A történelemtanárok egyesülete a maguk szakmája számára meglehetősen forró időszakban hívta meg rendezvényére Gyurgyák János eszmetörténészt és könyvkiadót, Schmidt Máriát, a Terror Háza főigazgatóját, aki az Orbán-rendszer emlékezetpolitikájának egyik főszereplője, valamint Földes Györgyöt, aki a Politikatörténeti Intézetet vezeti. Nehéz az áthallásokat, ki nem mondott véleményeket értelmezni.

Schmidt bátran vállalta, hogy igenis van ilyen megoszlás, s tagadta, hogy lenne független álláspont. Eközben elítélte többször is az értelmiség által generált szekértáborokat. Földes eközben tagadta, hogy a szakma megosztható politikai alapon, ő a „jó történetírást” kérte számon, de a szakmán belüli szekértáborok létét szintén említette. Az egész vitában alig esett szó a történetírás témáiról és tendenciáiról, s nagyon érintőlegesen említették, hogy az aktuális politikai rendszer miként használja az emlékezetpolitikát a maga igazolására.

Schmidt arra figyelmeztette a tanárokat, hogy aki azt mondja, hogy független, az át akar verni. A történetírás lehetséges objektivitásáról Gyurgyák azt fejtegette, hogy Bethlen István moszkvai halálával kapcsolatban már nincsenek kétségek. A politikust nem ölték meg, s ez tény. Schmidt viszont utalt a lehetőségre, hogy felmerülhet, hogy ugyan nem ölték meg, de a KGB miatt halt meg, mert nem kapta meg a szovjet börtönben a szükséges gyógykezelést.

Nincsenek mozdíthatatlan történelmi tézisek – vitatkozott kollégájával, aki Bethlennek Romsics által adott 1989-es értékelését mondta ilyennek. Földes is elítélte, hogy az aktuális megrendelések szerint bolygassanak megoldott kérdéseket. Elmondta: az, hogy Bethlen lenyomható-e a magyar társadalom torkán, nem történelmi, hanem politikai kérdés.

A Horthy-korszak fényesítése, s olyan alakok idealizálása, mint Wass Albert, Nyirő József, Tormay Cécile, úgy látszik, kudarcosnak bizonyult, s lemondtak róla, s most jön Bethlen gróf. Kérdés, hogy valóban belátta-e a kurzus, hogy valamilyen mérsékelt politikai idolt kell választania, s le kell mondani a szélsőjobb által kedvelt figurákról, akik miatt állandóan szemrehányásokat kell hallaniuk külföldről.