A koncepció szerint ugyan továbbra is a rektor lenne az egyetemeknek az oktatásért, a kutatásért felelős első számú vezetője, de a pénzügyek, a gazdálkodás terhét már levennék a javaslat készítői a rektorok válláról, és azt a kancellárokra bíznák. Azzal, hogy a kormány ekkora hatalommal ruházza fel a kancellárt, már szinte mindegy is a kormány pénzügyi körei számára, ki a rektor.

Az olykor évente akár tízmilliárdos összeggel gazdálkodó felsőoktatási intézmények a kancellárok mellé még egyfajta felügyelőbizottságként kapnák az úgynevezett fenntartói testületeket. Ezek szerepe az utólagos ellenőrzés, a gazdálkodási folyamatok követése, például az éves költségvetés, intézményfejlesztési terv véleményezése, azaz az egyetem működtetésében az állami kontroll gyakorlása.

A lapunk birtokába került dokumentumból az is kiderül, az új rendszerről kemény viták zajlanak a színfalak mögött az oktatás és az egészségpolitika irányítói között arról, ki és milyen szervezeti keretek között irányítsa az orvosi egyetemeken a gyógyítást végző klinikai centrumokat.

A koncepció szerint egyelőre az egészségügyért felelős kormányzat delegálhatna egy tagot a fenntartói testületekbe, amelyekben jutna hely az intézmények vonzáskörzetében működő gazdaságilag jelentős vállalatok képviselőinek is. A koncepcióból – bár ez a dokumentum nagyon „puhán” fogalmaz e tekintetben – az is kiderül, hogy később akár le is választhatják a gyógyítást végző klinikákat a felsőoktatási intézményekről.

A tervezet készítői ezzel kapcsolatban úgy fogalmaznak, hogy az oktatási, kutatási és klinikai betegellátó egységeket magába foglaló centrum helyett a betegellátás és az azt végző klinikák mint klinikai központ jelenhetnének meg az integrált egyetemi működési rendszeren belül. Hogy pontosan hol lesz a helyük, az a törvény elfogadása után, a jogszabály végrehajtási utasításaiból derülhet csak ki.

Kormányközeli források szerint a klinikák szeparálását indokolhatja az is, hogy a gyógyításra fordítható közpénzek útja követhetőbb, elkülöníthetőbb legyen. Most ugyanis előfordul, hogy a betegek ellátására jutó keretből finanszírozzák az oktatást. (Igaz, hogy korábban ezzel ellentétes vélemények is közszájon forogtak.) Ennek egyik jele például, hogy az orvosegyetemek eladósodásának mértéke és a felsőoktatásból elvont összegek hasonló nagyságrendűek.

A betegellátást is végző négy egyetem tartozása a Magyar Államkincstár adatai szerint augusztus végén 12,7 milliárd forint volt, közülük a legnagyobb adós a Pécsi Tudományegyetem, 5,6 milliárd forintos tartozással.

Betegellátás a Pécsi Tudományegyetem klinikáján