Erről a témáról jelenleg a Semmelweis Egyetem szervezésében Budapesten tanácskoznak az egészségügyi szektor meghatározó nemzetközi résztvevői, köztük világhírű akadémiai egészségügyi intézetek vezetői. 

A nemzetközi AAHCI (Association of Academic Health Centers International) nevű szervezet tagjai az oktatás, kutatás és betegellátás hármas funkció szétválasztásának negatív nemzetközi tapasztalatairól, illetve e területek még szorosabb integrációjának szükségességéről értekeznek. (A konferencián 80 fő vesz részt és 21 országot képviselnek a világ minden tájáról.) Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora szerint a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az oktatás, kutatás, betegellátás egy egységes integrált intézmény keretein belül zajlik és nem három különálló szervezeti egységben, hiszen az egyetemen zajló munkafolyamatok kiegészítik és segítik egymást, így praktikusabb, hatékonyabb és a betegek szempontjából gyorsabb ellátás érhető el. Egyszerűbb a munkaszervezés és anyagilag is jobban megéri. „A mi egyetemünkön is olyan oktatók dolgoznak, akik kutatók és orvosok is. A hallgatóknak saját gyakorlati tapasztalataikat adják át. Az a cél, hogy ez a három összefüggő tudáselem egyszerre legyen jelen a napi munkájuk: a gyógyítás, oktatás, kutatás során. A nálunk végzettek kiemelkedő tudása a hiteles és klinikai tapasztalaton alapuló oktatásban gyökeredzik.”

Az amerikai egyetemek az előbb említett hármas funkció egyesítésén túllépve arra is törekednek, hogy minél nagyobb mértékben bevonják a társadalmat a gyógyítási folyamatba, például az egészséges táplálkozást propagálják. Lehetőleg a még egészséges emberek egészségét próbálják megtartani, hiszen össztársadalmi szempontból a megelőzés olcsóbb, mint a beteg ember gyógyítása. A fejlődés másik iránya, hogy bármilyen nagy hagyományai is vannak egy egyetemnek, arra kell törekednie, hogy összefogjon a hasonló intézményekkel. Lehet ez tapasztalatcsere, közös kutatási programok, hallgatók és oktatók cseréje (mobilitás), vagy betegek határokon átívelő ellátása. Szél Ágoston szerint, ahogy a magányos kutatók, úgy a magányosan működő egyetemek kora is lejárt. A közös munka a jövő útja. A Semmelweis Egyetem hagyományai arra mutatnak, hogy a jelenlegi egységet kell megtartani, erősíteni a kapcsolatokat, s nem megbontani a jól működő rendszert. A külföldi tapasztalatok szerint sokkal hasznosabb a szinergiák erősítése.

Az integráció megtartása mellett foglalt állást az MTA orvosi tudományok osztálya is. Az akadémiai testület szakmai szempontból elhibázottnak, gazdasági szempontból előnytelennek ítéli az egyetemi klinikák (tervezett) szervezeti elszakítását az egyetemek egészétől, és támogatja a döntéshozókat az egységes egyetemi szerkezet fenntartásában. Az október végén született állásfoglalás az okok között említi, hogy a jelenlegi képzési rendszer adja a magyar orvosi diploma értéket, amit a világ minden országa elismer. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az orvosképzést – a klinikákat is magukba foglaló – önálló orvosi szakegyetemek végzik a legeredményesebben. Az orvoskari klinikák az orvosi kutatások meghatározó műhelyei, itt dolgozik a tudományosan minősített orvosok túlnyomó többsége. Ahhoz, hogy az elméleti intézetek kutatásai a klinikai orvostudomány javát is szolgálják, szükséges az elméleti intézetek és a klinikák közötti szoros személyi kapcsolat, amelynek szerkezeti feltételei a jelenlegi rendszerben adottak. Az orvosképzés tervezett szervezeti kettészakítása az akadémiai testület állásfoglalása szerint a képzés egységét, színvonalát és minőségének biztosítását rendkívül komolyan veszélyezteti.