− Miért éppen most jutott erre az elhatározásra?

− Most telt be a pohár. Megérlelődött bennem a gondolat, hogy névvel is vállalni kell a szembefordulást a forradalomnak nevezett kormányzati ámokfutásal. Nekem is van felelősségem a helyzet kialakulásában, hiszen városomban politikai munkát végeztem annak érdekében, hogy a Fidesz–KDNP ilyen nagy arányban győzzön, s erős kormányt hozhasson létre.

− Mi az, ami annyira elfogadhatatlan az ön számára, hogy nemcsak levélben fogalmazza meg súlyos aggályait, kritikáját, de még a KDNP-ből is kilép?

− Nem tudok azonosulni egy öntelt, gőgös, akarnok kormánnyal, mely teljesen elszakadt a választóitól, kiszámíthatatlan bel-, kül- és gazdaságpolitikát folytat. Tönkreteszik, lejáratják ezt a népet, ezt az országot. Én a polgári értékrendben hittem és hiszek, de ami most történik, az mindannak a megalázása.

− A közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy az emberek többsége rokonszenvesnek tartja ezt az „öntelt, gőgös és akarnok” kormányzást.

− Nézze, én nem tudom, mennyire igazak, mérvadóak ezek az eredmények, lehet, hogy azok. Azonban ha jelentős tömegeknek tetszik a kormány tevékenysége, én akkor sem tudok azonosulni vele. Egyébként én a saját környezetemben azt tapasztalom, hogy az utcaseprőtől a professzorig sokaknak elegük van ebből az ámokfutásból, a választók becsapásából és lenézéséből. A levelemmel azt is jelezni akartam: a maga helyén és lehetősége szerint minden embernek felelőssége van abban, hogy miként alakul az ország sorsa. Ha más cselekvési formát nem lát, akkor legalább merje elmondani a véleményét.

− Kapott már választ a levelére?

− Nem. Október 9-én adtam föl, elküldtem a Fidesz és a KDNP veszprémi szervezeteinek is, de sehonnan nem érkezett visszajelzés, válasz.

− Átlép-e valamelyik másik pártba?

− Sehová. Se régi, se új szerveződésbe, sőt még azokba sem, amelyek esetleg a jövőben alakulnak meg. Befejeztem a politizálást. A magánvéleményemet azonban ezután is megfogalmazom, s ehhez nem fogok engedélyt kérni senkitől.

− Most miből él?

− Építész vagyok, egy régóta működő mérnöki irodában dolgozom.

Debreczenyi János FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD