Új rákterápia: van és még sincs
A megszüntetésre kevés az esély. Ez a forma évek óta a biztonsági szelep szerepét tölti be a magyar egészségügy hiánygazdálkodásán.
A méltányossági gyógyszertámogatás, mint intézmény úgy rossz, ahogy van. Bár a rendszerváltás óta több kormány is fontolgatta a lehetőséget, fölszámolni mégsem merte.
Megszüntetésére nyomós érv: maga az intézményrendszer kiskapu a gyógyszercégek számára, hogy áralku nélkül, akár méregdrágán adjanak el orvosságot a hazai biztosítónak, másfelől viszont ez az egyetlen út, hogy a reménytelen helyzetű betegek hozzáférjenek olyan szerekhez is, amelyek a normál támogatási rendszerben még nincsenek benne, s így az átlag polgárnak megfizethetetlennek.
A méltányossági kérelmekről a döntés a biztosító emberének sem könnyű: a mintegy 200 milliárdos gyógyszerkasszából évente néhány milliárd forint költhető e célra. Egy-egy ilyen készítmény havi adagja pedig betegenként néhány milliótól kezdve, akár százmillióba is kerülhet. A hivatalnok mérlegelése pedig adott esetben nem is nagyon szűkíthető csak a pénzre, hiszen a döntés minden egyes esetben konkrét ember életéről-haláláról szól.
S bár elvben a gyártók számára ez a könnyebbik út, a betegnek és kezelőorvosának korántsem az. Méltányossági gyógyszertámogatást kérni ugyanis rengeteg papírmunkával jár. A biztosító minden kérelmet szakértővel vizsgáltat meg. A súlyos állapotú páciensek számára azonban, akiknél sokszor minden nap számít, ez a procedúra nagyon hosszú.
Éppúgy, mint annak az asszonynak, aki miatt most szakadt el az betegszervezetnél cérna, s követel átláthatóbb döntéshozatalt az ilyen terápiákkal kapcsolatos ügyekben a hivataltól. Védencük 12 éve vastagbél daganatos áttétes rákbeteg, túl van az első, másodvonalbeli kezeléseken – azaz több sugár és különféle kemoterápián. Meg nem gyógyult, de jól van, csakhogy a daganat a testében már nem reagál elég jól az elérhető, támogatott terápiákra, valami újra, valami másra van szüksége. Kapóra jött, hogy Amerikában és Európában most törzskönyveztek egy új szert. A készítmény az átlag betegnél néhány hónap pluszt jelenthet, de ez nem generális szabály, mert Európában már van olyan ember is, aki két éve kapja ezt a gyógyszert. (Az orvosságot általában addig adják a betegnek, míg az állapota nem romlik, azaz a daganata nem kezd el a gyógyszer szedése mellett növekedni, újabb áttétet adni.) Lapunk úgy tudja: az Európában már augusztus óta törzskönyvezett szer egyedi támogatására eddig húsz-harminc kérelem érkezett a hazai biztosítóhoz, eddig egy-két beteg kapott engedélyt és támogatást a használatára. Az asszony májusban adta be az akkor még csak Amerikában törzskönyvezett szerre a kérelmét, október elején kapta meg a biztosítót elutasító határozatát. Jól van, csak nem érti, előtte más betegek miért, ő meg miért nem kaphatja meg.
Nem is lehet ezt megérteni.
Pusztán megállapítani, amit a betegszervezet is, rossz a rendszer. Épp az a baj, mint a hálapénz rendszerrel. Mert ott sem "ölik meg" feltétlen, aki nem fizet, de miután az a híre, hát fizet, aki tud. Nem is szabadna olyan mechanizmusokat életben hagyni, amelyek ennyire átláthatatlanok és megbízhatatlanok. Ahol kevesebb a forrás, mint a szükséglet egyszer muszáj kimondani a döntéshozóknak: meddig ér a takaró, akkor is, ha pontosan tudjuk, mi az ára, és hogy biztosan lesznek áldozatok. Azok ugyanis most is vannak. Csak most nem világos szabályok mentén, pusztán véletlenszerűen dől el a sorsuk.
