– Innen már rég kiszorították az otthontalanokat. A padokat egy középső kartámasz beépítésével úgy alakították át, hogy véletlenül se lehessen rajtuk elfeküdni. A várfalnál lévő lépcsők fedett, védett beugróit rézsűsre falazták, nehogy meghúzhassa magát ott valaki. A rendőrök meg a közterület-felügyelők pedig addig vegzálták a várban bóklászó hajléktalanokat, míg el nem űzték őket innen. Pedig nem ártottak senkinek, meghúzták magukat. Csak este kerültek elő, amikor sorban álltak az ABC-nél, hogy a lejárt szavatosságú tejet, kenyeret elkérjék –jelenti ki a férfi, aki szinte mindent és mindenkit ismer errefelé.

Elmondása szerint ma már csak két-három hajléktalan bukkan fel rendszeresen a Várban: „Egy volt főmérnök, egy valamikori briliáns ügyvéd és egy öt nyelven beszélő asszony, aki harminc éve csodaszép volt. Nem csak az a közös bennük, hogy diplomás emberek. Mindhárman az alkohol miatt kerültek az utcára, és mindhármuknak lakásuk volt itt a Várban. Talán ezért is ők az utolsók, akik még itt próbálnak valahogy boldogulni.”

A Várhoz hasonlóan a többi budapesti világörökségi helyszín sem tartozik az olyan városrészek közé, ahol jellemező lenne a hajléktalanok felbukkanása. Tudni kell viszont azt is: a világörökségi területekhez tartoznak az úgynevezett pufferzónák is. Ezekkel együtt már lényegében a teljes belvárost „lefedi” az új szabályozás, így pedig olyan területek is a hajléktalanok számára tiltott zónává minősülnek tegnap óta – például a Ferenciek tere –, ahol gyakorta bukkannak fel kéregetők. Érdemes megemlíteni: azt, hogy a szabálysértési törvény módosítása nyomán pontosan hol büntethetők tegnaptól az utcán élő hajléktalanok, egészen sajátos módon az egykori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyik 2005-ös rendelete határozza meg. Ebben részletezik ugyanis, mely utcák tartoznak a világörökségi területhez.

Bár az új szabályozás – majd egy évvel azután, hogy a hasonló tartalmú, célú jogszabályt alaptörvény-ellenesnek találta az AB – ismét lehetővé teszi a közterületen élő hajléktalanok büntetését, a hatóságok egyelőre visszafogottnak, óvatosnak tűnnek. A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságnál azt kértük, hadd kísérjük el két közterület-felügyelőjüket egy belvárosi járőrkörútra. Az igazgatóság ehhez nem járult hozzá arra hivatkozva: egyelőre nem a hajléktalanokkal foglalkoznak, „keddtől a közterületen engedély nélkül árusítók miatt kezdtek átfogó ellenőrzésekbe.” Azt, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál miként reagáltak a tegnaptól életbe lépett új szabályozásra, nem tudtuk meg: a sajtóosztály későbbre ígért tájékoztatást.

Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei szakmai igazgatója úgy fogalmazott érdeklődésünkre, hogy egyelőre semmit nem érzékelnek az új szabályozásból. Igaz, nem is számítottak másra. Elmondása szerint ugyanis a hatóságok fokozatosan kezdenek majd el érvényt szerezni a szabályoknak, a hajléktalanokról gondoskodó szervezetek szociális munkásai pedig folyamatosan tájékoztatják az érintett területeken élő hajléktalanokat az új előírásokról, a várható szankciókról.

A hajléktalanok érdekeit védő A Város Mindenkié (AVM) csoport éles hangú közleményében bírálta a kormányt: „A magyar állam végérvényesen kiírja magát a demokratikus társadalmak sorából. 2013. október 15-ével ugyanis életbe lépett a szabálysértési törvény módosítása, amely immár alaptörvényi felhatalmazással bünteti a szegénység egyik legszélsőségesebb megnyilvánulását, a hajléktalanságot.” A Város Mindenkié csoport – utalva arra, hogy hamarosan a főváros és a kerületek is létrehozhatják a tiltott zónákat – kitért arra is: „az utcán alvás büntetésén kívül” a törvény elzárással büntethetővé tette az engedély nélküli építmények építését közterületen. Ennek célja a csoport szerint az, hogy megteremtsék az alapját a saját építésű kunyhóban élők hatósági üldözésének. Így pedig – tették hozzá – több ezer olyan ember válik törvénysértővé, aki az állami lakáspolitika szinte teljes hiánya mellett saját erőből, külső segítség nélkül teremti meg nagyon szerény, de számára annál fontosabb otthonát.