Féktelen indulat a parkolóban
A szélvédőn át egy pillanatra megláttam az ember eltorzult arcát, azonnal tudtam, hogy a kormányt ránk fogja húzni és elüt bennünket. Mire ez végigfutott az agyamon s próbáltam félrelépni, már csapódtunk is a kocsinak; én zúzódásokkal megúsztam a támadást, az alpolgármester viszont súlyosan megsérült, operálni kellett, eltört a lába, azóta is kórházban fekszik – emlékszik vissza Eördögh Árpád, aki társadalmi munkában közterület-használati ellenőr a Visegrád közelében található Dömösön. A főként a Rám-szakadékhoz igyekvő turisták által használt önkormányzati parkolóban történt jelenetet rögzítette a térfigyelő kamera is.
A támadó K. L. jelenleg előzetes letartóztatásban van, több emberen elkövetett emberölési kísérlet gyanújával nyomoznak ellene. A hegyekkel körülölelt Dömösön 1200 ember él, helyben kevés a munka, a lakók egy része a közeli Esztergomba vagy Budapestre jár dolgozni. A faluban többen is az idegenforgalommal, a vendéglátással próbálkoznak, de ez egyelőre nem túl erősen buzgó jövedelemforrás. A Duna még inkább csak árvizet hoz, mint hasznot, a Mahart kirándulóhajói például eddig ki sem kötöttek a településen.
Novák Lajos polgármester szerint évente 60 millió forintos költségvetésből gazdálkodnak, szükségük lenne arra a három-négymillióra is, amit parkolásból tudnak beszedni. Egy-egy jobb hétvégén 200-250 autó is megfordul itt; a falu területének nagy részén, így például a Duna-parton ingyenes a parkolás, az önkormányzat csak a kirándulók által kedvelt Rám-szakadékhoz legközelebbi téren szedne díjat. Ez azonban jelen pillanatban akadályba ütközik.
A szerteágazó, s a magyar közigazgatás számtalan betegségét is magán hordozó esetnek csak felszínes, bár meglehetősen kellemetlen tünete, hogy a kocsijával támadó vállalkozó korábban a turisták szeme láttára vízipuskával fröcskölte Novák Lajost, aztán kirakott egy plüssmajmot „Én vagyok a polgármester” felirattal, később festékspray-vel fújta le a díjbeszedő automatát. Mi ez ahhoz képest, hogy Novák Lajosnak a legutóbbi választásoktól kezdődően az idén júniusig összesen 46 fegyelmit adott a testület, felfüggesztették a munkájából, a hivatalába nem engedték be.
A hattagú testületből aztán ketten kiléptek, négyen pedig végül föloszlatták magukat. Az idén júniusban voltak a választások, az előzőek közül senki nem került be az önkormányzatba, a polgármesternek azonban újra bizalmat szavaztak a helybeliek. Novák Lajos és a testület ezt követően szembesült azzal, hogy az előző testület bérleti szerződést kötött az Alföldről odatelepedett, hatvanéves K. L. vállalkozóval. Idegenforgalmi hasznosításra bérbe adtak K. L. káeftéjének öt ingatlant, pontosabban annak aszfaltozott részét.
Az önkormányzat korábbi rendeletei értelmében addig ott a helyhatóság maga szedte a parkolási díjat, a napijegy ötszáz forintba került. Mivel közterületi parkolásért csak az önkormányzat vagy önkormányzati tulajdonú cég kérhet pénzt, ezért K. L. Ké-Ko-Za Parking nevű társasága hivatalosan őrzésért kért autónként ezer forintot. Az is kérdéses persze, hogy kinek volt joga aláírni ezt a megállapodást, hiszen az akkoron felfüggesztett polgármester, már csak az újraválasztást követően látta ezt a dokumentumot.
Az idén júniusban aztán kiderült, hogy a Ké-Ko-Za 1 millió 366 ezer forinttal tartozik az önkormányzatnak. A szerződés értelmében a tavalyi töredék évre 600 ezer, az idei teljes esztendőre 2 és fél millió forintot kellett volna fizetni a falu számlájára. Mivel a tartozás hatvan napon túli volt, akár figyelmeztetés, felszólítás nélkül is fel lehetett mondani a megállapodást, de az új testület, csak ezt követően állt el tőle.
Ekkor szabadult el a pokol a parkolóban. A vállalkozó nem vett tudomást a szerződés felbontásáról, s továbbra is kérte az őrzési díjat. Az önkormányzat pedig a régebbi gyakorlatnak megfelelően saját automatáján szedte be a napi ötszáz forintos tarifát. A sorozatos helyi viták nem a falu jó hírét vitték, a vehemens vállalkozót kétszer is meg akarták verni – én védtem meg, bárcsak ne tettem volna, korholja magát a korábban rendőrnyomozóként dolgozó Eördögh Árpád –, végül az önkormányzat lezáratta a fizetős parkolót.
A turistákat az ingyenes helyekre irányították. K. L. azonban eltolta az útból a beton virágágyásokat, s továbbra is megpróbálta a régi parkolóba terelni az autókat. Sőt, birtokvédelemi eljárást kért, a kormányhivatal a nyergesújfalui jegyzőt jelölte ki határozathozatalra. A jegyző – a dömösi polgármester szerint az ő meghallgatásuk nélkül – tulajdonképpen a vállalkozónak adott igazat, az önkormányzatnak megtiltotta a parkolási díj szedését, s leírta, hogy az adott helyrajzszámú ingatlanra be sem léphetnek.
Fölhívtam a jegyzőt, s elmondtam neki, hogy ezen a helyrajzi számon van a polgármesteri hivatal, tehát akkor küldjem haza a dolgozókat, s zárjuk be a községházát? – mondja Novák Lajos. K. L. viszont fölbátorodott, a turisták előtt lobogtatta a papírját, s azzal győzködte őket: neki hivatalos határozata van róla, hogy jogosan szedi az ezer forintokat. A képviselő-testület a jegyző határozata után ingyenessé tette a parkolást. Készítettek egy tájékoztatót, melyet a helyszínen adtak át az érkező autósoknak. Ebben az szerepel, hogy a jegyzői döntés értelmében az önkormányzat itt parkolási díjat nem kérhet, ám az önkormányzati törvény alapján a Ké-Ko-Za Parking sem szedhet díjat.
Jöttek tehát a családok autóval, mindenki megkapta ezt a papírt az éppen ügyeletes önkormányzati képviselőtől meg a közterület-használati ellenőrtől, majd K. L. kezdte el bizonygatni nekik a maga igazát, s kérte az ezresét. Lényegében ez történt azon a vasárnapon is, amikor K. L. elindult kocsijával a parkolóból kivezető úton, aztán egy hirtelen mozdulattal letért a zöld területre, s elütötte Szilágyi Gábor alpolgármestert és Eördögh Árpádot. Utána még továbbgurult, aztán megállt az autóval, nekitámaszkodott a kocsinak, s csak a turisták rohantak segíteni a két sérültnek.
Dömösön az utcán, kocsmában, buszmegállóban megszólaltatott emberek nagy része annyit mond csupán: nézzük meg az időközi választás végeredményét, az mindent elmond. Vannak persze támogatói a megbukott képviselőknek is. K. L.-ről leginkább azt jegyzik meg a faluban élők: még ha igaza lett volna, akkor sem üthetne el embereket, de nem is volt igaza. – Szégyen, hogy egy ilyen ordibáló, kötekedő ember fogadta a falunkba látogatókat – teszi hozzá valaki. Szilágyi Gábor nem akart megszólalni a kórházban. K. L. élettársát kerestük, de ottjártunkkor nem találtuk a településen.
