Károly beteg, nem gyilkos
Tegnap azonban újra a vádlottak padjára ültették le, mivel tavaly októberben késsel támadt az édesanyjára, idén januárban pedig meg akart késelni egy számára vadidegen embert egy pilisi utcában. Az ügyészség ezúttal több emberen elkövetett emberölés kísérletével vádolta meg.
B. Károlyon nyolc évvel ezelőtt jelentkeztek a betegség első tünetei, ennek ellenére mindenkit megdöbbentett a környezetében, amikor 2008-ban megölte a nevelőapját. Az akkori büntetőperben az orvos szakértők azt állapították meg, hogy B. Károly tudathasadásos elmezavarban szenved. A fiatalembert 2010-ben az IMEI-ben gyógyultnak nyilvánították, és hazaengedték. A szabadlábra helyezésének a feltétele az volt, hogy a fiatalembernek rendszeresen meg kellett jelennie a pszichiátriai rendelésen, és szednie kellett a számára előírt gyógyszereket. Eleinte nem is volt probléma, ám 2012 elejétől kezdve B.Károly egyre ritkábban jelent meg a pszichiátriai gondozóban, és egyre rendszertelenebbül szedte be a gyógyszereit, rá adásul inni kezdett. A tárgyaláson kiderült, hogy az állapotában történt változást sem a szakorvosa, sem az édesanyja nem jelezte. 2012 októberében saját házukban késsel támadt rá az édesanyjára, akinek sikerült a szomszédba menekülnie a fia elől. Az anya nem tett feljelentést, így az esetre csak azok után derült fény, amikor B. Károly pár hónappal később egy újabb erőszakos cselekményt követett el: a nyílt utcán minden ok nélkül rátámadt egy bicikliző férfira, akit egyébként nem is ismert. Vallomása szerint egy belső hang utasította őt arra, hogy ölje meg a férfit. Az áldozat nem sérült meg, mert B. Károly késének pengéje eltört a férfi biciklijén, ami után az addig artikulálatlanul üvöltöző támadó lenyugodott, és egyszerűen hazament.
A tárgyaláson meghallgatott igazságügyi elmeorvosi és pszichológus szakértők szerint B. Károly egyik tette elkövetésekor sem volt beszámítható, sőt az utólagos bocsánatkérése sem tekinthető hiteles reakciónak, mivel sem akkor, sem azóta nincs tisztában a tetteinek következményeivel. Az egyik szakértő úgy fogalmazott: nem lett volna szabad a betegségtudatát fokozatosan elveszítő férfira bízni a saját gyógyszerezését, a családjának és a gondozó orvosnak együttes feladata lett volna B. Károly folyamatos ellenőrzése.
Megkérdeztük az adott ügyben érdektelen Bilkei Pál kriminálpszichológust, miként bocsáthattak el az IMEI-ből egy olyan tudathasadásos elmezavarban szenvedő beteget, aki később újra erőszakos bűncselekményeket követett el. Bilkei szerint Magyarországon jelenleg megoldatlan a pszichiátriai utógondozás feladata. „Nincs következménye annak, ha valaki nem szedi be a számára előírt gyógyszereket, vagy nem jelenik meg a kontrollvizsgálatokon. A család sokat segíthet ugyan, de mivel nem szakemberekről van szó, a rokonok közül csak kevesen ismerhetik fel a beteg állapotromlásának jeleit.”
A kriminálpszichológus szavait igazolja B. Gyulánénak, B. Károly édesanyjának a törvényszéken tett vallomása. Mint elmondta, észrevette ugyan a fia viselkedésén a változásokat, de nem gondolta volna, hogy nagy a baj. „A fiam egyre rosszabbul aludt, éjszakánként kísértetként járkált a házban. Magába fordult, egyre kevesebbet beszélt velem, kerülte az embereket. Máskor meg túl agresszívan reagált dolgokra” – mondta vallomásában az édesanya.
A Budapest Környéki Törvényszék csütörtöki ítéletében jogerősen felmentette a vádak alól B. Károlyt, egyúttal ismét elrendelte a kényszergyógykezelését, amit az IMEI-ben kell végrehajtani, és legfeljebb 20 évig tarthat. Bilkei Pál kérdésünkre elmondta, a kialakult gyakorlat alapján akár néhány éven belül újra kiengedhetik a férfit, hiszen a kényszergyógykezelést évente felül kell vizsgálni, márpedig az IMEI-ben a szakszerű terápia és a folyamatosan ellenőrzött gyógyszeres kezelés hatására a fiatalembert előbb-utóbb gyógyulttá nyilváníthatják. A kérdés az, hogy mi lesz a sorsa, ha ismét hazaengedik. „Ha nem kap megfelelő segítséget, potenciálisan bármikor kiújulhat a betegsége, és akkor ismét veszélyt jelent majd a környezetére” – tette hozzá a szakember.
