Sok a kérdőjel a milliárdos beruházással készülő Sorsok Háza körül
Az új intézményt (teljes nevén: Sorsok Háza – Európai Oktatási Központ) a használaton kívüli Józsefvárosi pályaudvaron hozzák létre. A szakmai munkát Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója vezeti. Ahhoz képest, hogy a létesítményt április közepén, tehát nem egészen fél év múlva akarják átadni, meglehetősen sok a kérdőjel.
Az ötletgazda egyébiránt a már említett Szita Szabolcs, aki elmondta, hogy nagyjából két évvel ezelőtt dolgozta ki a Józsefvárosi pályaudvaron létesítendő emlékhely koncepcióját. Úgy tervezte, társadalmi összefogással, külföldi alapítványok és nagykövetségek támogatásával teremti elő a szükséges pénzt.
Szita Szabolcs nem kívánja kommentálni, hogy a kormányzatnak Schmidt Máriára esett a választása: „tudomásul vettem a döntést”. Azt sem kommentálja, hogy nem kapott meghívást a Schmidt által összehívott nemzetközi tanácsadó testületbe.
A józsefvárosi emlékhely szakmai munkájának irányítására Lázár János miniszterelnökségi államtitkár kérte fel Schmidt Máriát. „A megbízásom a központ létrehozására szól, a vezetője nem biztos, hogy én leszek” – hívja fel a figyelmet a főigazgató.
Schmidt Mária úgy tudja, az ötlet Lázár Jánostól ered, az államtitkár néhány hónappal ezelőtt kezdte érlelni a gondolatot. Nem hallott arról, hogy Szita Szabolcsnak már több éve van egy kidolgozott koncepciója. „Még az is lehet, hogy Szita Szabolcs tőlünk vette az ötletet” – jegyzi meg Schmidt Mária, utalva rá, hogy a Terror Háza Múzeumon kívül a közreműködésével régebben Hódmezővásárhelyen is létrejött egy hasonló intézmény.
A Sorsok Háza elnevezést György Péter esztéta a Magyar Narancsban bírálta, Sós Csaba közgazdász pedig a Népszabadságban, mondván: „sors” alatt az előre nem látható eseményeket, nem befolyásolható véletleneket jelöljük meg. A holokauszt népirtás volt, amelyet tudatosan terveztek és hajtottak végre.
Jönnek bírálatok máshonnan is (és nemcsak a szélsőjobboldaltól). Karsai László történész egyebek mellett azt kifogásolja, hogy a nemzetközi tanácsadó testületben – Haraszti György, a zsidó egyetem történeti tanszéke vezetőjének kivételével – nem kapnak helyet a téma hazai szakértői. Schmidt Mária elkeserítőnek tartja, hogy egyesek még ilyen esetben is a bírálatokkal foglalkoznak: „Örülni kellene, hogy alakul egy új emlékhely, mindenkitől azt kérem, inkább támogassa és ne akadályozza a megvalósítást.”
Navracsics Tibor miniszter egy parlamenti konferencián a közelmúltban kijelentette, hogy a magyar államot felelősség terheli a holokausztért. Schmidt szerint ezt eddig sem vitatta senki, a miniszter által megfogalmazott szempont a józsefvárosi központ szakmai elképzelései között is szerepel.
Tegyük hozzá: az állam nem kizárólag a holokauszt végrehajtásában segédkezett, hanem antiszemita törvények és rendeletek sorával döntően kivette a részét abból, hogy különösebb társadalmi ellenállás nélkül elhurcolhassák magyar zsidók százezreit. Kérdésünkre, hogy a népirtásig vezető út bemutatásában megjelenik-e majd a Horthy-korszak felelőssége, a főigazgató közli: „Igen, említés történik róla. De nem erre szeretnénk helyezni a hangsúlyt.”
A nap huszonnégy órájában, megfeszített munkával kell dolgozni azért, hogy jövő év április közepéig elkészüljön a Sorsok Háza – állapítja meg Schmidt Mária. Elismeri, nem lesz könnyű tartani a határidőt, de szerinte nem is lehetetlen: „Ez a feladat, meg kell csinálni, és kész.” Arra viszont egyelőre nem tud válaszolni, hogy a központ létrehozására szánt milliárdokból mennyi jut kiállításra és szakmai programokra. Így aztán azt sem tudni, hány munkatárs fog dolgozni az intézményben. A kormányzat eltökéltségét látva, Schmidt Mária biztos abban, hogy elegendő forrás áll majd rendelkezésére. A kivitelezéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos kérdések nem rá tartoznak, javasolja, forduljunk Fürjes Balázshoz, a budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztoshoz.
A Fürjes Balázs hivatalától kapott válaszok szerint a szóban forgó ötmilliárd (áfával együtt több mint 6,6 milliárd) forint csak a beruházás „megvalósítási költségeinek fedezetéül” szolgál. Az intézmény fenntartásához, működtetéséhez szükséges összegről „a beruházás megvalósításával párhuzamosan, megfelelő időben, külön döntés” születik majd. Fürjes hivatala is bízik abban, hogy sikerül tartani a határidőt. Ha a közeljövőben a kivitelezés megindulhat, akkor „szervezett munkavégzés mellett az építkezés rendkívüli gyorsasággal befejezhető”. A tervek az építési engedélyezésig alakulhatnak, a kivitelezőt közbeszerzési eljáráson választják ki.
A pályaudvari szolgálati lakásokban élőkről is gondoskodni kell. Velük folyamatosan egyeztet a MÁV. Huszonhárom lakásról van szó, a kártalanítás összegét csak akkor lehet megmondani, ha lezárulnak a hivatalos értékbecslésen alapuló megállapodások. Amint ez megtörténik, Fürjes Balázs hivatala szerint kezdődhet az építkezés.
Tanácsadók és kritikák
A Sorsok Háza nemzetközi tanácsadó testülete szeptember végén alakult meg. Tagjai: Anne Applebaum Pulitzer-díjas újságíró; Annette Lantos, a Tom Lantos Alapítvány elnöke, Tom Lantos özvegye; Chava Baruch, a Jad Vasem Intézet oktatási vezetője, a magyar részleg vezetője; Gabriel Gorodetsky, az Oxfordi Egyetem történésze; Haraszti György történész, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) történeti tanszékének vezetője, a Történeti Intézet munkatársa; Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke; Joshua Muravchik külpolitikai szakértő, a John Hopkins Egyetem oktatója; Michael Wolffsohn, a müncheni Universität der Bundeswehr, a német hadsereg egyetemének professzora; Rabbi Andrew Baker, az International Jewish Affairs – American Jewish Committee igazgatója; Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója; Szász János Balázs Béla-díjas filmrendező; Yehudit Shendar, a Jad Vasem Múzeum vezető kurátora.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke az alakuló ülésen örömmel konstatálta, hogy a testület tagjai komolyan veszik a feladatukat. Támogatják a központ létrehozását, de nem elégszenek meg azzal, hogy rábólintsanak a kormányzat elképzeléseire: esetenként éles kritikákat is megfogalmaznak.
A kritikák tartalmát illetően Heisler nem bocsátkozott részletekbe.
Annyi viszont egyértelmű számára, hogy a szűkös határidők miatt gyors döntésekre van szükség. Ilyen rohamtempó mellett a tanácsadó testület nem tud érdemben részt venni az „operatív munkában”. A Mazsihisz elnöke javasolja Schmidt Máriának, hogy alakítson ki napi kapcsolatot olyan szakértőkkel, akik a holokauszt története elismert kutatóinak számítanak, tudják garantálni a történelmi hitelességet, és akik a magyar zsidóság speciális szempontjait is képesek megjeleníteni, a közösség érzékenységét pedig figyelembe venni.
