Már nem a gyerek az első
Mádl Ferenc, aki 1993-ban volt az MDF-kormány közoktatási minisztere, már nem él, így az asztalnál összesen nyolc miniszternek kellett volna helyet foglalnia. De csak négyen jöttek el: Andrásfalvy Bertalan, Fodor Gábor, Magyar Bálint és Hiller István. Feltűnő módon nem képviseltette magát a kormányoldal: nem volt ott Pokorni Zoltán, aki egyébként a meghívó PDSZ alapító tagja is egyben. Távolléte sokakban megütközést keltett, tőle ugyanis a szakterülettel foglalkozók az elmúlt két-három évben megszokták az oktatásért aggódó hol keményebb, hol enyhébb hangvételű kritikát.
Pokorni „simán” távol maradt, nem keresett mentő körülményeket. Nem így Pálinkás József, aki az első Orbán-kormányban Pokorni után foglalta el a miniszteri pozíciót, jelenleg pedig az MTA elnöke. Ő október elsején még nagy örömmel fogadta a PDSZ meghívását, majd három nappal a rendezvény előtt családi okokra hivatkozva lemondta azt. Lapunk meg nem erősített információi szerint a kormányfő „tiltotta le” a volt minisztereit a kerekasztalon való részvételtől. Ezért az Akadémia sajtóosztályán keresztül megkértük Pálinkás József elnököt, hogy ha ez hamis információ, cáfolja.
Így cáfolt: „Pálinkás elnök úr szívesen elfogadta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete meghívását. (...) A sajnálatos módon bekövetkezett személyes ok Ön által kért részletes kifejtése elnök úr szerint nem tartozik a nyilvánosságra” – így szólt a válasza. Nem jelent meg a kerekasztalnál Réthelyi Miklós sem, aki nemzetierőforrás-miniszterként felelt az oktatásért. Neve ott szerepel a 2011 végén elfogadott köznevelési és új felsőoktatási törvényen. Ő az UNESCO magyar bizottságának munkáira hivatkozva maradt távol.
Végül: nem jelent meg a miniszteri találkozón a jelenlegi miniszter sem. Balog Zoltánnak elküldtük a kérdéseinket, amelyekben azt szerettük volna megtudni, hogy „miért nem képviselte a miniszter – vagy az általa megbízott minisztériumi tisztviselő – a kormány álláspontját az oktatásról azon a kerekasztalon?”
A minisztérium szokatlanul gyors válasza: „Az emberi erőforrások minisztere a kerekasztal-megbeszélés időpontjában – mint ahogy arról a szervezők is tájékoztatást kaptak – külföldön tartózkodik”. Újra visszakérdeztünk: miért nem jelölt ki egy helyettest, például Hoffmann Rózsát? Erre már nem kaptunk választ. A miniszteri értekezlet így a szervező PDSZ minden erőfeszítésére ellenére elég féloldalasra sikerült.
– 1990-ben lezárult a szocialista párt abszolút uralma – fogalmazott a rendszerváltás utáni első oktatási miniszter, Andrásfalvy Bertalan, aki vidékről érkezvén nem sajnálta a hoszszú autóutat, hogy részt vehessen e találkozón. Felidézte, hogy a rendszerváltás előtt az egypártrendszerben a hatalmon lévők az oktatásra kényszerítették világnézetüket. Szerinte a pedagógusok azért nem álltak ellen, mert féltek, a diákok pedig igazodtak: így aztán ők is elhallgatták a meggyőződésüket, a hitüket.
A hallgatóságból – talán udvariasságból – senki nem kérdezte meg, hogy nem lát-e Andrásfalvy átfedést az akkori és e mostani oktatási rendszer közt. Andrásfalvy Bertalan Széchenyi Istvánt idézve a legnagyobb gondnak azt tartja, hogy a magyar közéletben „nincs elmesúrlódás”, vagyis az emberek rögtön kategorizálják politikailag a másikat, ha az eltérő véleményen van. – Az igazi demokrata meg meri vallani a maga hitét, és nem ítél el mást, ha az másban hisz – mondta, leszögezve: ez az idea a demokrácia alapja.
A kerekasztal résztvevői felidézték az MDF kormányzásának oktatáspolitikai vitáját a hitoktatásról. Az akkori ellenzék – az akkor liberális Fidesz is – azon munkálkodott, hogy ne legyen a kötelező tananyag része a hittan. Andrásfalvy az ukrajnai módszerrel érvelt: ott összehívták a különböző vallási vezetőket, és megkérték őket, közösen, a világnézetük tárgyilagos kifejtéséből írjanak tankönyvet. Az Orbán-kormány hitoktatással kapcsolatos politikájára irányuló kérdést Andrásfalvy nem kommentálta.
Hiller István viszont rögtön kifejtette, hogy a szocialisták esetleges győzelme esetén az új kormány a hitoktatást államilag finanszírozott, azonban szabadon választható tantárgyként kezeli. Hangsúlyozta: már nem a gyerek áll az oktatás központjában, ami ideológiai váltást is jelez. „Kikerült a törvényből a gyerek mindenekfelett való érdeke” – mondta. Magyar Bálint szerint már 1998-ban, vagyis az első Orbán-kormány hatalomra lépésekor megszakadt az az iskolaszerkezeti reform, amely lehetővé tette volna, hogy hosszabb – tehát a négy helyett hat alsó tagozatos – alapozó szakaszban tanulhassanak a diákok, így stabilabbá váljanak a számolási, szövegértési készségeik. Magyar szerint ezt a reformot ugyanaz a politikai dac sodorta el, mint a Nemzeti Színházat az Erzsébet térről.
A liberális exminiszter drámai képet festett: úgy véli, 2020-ra nyilvánvalóvá válik a tanulói teljesítmények zuhanása annak következtében, hogy a kormány a kompetenciák helyett lexikális tartalmakra alapozott új Nemzeti alaptantervet írt, leszállította 16 évre a tankötelezettségi korhatárt, megszüntette a pedagógusok minőségi bérpótlékát, csorbította a szülői és a diákjogokat, eljelentéktelenítette az Országos Köznevelési Tanács működését, leállította a középiskolai és felsőoktatási expanziót, felszámolta a nyelvtudás javítására indított világnyelvprogramot, totális hatalmi kontroll alá vonta a pedagógustársadalmat.
Hiller István több kérdést is kapott arra vonatkozóan, mit tesznek kormányon. Nos, a pedagógusok központi bérezését megtartanák, és a járási szintet jó tanügy-igazgatási egységnek tartja. Hangsúlyozta azonban, mindegy, hogy járásról vagy – mint az ő idejükben – többcélú kistérségi társulásról beszélnek-e, a lényeg, hogy az iskolai vezetőket helyben, demokratikusan válasszák. – A Klebelsberg Intézményfenntartó Központot egy szükséges átmenet után kidobjuk – szögezte le. Fodor Gábor, a Liberálisok alapítója szerint az iskolaigazgatókat és a pedagógusokat parancsok végrehajtóivá silányították.
A rendezvényen elhangzott, hogy a PDSZ pert fontolgat a magyar állam ellen: az érdekvédők egyelőre a történeteket gyűjtik a munkateher-növekedésről, amely szerintük sok esetben törvénytelen. – A munka törvénykönyve ugyanis heti 40 órát ír elő, az új rendszerben viszont a pedagógusok sokkal többet dolgoznak. Sok helyen épp ezért a tankerületi igazgatók kiadták az iskolák vezetőinek, hogy a munkaórák nyilvántartásában 32 óra fölé egy pedagógus esetében sem mehetnek (ennyi a törvényben maximált óraszám – a szerk.), holott a tényleges munkavégzés ennél jóval több óra.
Ki vezeti a Kliket?
Az Emmi szeptember végén tudatta, hogy miniszteri biztos dolgozza ki a Kliknél a köznevelési intézmények informatikai rendszerével kapcsolatos fejlesztési javaslatokat. A tárcavezető által kiadott, a miniszteri biztos kinevezéséről szóló utasítás egyáltalán nem nevesíti a feladatok közt az informatikai fejlesztéseket. A mi értelmezésünkben Marekné Pintér Aranka nem segéderőt kapott: az utasítás szerint a Klikhez delegált miniszteri biztos munkaköri leírása inkább hasonlít egy kirendelt felügyelőbiztoséra. Állításunk igazolására idézzük Balog utasításának harmadik paragrafusát: „A miniszteri biztos a feladatainak végrehajtása érdekében a Központ valamennyi szervezeti egységével folyamatos és közvetlen kapcsolattartásra, egyeztetésre, továbbá adat-, információ-, illetve iratbekérésre, beszámoltatásra, munkacsoport létrehozására jogosult”. A miniszteri biztosnak joga van előzetesen véleményezni a Klik belső működését érintő stratégiai döntéseket is. (Ó. M. D.)
