Tarlós és a gyorsan változó városházi viszonyok
– A főpolgármester úgy viselkedik, mintha hatalma veleszületett volna, és nem a választóktól, illetve a közgyűléstől kapta volna. A döntéseket, régi óbudai bizalmasaira hallgatva, egymaga hozza, gyakorta felülbírálva a hivatal, a frakciótagok javaslatait – jellemezte a helyzetet egy fideszes. A frakció azt is zokon vette, hogy a médiában eladható eredmények babérjait Tarlós egy személyben aratja le. A hibákat viszont rögtön továbbtolja beosztottjaira. A fővárosi fideszesek 2012 őszére elunták a statisztaszerepet.
Előbb azt követelték Tarlóstól, hogy küldje el két bizalmi emberét a Fővárosi Biztonsági Irodát vezető Pető Györgyöt és tanácsadóját, a volt XII. kerületi polgármestert, Mitnyan Györgyöt, illetve azt kérték, hogy a fővárosi cégek vezetőit ne a főpolgármester, hanem a közgyűlés erősítse meg, ne fokozza le a Budapesti Közlekedési Központot vezető Vitézy Dávidot és a kormányzati tárgyalásokra magával vigye helyettesét, György Istvánt. A főpolgármester ezt megtagadta. Erre levelet írtak Orbán Viktor kormányfőnek, amelyben Budapest aktuális helyzetét és a főpolgármesterrel való együttműködés nehézségeit elemzik.
Elszámították magukat. Bár a kormányfő nem különösebben rajongott a sok esetben önjáró főpolgármesterért, a nyílt vitát és konfrontációt még kevésbé szereti. A konfliktus kezelését a Miniszterelnökséget vezető államtitkárra, Lázár Jánosra bízta. Ez elsőre megnyugtatónak tűnhetett, hiszen Lázár nem sokkal korábban azt mondta Tarlósnak: „ne csak a markát tartsa BKV-ügyben.” Bár a városvezető – nem éppen konfliktuskerülő ember lévén – akkorra már szópárbajba keveredett a Fidesz másik erős emberével, Kósa Lajos debreceni polgármesterrel Budapest státuszáról, a költségvetési forrásokról, és állóháborúvá merevedő vitába szállt a kerületi polgármesterekkel, különös tekintettel Rogán Antalra, Láng Zsoltra és Pokorni Zoltánra.
Orbánt azonban a fővárosi fideszesek érzékenysége éppúgy hidegen hagyta, mint a kerületi polgármesterek önös érdekei. Jobban érdekelte ennél, hogy a ciklus közepén készült belső közvélemény-kutatási eredmények szerint Tarlós népszerűsége Budapesten jóval a Fidesz általános népszerűsége fölött állt.
Ez azóta se változott, mint ahogy Tarlós orbáni megítélése sem. Lázár mindennek fényében hűtötte le a lázadókat. Értettek a szóból. Rogán látványosan kivonult a csatatérről, a fővárosi frakció tagjai pedig különutakat kerestek. Vitézy maradhatott, de a főpolgármester időről időre átnyúl a feje felett néhány közérzetjavító bejelentés erejéig. Bár a frakció és a hivatal kifelé egységesnek látszik, belül kettévált. Tarlóst szűk tanácsadói kör veszi körül, amely egyúttal el is zárja a való világtól. A városvezető így csak arról értesül, amit ez a szűk kör jónak lát továbbadni. Döntésmechanizmusa sokak szerint erősen beszűkült. Ráadásul rejtett ellenséget lát és keres a Városháza minden zugában.
Eközben az ambíciózus fővárosi fideszesek az országos politikában próbáltak új szerepet keresni. De egyre többen építgetik civil életüket is. Nem véletlenül. Korántsem elképzelhetetlen, hogy Tarlósnak, ha nyer, szocialista többségű közgyűlést kell majd irányítania a következő ciklusban. S ez aligha lesz csendes teadélután. A főpolgármestert ez sem riasztja majd el. Elvégre a jelen ciklus első fele is háborúsággal telt.
A következő négy évben legfeljebb nem a kormánnyal, hanem a szocialista–liberális többséggel kellene esetleg csatároznia. Tovább bonyolítaná a helyzetet, ha mindemellett a Fidesz kerülne kormányra és visszatérne a ciklusnyitó Budapest-nyúzó gyakorlatához. Tarlós kétfrontos háborúban találná magát. De az sem könnyítené meg helyzetét, ha kormányváltás esetén a szocialista kabinetnél kellene kuncsorognia a támogatásokért.
A hivatásos kampányszervezők viszont kevés esélyt látnak a „vegyes felvágottra”. Nincs olyan választó – érvelnek –, aki egyik kezével a Fidesz vagy az MSZP jelöltjére szavaz, a másikkal meg az ellentáborra. A kérdés inkább az, hogy Budapest kurzusváltó hangulatban lesz egy év múlva, vagy sem. Ha meneszteni akarják Tarlóst, akkor vele küldik a süllyesztőbe a Fidesz-frakciót is, ha nem, akkor azzal együtt tartják meg. Sok függ az országgyűlési választásoktól is. A győztes többnyire mindent visz. A jelenlegihez hasonló arányú győzelemre persze egyik párt sem számíthat, de az egy gólos győzelem is győzelem. Az már egy másik kérdés, hogy ez mire elég a folytatásban. A választási évad mindenesetre megkezdődött.
