Alig 150 nappal a parlamenti választás előtt – feltéve, hogy az államfő valóban 2014. április 6-ára tűzi ki a szavazás napját – több megkérdezett elemző szerint még nem teljesen bizonyos, hogy a demokratikus ellenzék milyen formációban indul.

Az MSZP és az Együtt–PM megállapodása ugyanis könnyen felborulhat, ha a novemberi közvélemény-kutatási eredmények az egyes pártok támogatottságának lényeges változását mutatják majd. Ez pedig könnyen elképzelhető, mert az október 23-i ellenzéki demonstráció – amely leginkább a Fidesz leváltására készülő politikai erők közötti ellentétekre hívta fel a figyelmet –, illetve az állítólagos bajai választási csalást bemutató hamis videofelvétel igen nagy visszhangot váltott ki, és akár jelentős mértékben befolyásolhatja a pártpreferenciákat is.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője is emlékeztetett rá, hogy jóval a választási megállapodás aláírása előtt jelezték: nem zárható ki, hogy valamikor az év végén a feltételeket újra kell majd tárgyalni. Az már ma is látszik, hogy az Együtt–PM támogatottsága jól mérhetően csökkent, miközben a Demokratikus Koalíció (DK) lassan, de folyamatosan erősödik, és már az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése sem tűnik lehetetlennek.

Ha ez a tendencia folytatódik, a két szervezetre nagyjából ugyanannyian voksolnának. A jelenlegi erőviszonyok mellett az MSZP és az Együtt–PM racionális és működőképes alkut kötött – véli László Róbert. A koordinált indulás az első pillanattól kezdve az egyik legvalószínűbb forgatókönyv volt, és mivel a lehetséges választók rengetegféleképp gondolkodnak, vélhetően többeket szólíthatnak meg a pártok közötti választási lehetőséggel, mint egyetlen közös listával, amelyen mindenki találhatna számára ellenszenves politikust.

Ez a keret alkalmas arra, hogy az egyéni körzetek újraosztása után – a megállapodás szerint az MSZP 75, az Együtt–PM 31 jelöltet állíthat –az együttműködésben érdekelt újabb szervezetet is befogadjanak, hiszen több párt talán képes lehet több szavazatot szerezni, de taszítóereje is lehet a szélesedő választási koalíciónak – véli az elemző. László Róbert úgy látja, hamarosan eljön az ideje annak, hogy eldöntsék: lenyelik vagy inkább kiköpik a DK-t, de szerinte most inkább úgy tűnik, valószínűleg le kell nyelni.

Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a törpepártok önálló indulásával az ellenzéki oldalon egymástól vennék el a voksokat, a parlamenti küszöb alatt teljesítőkre leadott szavazatok pedig elvesznének. Ezért a szakértő meggyőződése, hogy a kormányváltást hirdető, de mérhető támogatottsággal nem rendelkező szerveződések inkább ártanak, mintsem használnak, ha a választáson való önálló részvétel mellett döntenek.

Bizonyos szempontból racionális döntés lehet persze, ha törpepártok az egyszázalékos szavazatarány elérése esetén járó állami támogatás – és a beígért kampánytámogatás – megszerzése érdekében próbálkoznak majd. László Róbert azonban úgy gondolja, az emberek az egyébként igen bonyolult választási rendszer szabályai közül egyet – húsz év alatt – biztosan megtanultak: öt százalék alatt egyetlen politikai szervezet sem jut be a parlamentbe, ezért minipártokra nem érdemes szavazni.

Az ellenzéki együttműködés esélyei kapcsán a szakértő elmondta: vannak, akik a közvélemény-kutatási adatok ellenére – legutóbb a Medián mért, és az adatai szerint a biztos pártválasztók 52 százaléka a Fideszre, 21 százaléka az MSZP-re, hét százaléka az Együtt–PM-re, négy százaléka a DK-ra,míg 13 százaléka a Jobbikra szavazna – is szoros eredményre számítanak.

Ezt a bizonytalanok és a rejtőzködők nagy számával magyarázzák, ám László Róbert e tekintetben szkeptikus. Az Ipsos által jelzett nyolcszázaléknyi rejtőzködő, illetve a Medián szerint 11 százaléknyi biztos, de a pártpreferenciáját titkoló választó szerinte kevésnek tűnik a fordulathoz.

Ez 400–500 ezer ember lehet, és ha mindannyian a kormányváltó erőkre voksolnának, a baloldalon akkor is hiányzik még egyszer ennyi szavazat. Vagyis: meg kellene nyerni az aktív bizonytalanokon felül olyan választókat is, akik jelenleg vagy más párt táborát erősítik, vagy egyáltalán nem szándékoznak részt venni a választáson. Az összefogás azonban ehhez legfeljebb jó keret, de hatékony kampány és megfelelő politikai üzenetek nélkül senki nem nyerhet.

László Róbert szerint van még egy sötét ló: az LMP. Most úgy tűnik, hogy kiesnek a parlamentből, de a párt által hirdetett egyenlő távolságtartás mindazok számára szimpatikus lehet, akik nem kérnek sem a jobb-, sem a baloldalból. Hasonló ideológiával, a 2001-ben a semmiből feltűnt Centrum Párt pár hónappal később négy százalékot kapott, a különutas MDF 2006-ban be is jutott a parlamentbe, 2010-ben pedig az LMP már több mint hét százalékot ért el. Társadalmi igény tehát egyértelműen van ilyen politikai szerveződésre, legfeljebb az a kérdés –mondta a szakértő –, hogy az alaposan meggyengült LMP képes-e megszólítani a választókat. Ha igen, azzal valószínűleg a baloldaltól vesznek el nagyobb arányban szavazatokat.