A fővárostól alig húsz kilométerre lévő településen a nyár végén robbant ki vita egy tervezett hulladékfeldolgozóról. A nagyközséget megkereste a Vendinber Kft. ügyvezetője, és levelében jelezte a képviselő-testületnek: „Cégem többéves munkájának eredménye az, hogy a HUN-IDS Zero Emission magyar találmányt és szabadalmat Tárnokra sikerült adaptálni”. A cégvezető lényegében azt ígérte: létrehoznak egy olyan hulladékfeldolgozót, amely a szemétből környezetvédelmi és egészségügyi kockázat nélkül állít elő különféle energiahordozókat, egyúttal a falut adóbevételhez, a helyieket – akár háromszáz embert is – munkalehetőséghez juttat.

Az ajánlathoz mellékelt prospektusban viszont csak annyit árultak el az „zéró” károsanyag-kibocsátású, „infravörös degradációs” eljárásnak nevezett technológiáról: „Ez a természetben is lejátszódó biológiai degradáció folyamatára épül. Ezt a folyamatot több száz évről kevesebb, mint egy órára rövidítjük le. Ez idő alatt az anyagok komoly mechanikai és kémiai átalakulásokon mennek keresztül, melynek segítségével az addig szennyező anyagokból hasznos termékek keletkeznek.

Eljárásunkkal a környezetet egyáltalán nem szennyezzük, a hulladékokat száz százalékban hasznos késztermékké, illetve alapanyaggá alakítjuk át, úgy hogy közben semmilyen szennyező melléktermék nem keletkezik.” A cég úgy kalkulál, hogy évi 45 ezer tonna hulladékot dolgoznának fel az M7-es autópálya melletti magánterületen – saját tőkéből és pályázati pénzekből – felépülő 60 millió eurós üzemben. A társaság azt kérte a település önkormányzatától, hogy adja elvi támogatását az üzemhez.

– Eleve fenntartásai vannak az embereknek, ha egy hulladékfeldolgozót akarnak a házának közelében építeni, ám ebben az ügyben nem csak erről van szó. Ennek a beruházásnak ugyanis lényegében minden eleme gyanús – mondja Holló Szilvia, a feldolgozó ellenzőinek szószólója, és sorolni kezdi aggályaikat. – Az üzemről váltig állítják, hogy az nem égetőmű, csakhogy a bemutatott látványterveken kémények is vannak. Bár cáfolják, hogy égetnének, azt titkolják, áltudományos szöveggel leplezik, pontosan miként is dolgoznák fel a hulladékot.

Nem kevésbé ellentmondásos a technológia kiforrottsága. Előbb azt mondták, az eljárást már korábban kipróbálták, de erről semmiféle dokumentumot nem tudtak bemutatni, még azt sem árulták el, hol, miként működött hasonló üzem. Később viszont már arról érkeztek hírek, hogy Tárnok lenne az első település, ahol bevetnék a technológiát. Vagyis nálunk, rajtunk kísérleteznék ki a módszert. Ráadásul hiába kértük a település vezetését, hogy szakemberek közreműködésével adjanak tájékoztatást a tervezett üzemről.

A tiltakozók aggályait erősíti, hogy lapunk kérésére a Szent István Egyetem egy szakértője, Simándi Péter átnézte a beruházó „prospektusát”, és korántsem találta alaposnak a cég tájékoztatóját. A főiskolai tanár, intézetigazgató úgy fogalmazott: „A dokumentáció alapján a technológia környezeti hatásai nem ítélhetők meg a technológia részletes leírása és az eddigi eredmények nélkül. A zéró emisszió nem egyértelmű a bemutatott technológiával kapcsolatban. Nem egyértelmű, hogy az összes mellék- és végtermék hasznosításra kerül-e az adott technológia keretein belül.”

A szakember ugyanakkor kérdésünkre azt mondta: elvileg létezhet az ígért technológia, ám az eljárás elméletben megtervezett kémiai és műszaki elveit szükséges a gyakorlatban is tesztelni, laboratóriumi, majd kísérleti üzemi körülmények között. Noha a feldolgozó ellenzői elsősorban az esetleges egészségi kockázatok miatt találják aggályosnak a tervezett beruházást, megemlítik azt is: akad sajátos politikai szála is az ügynek. A beruházó képviseletében eljáró, a testület támogatását kérő Vendinber Kft. ügyvezetője ugyanis Radics Ernő, aki a Fidesz, a KDNP és egy helyi civil szervezet képviselőjeként tagja a jobboldali többségű közgyűlésének, egyúttal Tárnok beruházásokért is felelős alpolgármestere.

Vagyis korábban lényegében önmagánál is lobbizott az ügyvezető-alpolgármester, amikor a képviselő-testülettől kérte a beruházás támogatását. A történtek miatt megkerestük Radics Ernőt, akit először a tervezett üzemről kérdeztünk. Válaszai alapján nem lett tisztább a kép. A feldolgozó működését firtató kérdéseinkre kitérő válaszokat adott, mondván, ő csak a befektetés szervezője, a „technológia és az üzleti ügyek kapcsán” titoktartásra kötelezték. Arra a kérdésünkre, hogy a technológiát kipróbálták-e már, azt válaszolta, tudomása szerint Erdélyben hat éven át működött egy ilyen üzem.

Azt viszont már nem tudta feleleveníteni az alpolgármester, hogy hol, milyen településen volt a feldolgozó, és azt miért zárták be. Arról viszont hosszan, meggyőződéssel beszélt Radics Ernő, hogy valóban létezik, működik a forradalmian új, „nulla károsanyagkibocsátású” technológia, amely óriási lehetőséget jelentene Tárnok számára. Radics Ernőt kérdeztük arról is: nem érzi-e vállalhatatlannak, hogy egy beruházó képviseletében ügyvezetőként lobbizik annál a hivatalnál, amelynél ő az alpolgármester? Szerinte ebben nincs semmi kivetnivaló, hiszen alpolgármesterként részben épp az a feladata, hogy cégeket csábítson a településre.

Bár a hulladékfeldolgozó kapcsán valóban sok a nyitott kérdés, s erre már tüntetésen is felhívták a figyelmet a beruházás ellenzői, a fideszes többségű tárnoki képviselő-testületet két héttel ezelőtt – két független képviselő ellenszavazatával és az érintett alpolgármester „igenjével” – támogatásáról biztosította a beruházást. Igaz, ennek feltételéül szabták egyebek mellett azt, hogy a beruházás valóban „nullaemissziós kibocsátással” járjon, és minden hatósági engedélyt szerezzen meg a befektető. Szolnoki Gábor, Tárnok polgármestere úgy érzi, a testület helyesen járt el. Szerinte az önkormányzatnak elemi érdeke és kötelessége, hogy akár csak elvi támogatással is, de segítse azokat a beruházásokat, amelyek adóbevételt, munkahelyeket teremthetnek.

Éppen ezért döntöttek úgy, hogy támogatják a Vendinber Kft. tervét. A polgármester hangsúlyozta: ezt a támogatást csak addig élvezheti a beruházó, amíg betartja ígéretét, teljesíti az önkormányzat feltételeit. „Az önkormányzat lesz az üzem legádázabb ellenfele, ha akár csak a gyanúja is felmerül annak, hogy engedélyek híján vagy mégis a környezetet károsítva működne a feldolgozó” – jelentette ki Szolnoki Gábor. A polgármesternek felvetettük, talán érdemes lett volna később, felkészültebben dönteni a támogatásról, hiszen az önkormányzat is elismerte, hogy „a döntését megalapozó konkrét információkkal, anyagokkal csak korlátozottan rendelkezik.”

Szolnoki Gábor azt felelte: a befektetőnek elviekben nincs is szüksége a testület támogatására, hiszen az önkormányzatnak nincs hatásköre az építéssel kapcsolatban, ráadásul még semmi sem dőlt el. A polgármester nem lát kivetnivalót abban, hogy a befektetőt a település alpolgármestere képviseli, sőt maga is szavazott az ügyben. Szolnoki Gábor úgy fogalmazott: „Nem kizáró ok ez a döntésben való részvételre, nem látom, miért lenne összeférhetetlen ez a két dolog, Tárnoknak csak jó az, ha befektetőket csábít a településre. Az pedig, hogy az erről szóló döntéshez a nevét is adja, természetes. Az ellenkezője lett volna furcsa.”

A képen Tárnok határa látható, de azt még senki nem tudja, hogy pontosan hová építenék az erőművet