gusztávné a szakma ünnepére készülve a szociális szakma digitális archívumát böngészte.
– Kiderült, hogy a szakma kiválóságai közül huszonöten már meghaltak. Egyikük sem érte meg a nyugdíjkorhatárt, ami nagyon megrázó adat, és önmagában beszédes – fejtette ki az érdek-képviseleti vezető, hozzátéve: annak ellenére, hogy a szociális dolgozók a mindenkori kormányok támaszai, mégsem becsülik meg a politikai döntéshozók őket.
A szociális munkásokról kirajzolódó kép alapján az e szakmában dolgozók a közszféra amúgy is alacsony átlagbérének mindössze kétharmadát viszik haza. A tárgyi eszköztelenség („húszan vannak egy számítógépre”), a kiégés, elszürkülés, fásultság, illetve a továbbképzések és a szupervízió hiánya jellemzi a hétköznapokat, miközben „bődületes szegénységgel” kell a szakembereknek nap mint nap megküzdeniük. A szociális munkás annyira rosszul fizetett, hogy alig különbözik attól a klienstől, akit elvileg segítenie kéne. Ez folyamatos megalázottságot, kilátástalanságot jelent a szférában dolgozóknak. Az utóbbi években – a romló helyzettől nem függetlenül – egyre erőteljesebben érzékelhető, hogy a szociális munkások között is megjelent a rasszizmus.
A szakmai identitással kapcsolatban többször felmerült a konferencián az a dilemma, vajon segítő vagy inkább „puha rendőr-e” a szociális munkás. Pataki Éva szociális munkás azt fejtegette, hogy az elmúlt években a „tanácsadó, a kliens jogait közvetítő, hangját felhangosító és vele közvetlenül kapcsolatban lévő és őt segítőkből” mára inkább „kockázatokat felmérő, ellátásszervező, klienssel már kapcsolatot alig tartó” szakemberekké váltak. Hozzátette: a méltánytalanul alacsony jövedelem emelése mellett a szakmának szüksége lenne élő közösségekre, hálóra, hátországra, amely az alapelvek és a szakmai etika kérdésében vonatkoztatási pont lehetne minden szociális munkásnak.
Krémer Balázs szociológus, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy jogbiztonság nélkül nincs szociális biztonság.
– Lehet-e jogbiztonságról szó ott, ahol évente több száz törvényt módosítanak? – kérdezte, utalva arra, hogy a „buja folklórt”, azaz a jogszabályváltozásokat egy átlagos szociális munkás képtelen követni. Krémer megdöbbentő adattal szembesítette a hallgatóságot: ma már több mint félmillióan élnek Magyarországon, akik semmilyen jövedelmet nem kapnak. (Egy 2008-as becslés szerint kétszázezer embert nem érnek el a segélyek, támogatások, vagyis öt év alatt több mint kétszeresére nőtt ez a szám. – A szerk.)
– Ezek az emberek is megélnek valahogy. Mindennek azonban sokkal nagyobb társadalmi ára van, mint amennyibe a segélyezés kerülne – mondta. Felidézte egy református lelkész kollégájának a mondatait, akivel Brüsszelben dolgoznak együtt. A név nélkül emlegetett lelkész büntetőjogi tétellé tenné, ha egy anya nem megy el lopni, ha éhezik a gyereke. Krémer szerint kulcskérdés, hogy a társadalom megértse, nem lehet abban az országban rend, ahol félmillió embernek a jövedelme egyenlő a nullával.
A szakmai dilemmákat illusztrálandó egy konkrét példát idézett fel Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke.
– A polgármester berendelte a gyerekjóléti szolgálat vezetőjét. Közölte vele, hogy X. Y. családot valahogy tüntesse el a településről, mert kellemetlenek, segélyen élnek, a gyerekek lopnak. A döbbent szakembernek a polgármester azt mondta, ha mindezt nem teszi meg, akkor kirúgja – fogalmazott, rávilágítva arra a fórumon szintén gyakran felmerülő kérdésre: meddig asszisztálhat mindehhez egy szociális munkás, aki az emberek segítésére esküdött fel? Meddig adhatja egy működésképtelen rendszerhez a nevét, szakmai tudását?
A rendezvényre meghívást kapott Hegedűs Zsuzsa. A közel egymillió forintos havi fizetéséről is elhíresült miniszterelnöki tanácsadó, aki épp a szociális területet érintően osztja meg elképzeléseit Orbán Viktorral, a konferencia reggelén lemondta a szereplését.
Ombudsmani ajánlás a bérfejlesztésre
„Ma a szociális ágazat százezer dolgozójának átlagbére – bérpótlékkal együtt számítva – a legfrissebb KSH-adatok szerint nettó 78 ezer forint. Az ágazat munkavállalóinak releváns része minimálbért, illetve szakmunkásbér-minimumot keres. A bérezés tekintetében nincs különbség egy szakképzett, illetve szakképzetlen, valamint egy pályakezdő és egy harminc éve pályán lévő dolgozó illetménye között, mert a rájuk vonatkozó közalkalmazotti illetménytábla immár ötödik éve van befagyasztva.” Részlet a tiltakozásra készülődő, a szociális ágazat szereplőit tömörítő Demonstrációs Bizottság leveléből, amit Balog Zoltán humánminiszternek írtak. Az alapjogok biztosa, Székely László is felhívta Balog figyelmét arra, hogy a szociális ellátórendszer hatékony működését elősegítve „fontolja meg az egészségügyben megvalósuló bérfejlesztés szociális ágazatra történő kiterjesztését”.
Demonstráció: az MSZOSZ a sztrájkhoz is támogatást ígért
„A béka segge alatt: a szociális ágazatban dolgozók jövedelmi helyzete”, „A közszolga nem rabszolga”, „100 beteg/ gondozott, 3 nővér/gondozó”, „A szociális ágazat jobban teljesít éhbéren”, „Te is ránk szorulhatsz”, „Pici gyerek, pici bér, hivatásunk ennyit ér?” – íme néhány szlogen arról a tüntetésről, amelyet a szociális munka napján rendeztek tegnap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt.
Kiss László, a Független Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete nevében arról beszélt a körülbelül ezer résztvevő előtt, hogy a tiltakozó megmozdulás helyett lehetett volna más típusú párbeszéd is a minisztérium és az ágazat dolgozó között. Kiss László arra kérte az utcára vonuló szociális munkásokat, legyenek olyanok, mint a mindennapokban, vagyis empatikusak. A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetéből érkezettek csörgőkkel, kereplőkkel, dobokkal próbálták kifejezni, mennyire méltánytalannak tartják az elfogadhatatlanul alacsony bérezést.
A szervező szakszervezetek egyik célja az volt, hogy átadhassák petíciójukat Balog Zoltán miniszternek és Soltész Miklós államtitkárnak. A követelésekhez több mint negyvenezren csatlakoztak aláírásukkal. A szociális szektorban dolgozók azt szeretnék elérni, hogy az érdek-képviseleti szervezetek bevonásával azonnal kezdjen érdemi tárgyalásokat a kormány az ágazatot érintő problémákról. Követelik „az egészségügyben megvalósuló bérfejlesztés szociális ágazatra történő kiterjesztését”. A demonstrálók a miniszterelnök internetes oldaláról letölthető Orbán Viktor-portrék hátuljára írt üzeneteket osztogattak, ilyen tartalommal: „Tisztes fizetést akarunk!! Munkánk van olyan jó és áldozatos, mint a pedagógusoké!!! Mi éjjel-nappal, vasárnap és ünnepnapokon is gondozzuk az idős beteg embereket!!! Nekünk nincs megállás, akár az egészségügyben!!!!!”
Ezek a feliratok szomorú mementói annak, hogy az elmúlt években mennyire megosztottá váltak a közszféra dolgozói. Ez kiderült abból is, amit az egyik demonstráló mondott: „Az egészségügyesek kaptak, a pedagógusok is, igaz, csak a közoktatásban dolgozók, a felsőoktatásiakat kihagyták.” Elmondása szerint többen vannak, mint az ősz eleji megmozduláson, de azért szerinte még jöhettek volna. Például a szociális munkások.
A petíciót végül egy a kezét az öltönye ujja alá húzó, szemmel láthatóan nagy zavarban lévő főosztályvezető, Veress Gábor vette át. Hiába kérték a szociális ágazatban dolgozók, hogy Balog Zoltán ne csak a médián keresztül vagy előre gyártott, hivatalos levelekben kommunikáljon velük, a tegnapi demonstrációra nem reagált sem a miniszter, sem az államtitkára.
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének nevében Pataky Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy bárkiből lehet a szociális ellátórendszer „ügyfele”. Értéknek nevezte azt az összefogást, amely a különböző területeken működő szakszervezetek között létrejött a szociális szakmát művelők béremelésnek ügyében. Ez szerinte nemcsak azt a szlogent jelenti, hogy a szociális szektorban dolgozók nincsenek egyedül, hanem azt is, hogy nagyobb tiltakozás kibontakozása esetén – ami lehet akár sztrájk is – több százezres szakszervezeti tagság mozdulhat meg. Ezt Pataky így fogalmazta meg:
„Ha kell, a harc keményebb eszközeihez is megkapjátok a támogatást tőlünk.” Kiss László lapunknak úgy nyilatkozott, egy hetet várnak, ha addig nem reagál érdemben a minisztérium, keményebb lépések következhetnek.
A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke szintén arról beszélt, hogy készek akár sztrájkolni is. Szűcs Viktória felidézte a minisztérium főosztályvezetőjével folytatott rövid beszélgetését. Veress Gábor azt mondta neki, bízik a bérrendezésben, és szerinte nem lesz sztrájk. A tömeg hangulatát elnézve ebben nem lehet biztos.
