Panasz nincs, de tankönyv sincs
Nem a váratlanul iskolaváltó gyerekek pótrendeléseiről van szó, mint ahogyan arra a tárca előszeretettel hivatkozik: van, ahol egész osztályok tankönyvei hiányoznak. A tankönyvkiadóktól származó információink szerint a budapesti iskolák mintegy felében iskolánként több mint 400, zömmel még tavasszal megrendelt kötet hiányzik. Az iskolák persze hivatalosan nem szolgáltathatnak adatokat a kiadóknak, azt a szaktárca hónapokkal korábban megtiltotta, ennek ellenére a pedagógusok próbálják „magánúton” megszerezni a köteteket a kiadóktól. A kiadók viszont az idén már nem küldhetnek könyveket közvetlenül az iskoláknak, csak a Kellón (Könyvtárellátó Nonprofit Kft.) keresztül. A Kello viszont, úgy tűnik, nem tud úrrá lenni a zűrzavaron: van, ahová a hiány jelzése után olyan könyvet szállítottak, amelyet az iskola nem kért, és van, ahol még a pótrendeléseket is hiányosan teljesítették. A kiadók szerint egyértelműen logisztikai problémáról van szó, hiszen a hiányok tantárgytól, évfolyamtól és kiadótól függetlenül jelentkeznek, holott az iskolákból hiányzó kötetekből van készleten.
A korábbi években is voltak persze hiányosságok a tankönyvkiszállításban, ám azokat legkésőbb szeptember végéig megoldották. A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete szerint azonban az idén a központosított tankönyvterjesztésben olyan zavarok alakultak ki októberre, amilyenre az elmúlt húsz évben nem volt példa: a korábban sosem tapasztalt mértékű tanév eleji tankönyvhiány után sokan még most, október közepén sem kapták meg minden tankönyvüket, így a szülőknek sok esetben újra meg kellett venniük a már kifizetett köteteket.
A hiány mértékéről pontos számokat ugyanakkor nem lehet tudni, hiszen a központosított tankönyvterjesztés miatt minden adat a humántárca és a Kello kezében van. Szerintük pedig minden rendben van, vagy ha nem, akkor az az iskola hibája. Doncsev András, a tárca parlamenti államtitkára pénteken azt közölte: az alaprendelés szállítási hibáinak kijavítása szeptember közepéig megtörtént. Ezután a szeptember 5-ig leadott pótrendeléseket teljesítették „korrekt módon, az előre megbeszélt határidőre”. Szerinte a tankönyvekkel kapcsolatos összes probléma a statisztikai hibahatáron belül mozog, a tankönyvcsomagok hat ezrelékénél jeleztek az iskolák reklamációt (Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár tegnap már csak két ezreléket mondott), amelyek döntő többsége az iskolai megrendelések pontatlanságából, módosításából adódott.
Kétségtelenül igaz lehet, hogy a Kello informatikai rendszerében csekély mennyiségben jeleztek reklamációt az iskolák. Csakhogy ennek nem az az oka, hogy nincsenek hiányosságok, hanem az, hogy a tankönyvek augusztus végi kiszállításakor a Kello „későbbi kiszállítás” címkével jelölt meg számos hiányzó kötetet. – Ezekről nem kellett reklamációt leadnunk, a Kello rendelői felületén ezeket a csomagokat „teljes mértékben átadottként” kellett feltüntetni, a szülőknek pedig az átvételi elismervényen a „hiánytalanul átvettem” szöveget kellett aláírniuk –mondta el az egyik fővárosi középiskola tankönyvfelelőse. Reklamációt csak azokról a könyvekről kellett leadni, amelyek a „későbbi kiszállítás” megjelölés nélkül hiányoztak a csomagokból (a rendszer működésképtelenségét jelzi, hogy a reklamációk kezelésére 30 napos határidőt ad magának a Kello, amely van, hogy két hétig meg se nyitja az üzenetet).
Így történhetett meg az, hogy ebben az iskolában a tegnapi napig hiányzott több mint 200 olyan könyv, amelyet még tavasszal rendeltek meg – zömmel a 9. és a 10. osztályosok magyar-, történelem- és kémiatankönyvei –, de ezek nem jelentek meg a Kello rendszerében reklamációként. A tankönyvfelelős tucatnyi panaszára végül tegnap szállították ki a többdoboznyi könyvet, amelyben most is találtak hiányosságokat.
A tanári példányok hiánya ráadásul továbbra is probléma. Az említett iskolában például az új kerettanterv szerint tanító pedagógusok harmadának sincs tankönyve. A korábban a kiadók által ingyenesen biztosított tanári példányok megrendelésére ugyanis a Kello rendszerében nem volt mód, azt a tárca szerint vagy az ingyenes tankönyvellátásra jogosultak normatívájából lecsippentve, vagy az iskola könyvtárfejlesztési keretéből kellene megvásárolniuk. Előbbit a pedagógusok nem akarták, utóbbinál pénz nem áll rendelkezésre. Így végül a tankönyvfelelős „magánúton” beszerzett néhány könyvet, néhányat lefénymásolt, néhány pedagógus pedig saját zsebből vette meg a tanításhoz elengedhetetlen kötetet. A könyvek egy része ugyanakkor boltban nem kapható, így ezekből továbbra sem tudnak tanítani a pedagógusok.
