– Orbán Viktor katonai díszsorfal előtt elmondott ünnepi beszédében minden eddiginél erőteljesebben, félelmet keltő módon, durván és erőszakosan jelent meg a katonai terminológia – fogalmazott a nyelvészprofesszor. Rámutatott: a kormányfő beszéde első felében költőien emlékezett meg az ’56-os eseményekről, amelyeket azonban történelmi szempontból meglehetősen átértelmezett. „Mi magyarok a XX. század során háromszor ráztuk le magunkról a kommunista önkényt.” „A döntő csapást itt, ezen a téren mértük rájuk.” „Beütöttük az utolsó szöget a kommunizmus koporsójába, amelybe a legelsőt ’56 hősei verték be” – mondta többek között Orbán Viktor.

 – Vagyis nem a demokrácia és a szabad választások kivívásának fontosságát emelte ki 1956, majd a rendszerváltás legfontosabb céljaiként és érdemeiként, hanem a kommunisták eltiprását. Ezt a nézőpontot rejtett párhuzamokkal végigvonultatta az egész beszédén, eljutva napjainkig, amikor is nem a baloldal puszta legyőzése, hanem a teljes megsemmisítése a cél. A baloldalt démonizálva olyan politikai képet vázolt fel a kormányfő, amelyben a demokrácia azt jelenti, hogy az ellenfelet ki kell iktatni – mutatott rá Kálmán László a kormányoldalon már szokásosnak számító katonai retorika újonnan megjelenő elemére, amely azonban szerinte semmiképpen sem demokratához méltó gondolkodást jelez.

 – A tűzzel játszva, egy polgárháborús hangulatú beszédet mondott el az ünnep alkalmából a miniszterelnök, amelynek azonban számos homályos részlete volt – tette hozzá. „Önök is tudják, én is tudom, nem csupán a tisztelet és az emlékezés hozott össze minket. Azért jöttünk ide, mert azt is tudni akarjuk, hogy mi lesz. Először is tisztán kell látnunk. Nyíltan és magabiztosan mondjuk ki, amit látunk és tudunk” – fogalmazott Orbán Viktor, majd ezt követően, beszéde leghangsúlyosabb, befejező részében csatlakozásra és szabadságharcra buzdította közönségét.

– Azt ugyanakkor homályban hagyta, hová kell csatlakozni és konkrétan milyen szabadságharcot kell megvívni, mint ahogyan valójában az egész beszédben kerülte az „árulók”, a „külső erőkkel szövetkezők”, a „szervezkedők, fenekedők, hamisítók” konkrét megnevezését is, ám mégis feladatot adott híveinek, amit úgy látszik, a magyar emberek szeretnek – mutatott rá Kálmán László.

Megjegyezte: Orbán Viktor beszédeire mindig is jellemző volt a „homályban hagyás”. – A kormányfő populista, demagóg szólamokat hangoztat, amelyeknek nem a tartalma, hanem a hangzása a fontos: olyan dallamokat szólaltat meg, amelyeket a közönsége szeret hallgatni. Ezzel egyfajta álemelkedettséget ér el, mondatai viszont nem számon kérhetőek. Ha kifejtené eszmefuttatásainak a konkrét részleteit is, hamar kiderülne, hogy azoknak nincs sok értelmük –vélte a nyelvész.

Kálmán László szerint ugyanakkor nemcsak a miniszterelnök szónoklatára, hanem az ellenzéki demonstráción felszólalók beszédeire is jellemzőek voltak a homályos utalgatások. Ennek azonban a nyelvészprofesszor szerint részben más oka volt: a pártok előzetesen megállapodtak, hogy egymást nem kritizálják. – Burkolt célzásokkal mégis ezt tették, egymásnak üzengettek, és egymásra panaszkodtak a közönségnek. A nyolc szónok ezzel együtt a jövőre nézve sem fogalmazott meg semmi konkrétumot azon túl, hogy Orbán Viktort le kell váltani, és lelkesítő üzeneteket sem tudott átadni közönségének. Bajnai Gordon beszéde, amelyben igazat adott az ellenzéki összefogás eddigi eseményeiben csalódottaknak, egyenesen rezignált volt. A szokásos ellenzéki kormánybírálaton túl a baloldali pártok nem tudtak érdemi mondanivalót a közönség elé tárni, nem tudtak feladatot adni híveiknek, és ’56 is csupán ürügyként jelent meg a beszédekben. A demonstráció résztvevői gyakorlatilag nem kaptak semmit – sorolta Kálmán László.

Megjegyezte: ahhoz, hogy értelmes dolgokról lehessen vitatkozni, hogy a politikai gyűléseken tartalmas, valódi problémákat feszegető beszédeket lehessen mondani, egy másfajta kommunikációs atmoszférára, a társadalompolitika iránt érdeklődő társadalmi közegre is szükség volna. Kálmán László szerint a magyar társadalom azonban jelenleg nem ilyen: az emberek nagy többsége nem olvas újságokat, nem tájékozódik a társadalompolitikai kérdésekről, ezért ha ilyen beszédeket mondanának a politikusok, akkor azt a közönség jelentős része nem is értené.