– Hét éve, mióta elvégeztem az egyetemet, többször voltam munkanélküli, mint amennyit dolgoztam. Már a diplomaosztó után belefacsarodott a szívem, hogy állásajánlatok helyett mindenki azt tanácsolta: regisztráljak pályakezdő munkanélküliként, akkor legalább a járulékaimat fedezni tudom – meséli a harmincas évei elején járó lány, aki az elmúlt időszakban volt már bébiszitter Angliában, eladó egy cukrászdában, vigyázott idős nénire Ausztriában, de legtöbbször az állástalanok számát gyarapította.

Közben folyamatosan bombázta önéletrajzokkal a végzettségének megfelelő profilú cégeket, ám azok legfeljebb gyakornoki megbízást tudtak neki adni. Ingyen. Ezt is elvállalta, hogy ne felejtse el, amit tanult, s amiért temérdek tandíjat fizetett. Sorsa végül jóra fordult: az egyik gyakornoki helyén felfigyeltek a tehetségére, és állást kínáltak. Azt ígérték, véglegesítik, most erre vár. Az átmeneti időben rengeteg munkát bíztak rá, olykor még otthon is dolgozott, éjszakánként.

Néha úgy érezte: azért lőcsölnek rá az átlagosnál is többet, mert tudják, úgyis elvégzi a feladatot, hiszen minden vágya, hogy végre a végzettségének megfelelő helyen dolgozhasson. Hét év után az első stabil munkahelynek ígérkezik a mostani, igaz, egyelőre alig valamivel több a fizetése a minimálbérnél. Családot szeretne, de gyerekvállalásra most még gondolni sem mer: előbb bizonyítani akar.

Lakatos Levente és öccse, Lakatos Szabolcs egy percig sem dolgozott a szakmájában. Az egyik bükki faluban élő testvérpár három év különbséggel ugyanabban az egri szakiskolában végzett, könyvkötő szakon. – Az iskola befejezése utáni nyáron sorra jártam az egri könyvkötőket, de mindenhol elutasítottak azzal, hogy nincs gyakorlatom. Pedig az iskolában kaptunk ilyen jellegű képzést, de egyetlen mester sem vállalta be, hogy segédnek maga mellé vesz, megtanítja a szakmát és enged dolgozni – mondta az idősebbik.

Ezért előbb egy nagy bevásárlóközpontban kötött ki, majd az építőiparban vállalt idénymunkákat. Testvére hasonló utat járt be, fél évre még Németországba is eljutott, egy magyar cég által szervezett kőműves brigádba. Itt azonban rútul becsapták, nem fizették ki a járandóságát, azóta is pereskedik a jussáért.

Legnehezebben az amúgy is hátrányos helyzetű roma gyerekek helyezkednek el, az ő sorsuk szinte reménytelen – ezt mondja Vasas Joachim, az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátó-ipari Szakközépiskola igazgatója. Az intézményben nincs utánkövetés, inkább csak a volt tanítványok elbeszéléseiből tudják, hogy leghamarabb a cukrászok és a pincérek találnak állást maguknak. Közülük jó néhányan külföldön boldogulnak. A cigánygyerekeket azonban még iskolaidő alatt, gyakorlati képzésekre sem tudják „benyomni”.

– A kolléganőnk személyesen kísért el öt helyre egy kislányt, de sehol nem vették fel bolti eladói gyakorlatra. Azt mondták, hogy a vevők elpártolnak az üzletből, ha cigánytól kapják az árut. Akadt pék, aki kerek perec kijelentette: roma kéz által dagasztott kenyér nem kell a vásárlóinak, inkább elmennek máshová, neki meg tönkremegy az üzlete. Aki mégis bevállalt cigány gyakornokot, később azért lépett vissza, mert kimutathatóan csökkent a forgalma – számolt be a keserű tapasztalatokról az igazgató.

Vagyis: aki nem szerez némi gyakorlatot a való életből, az iskolából kikerülve hátrányokkal indul a munkaerőpiacon. Az előítéletek miatt azonban diákok százait fosztják meg attól, hogy legalább minimális eséllyel vághassanak bele az álláskeresésbe. Az ördögi kör bezárult.