Az ügy elsőrendű vádlottja Mezei László volt, a nyomozás pedig Budai Gyula feljelentése nyomán indult, amit még Magosz szövetségi igazgatóként tett Medgyasszay László KDNP-s képviselővel közösen. A két politikus 2009-ben azért tett feljelentést, mert szerintük az államot kár érte, amikor két állami cég, a felszámolás sorsára jutott Bábolna Zrt. és a Bábolna Ménesbirtok Kft. között létrejött megállapodás nyomán a Ménesbirtok a Bábolna Zrt.-nek fizetett 365 millió forintot, miután a felszámolásba kerülő cég bizonyos tevékenységeit átvette.

Később Budai nem kevesebbet állított a nyilvánosság előtt, mint hogy a pénz végül Tátrai bankszámláján kötött ki – ez ügyben Tátrai már jogerősen személyiségi jogi pert nyert a volt elszámoltatási kormánybiztos ellen.

Az ügyben tavaly júliusban már felmentette Tátraiékat a Tatabányai Törvényszék, s most Győrben Zólyomi Csilla tanácsa helybenhagyta a döntést, kiemelve: az ügyészség által a vádiratban leírt cselekmények nemhogy kárt nem okoztak sem az államnak, sem pedig a Bábolna Ménesbirtok Kft.-nek, de kifejezetten a cég érdekét szolgálták, azaz szükségszerűek voltak.

A hűtlen kezelés esetében három tényállási elemnek egyszerre, ok-okozati összefüggés mellett kell megállnia ahhoz, hogy a bíróság a bűncselekményt megállapítsa, jelen esetben azonban sem vagyoni hátrány, sem mulasztás, sem pedig szándékosság nem történt, azaz egyetlen tényállási elem sem állt meg.

Az elsőfokú ítéletben Detrői Ferenc bíró az ítélet indoklásában úgy érvelt: nem állja meg a helyét a főügyészség álláspontja, mert a megállapodás valós gazdasági érdekek mentén köttetett, mindkét állami tulajdonú cégnek hasznot hajtott, és semmilyen kárt nem okozott.

Annak idején a felszámolásra jutott Bábolna Zrt. bizonyos mezőgazdasági tevékenységeit azért kellett átvennie a Bábolna Ménesbirtok Kft.-nek, hogy egyrészt a termelés ne álljon le, másrészt, hogy uniós pénzektől ne essen el az állami cég. Csakhogy ehhez a cégnek semmilyen tárgyi feltétele nem volt, ezért a felszámolt cégtől szerezte meg azokat, valamint a megfelelő jogokat.

A vád érvelése szerint akkor érte kár az államot, amikor az egyik állami cég ezekért fizetett a másik állami cégnek, mondván, azt akár ingyen is adhatták volna. Más kérdés, hogy őt a csődtörvény kötelezi arra, hogy a hitelezők érdekeit védje, és semmit ne adjon ingyen.