Sarokba szorult kórházak
Nemcsak pénzsegélyre számíthatnak novemberben a legnagyobb adósságot maguk előtt görgető kórházak, hanem egy kis ehhez társuló extra ellenőrzésre is. Ez az ára ugyanis, hogy részesüljenek abból a 30-32 milliárd forintos alapból, amelyet a társadalombiztosítási alapok kasszasöpréséből egy ideje odaígértek nekik. De nem az ellenőrzés teszi őket borússá.
Néhány héttel ezelőtt, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma három nap egyeztetés után úgymond feltárta a húsz leginkább eladósodott intézmény helyzetét, az egészségügyi szakállamtitkárság még arra készült: külön intézkedési tervet készít ezeknek a kórházaknak a konszolidációjára. Ehhez további extra költségvetési támogatást is reméltek.
Mostanra kiderült: ez csak illúzió volt. Ugyan az intézkedési terv elkészült, és az egészségbiztosítási alapban is van 54 milliárdos többlet, a Népszabadság úgy tudja: csak az eredetileg rendelkezésre álló 30 milliárdos összegen osztozhat az összes eladósodott intézmény, semmiféle extra pénzt nem kaphatnak. A napokban a kormány elé kerülő javaslat szerint az intézmények a június végén nyilvántartott lejárt tartozásaik összegének mindössze 77-80 százalékához juthatnak hozzá.
Ez a valóságban azt jelenti, hogy ebből a pénzből az áprilisig felhalmozott lejárt számlákat lehet kiegyenlíteni. Így az azt követő időszakban keletkező, továbbá a gyógyításból hiányzó pénzt – ahogy eddig – továbbra is a piacnak kellene majd finanszíroznia. Csakhogy ez eddig sem ment.
A húsz legeladósodottabb, egyben a legnagyobb betegforgalmat lebonyolító intézmény – az egyetemekről és a megyei kórházakról van szó – a „pénzsegély” mellett számíthat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár négy hónapos átfogó ellenőrzésére is. Az erről szóló értesítést a napokban már postázták is az érintetteknek.
A lapunknak nyilatkozó főigazgatók elmondták: ellenőrizhetik őket, de ha a részleges konszolidációt nem kíséri egyéb intézkedés, például a gyógyítási díjak emelése, akkor a 30 milliárdos kormányzati segély is csak az ablakon kidobott pénzzé válik, mert az adósság elkerülhetetlenül újratermelődik. Ezért az érdekegyeztető fórumaikon keresztül azt kérték a kormányzattól, hogy mielőbb és legalább 10-20 százalékkal emelje az alapdíjakat. Most egy-egy átlagos esetért 150 ezer forintot számlázhatnak, ők viszont azt szeretnék, ha legalább 165-180 ezer forintot fizetne az egészségbiztosító.
Az év közepén még csak 68 kórháznak volt összesen 55,7 milliárd forint lejárt tartozása, a nyár végére az államkincstár és a kórházszövetség adatai alapján már 76 intézmény vált érintetté. Ezeknek az intézményeknek az eladósodottsága – az OEP éves költségvetési előirányzatának átlagában – már megközelítette a tíz százalékot, ami rendkívül komoly működési gondot okoz a kórházaknak éppúgy, mint a beszállítóiknak.
A Magyar Államkincstár mostani adatai szerint a gyógyító-megelőző ellátást végző szakintézetek lejárt tartozása 56,6 milliárd, amelyből a korábban nonprofit kft.-ként működő kórházaké 12,3 milliárd. A nyári állapotokhoz képest azért lassult le valamelyest az eladósodottság növekedése, mert számos egyetem visszaforgatta a tandíjat tartozásai csökkentésére.
A betegellátást is végző négy egyetem adóssága meghaladja a tízmilliárd forintot. Közülük a Pécsi Tudományegyetem halmozta fel a legnagyobb tartozást, 5,2 milliárdot. Szintén a nagy adósok közé tartozik 3,5-3,5 milliárd forinttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, illetve a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ.
A helyzet rettenetesen nehéz: a szállítók egy része az egészségügyben már csak készpénzért ad árut, továbbá a korábbi adósságok rendezéséhez köti a szállítást. Vannak olyan cégek, amelyek már csak akkor szállítanak, ha az adós kéthavi lejárt számlát és a megrendelt mennyiség árát előre egy összegben átutalja. Sőt egyes áram-, illetve egyéb közműszolgáltatók már inkasszózzák a tartozást a Magyar Államkincstárnál vezetett kórházi számlákon. Az Országos Vérellátó Szolgálat pedig mindössze néhány napot hajlandó várni a vérkészítmények árára: ha valamelyik intézmény az első felszólítás után nem fizet, az egészségbiztosítónál egyszerűen csak „letiltatja” a neki járó összeget.
A helyzet tarthatatlanságát jelzi, hogy nemcsak a kórházak vagy a beszállítók, hanem a betegek is komolyan megsínylik az egészségügy pénztelenségét. Legutóbb egy betegszervezet jelezte, hogy átláthatatlan az úgynevezett méltányossági gyógyszertámogatások elbírálása, és ezáltal kiszámíthatatlanná vált, hogy a daganatos betegek hozzáférhetnek-e gyógyszereikhez.
