2014: A Fidesz nem érti?
A fideszes képviselő szerint meg kell fontolni, hogy a pártoknak járó állami támogatás ne az induló, hanem csak a választáson ténylegesen részt vevő jelöltek után járjon. Az Országgyűlésnek még az őszi időszakban el kell fogadnia a további szigorításról szóló törvényjavaslatot, és ehhez a tervezetnek egy-két héten belül a parlament elé kell kerülnie – jelentette be Gulyás Gergely a Kossuth rádióban.
A politikus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy léteznek az elszámoltatásra vonatkozóan szabályok, amelyeket nem könnyű kijátszani, ráadásul ezek egy részén még szigorítottak is. Ez valóban így van, mert az egyéni jelöltek számára az egymilliós támogatást kincstári kártyán bocsátják majd rendelkezésre. Arról készpénz nem vehető fel, és az összeg „kizárólag a választási kampányidőszak alatt, a választási eljárásról szóló törvény szerinti kampánytevékenységgel összefüggő dologi kiadások finanszírozására fordítható”. A kiadásokat pedig „a jelölt nevére, a számviteli törvény előírásainak megfelelően kiállított számla, számviteli bizonylat alapján lehet elszámolni”.
A két szervezet azonban egészen másról beszélt. Álláspontjuk szerint az országos listát állító pártok számára biztosítandó költségvetési támogatás kapcsán fordulhatnak elő visszaélések. Ha egy szervezet a fővárosban és kilenc megyében képes legalább 27 képviselőjelöltet állítani, máris 150 millióra válik jogosulttá, amit – egyéb korlátozó rendelkezések híján – készpénzben is felvehet, és így tetszés szerinti célra költhet.
Ezzel az összeggel ugyanis korántsem kell majd olyan szigorúan elszámolni, mint az egyéni jelölteknek a maguk egymilliójával. Az Állami Számvevőszék persze ellenőrzi majd a támogatás felhasználását, de az eddigi gyakorlat szerint a pártok elszámoltatását alapvetően önbevallás alapján végezték el.
Így érdemben soha nem vizsgálták, hogy valójában mennyit költöttek kampánycélokra. A Political Capital és a Transparency International emiatt aggódik, hiszen az országos lista állításához elég 13 és fél ezernyi aláírást gyűjteni, s ebben az esetben egy akár fiktív jelölő szervezetnek – „kamupártnak” – is alanyi jogon jár a 150 millió, amelynek felhasználásáról nem kell tételesen számot adni.
Ha pedig valaki mind a 106 egyéni körzetben képes indítani a saját emberét – ehhez már 53 ezer támogatóra van szükség –, az állami apanázs összege csaknem hatszázmillió forint. A két szervezet aggályosnak tartja azt is, hogy miközben a két százaléknál kevesebb szavazatot szerzett egyéni jelölteknek az egymilliót vissza kell fizetniük, a pártok esetében ilyen feltétel a törvényben nem szerepel. Arra, hogy „kamupártok” jöhetnek létre, Gulyás Gergely azt mondta, az országos lista állításához szükséges 27 választókerületben 13 és fél ezer aláírás összegyűjtéséhez szükséges valamilyen szintű országos szervezettség. Szólt arról is, hogy korábban többen éppen a jelöltállítás nehézségét kifogásolták. Így ezen a szabályon vélhetőleg nem akarnak változtatni.
A Political Capital rögvest reagált Gulyás nyilatkozatára, azt állítva, hogy a kormánypártban félreértelmezték a „kamupártok” ellenőrizetlen közpénzhez jutásának megakadályozását célzó javaslatokat. Az intézet álláspontja szerint a törvényt úgy kell módosítani, hogy a pártoknak ugyanolyan szigorúan kelljen elszámolniuk a nekik kifizetett közpénzekkel, mint az egyéni jelölteknek a kincstártól kapott kampánytámogatással.
Ezért a törvénynek rendelkeznie kell arról, hogy a jelölő szervezetek ugyancsak kincstári kártyán kapják meg a központi támogatást, amiről készpénzt nem vehetnek fel, arról csak a kampány céljára költhetnek, és a felhasznált összeggel szigorúan el kell számolniuk. Amennyiben a pártok a választáson nem szerzik meg a szavazatok legalább egy százalékát, a teljes központi kampánytámogatást legyenek kötelesek visszafizetni, ugyanakkor a minimálisan szükséges szavazatarányt az egyéni jelöltek esetében is egy százalékra kell leszállítani – javasolja a Political Capital.
Az intézet ugyanakkor jelzi: miközben a törvénymódosítási elképzelések kapcsán az Amnesty Internationallel közös kezdeményezésre hivatkoznak, az abban foglalt problémák egyikére sem adnak választ. Egyidejűleg olyan intézkedésekhez használják fel a javaslatukat, amelyek nem tőlük származnak. Ezzel kapcsolatban nyilván arra utalnak, hogy a Fidesz még nehezebb helyzetbe hozná az ellenzéki pártokat. Ha ugyanis a jelöltjeiket mások javára visszaléptetnék, ez azzal járna, hogy elveszíthetik az országos lista után járó támogatást is. Vagyis: amennyiben a választás előtt születne megegyezés a jelölő szervezetek között, azt Gulyás Gergely javaslata szerint pénzmegvonással büntetnék.
A Parlament honlapjára csütörtökön felkerült az a törvényjavaslat, amely szerint a kormány több ponton módosítaná a választási eljárási törvényt, egyebek mellett részletesen szabályozná a politikai reklámok közzétételét a kampányidőszakban.
Megosztó rendszer
Sokat hangoztatott rendszerszintű probléma, hogy a 2014 tavaszán először alkalmazandó új választási rendszer eleve megosztja az ellenzéket, hiszen egymillió forintot kapnak az egyéni jelöltek, míg az országos listát állító pártok 150-től csaknem hatszázmillióig terjedő összegre számíthatnak. Így a politikai szervezeteket abban teszik érdekeltté, hogy minél több saját embert indítsanak, illetve állítsanak saját listát, mert ha közös országos listán helyezik el a jelöltjeiket, akkor ezen a kereten osztozniuk kell. Ráadásul a jelöléshez is csak mindössze ötszáz ajánló kell, amit a 2014-től jóval nagyobb – hatvan-nyolcvanezres – választókerületekben már csak azért is elég könnyű lesz összegyűjteni, mert mindenki több embert támogathat, sőt ha akarja, akár az összes pártnak aláírhat.
A Fidesz korábban világossá is tette: „annak érdekében, hogy az országgyűlési választáson minél több egyéni jelölt megmérettethesse magát, és a választópolgárok a lehető legtöbb jelölt közül választhassanak, illetve ne csak a nagyobb pártok rendelkezhessenek megfelelő forrásokkal, hogy egyéni választókerületi jelöltjeik választási programjaikat a választópolgárok számára bemutathassák, ezért a javaslat minden egyéni választókerületi jelölt számára azonos összegű költségvetési támogatást biztosít” – derült ki annak idején a kampányfinanszírozásról szóló tervezet indokolásából. (L. K.)
