A legújabb formáció (elődjeihez hasonlóan) a hazai kutatás-fejlesztés és az innováció stratégiai jelentőségű kérdéseiről, a programok finanszírozásáról, valamint a tudományos kutatást végző intézmények eredményességének értékelési rendjéről foglal állást. Egyébként nem ez az első ilyen jellegű kezdeményezése az Orbán-kormánynak sem. Már 2010 őszén világos volt, hogy a kabinetben nincs olyan személy, akire rábízhatták volna a tudományirányítási rendszert.

Ezért javasolta Pálinkás József akadémiai elnök a miniszterelnöknek, hogy Navracsics Tibor vezetésével jöjjön létre egy tudománypolitikai tanács, kollégium. Az ötlet meghallgatásra talált: 2011. január 1-jével megalakult a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT). A hat tagot és hét állandó meghívottat számláló NKITT állást foglalt és véleményezett. A Tanácsnak tagja volt a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH), amelynek vezetőjét, Mészáros Györgyöt tavaly év végén menesztették, a NIH-nek 2013. január elseje óta nincs elnöke.

Navracsics az innovációs szövetség tavaly márciusi közgyűlésén még arról beszélt, hogy a tanács eddig sikeresen oldotta meg a feladatait. A testület május 13-án még ülésezett, majd szinte minden előzmény nélkül, június 27-én megszűnt. A siker ellenére két évet sem húzott ki. A hazai tendenciák ismeretében semmi garancia arra, hogy ez a legújabb alakzat megél ennyi időt. Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt, 2009-ben a Kutatási és Tudománypolitikai Tanács (KTT) feladata volt az innovációs és a tudománypolitika összehangolása – de nem élte túl a 2010-es hatalomátvételt.

E testület jóval szűkebbre szabott feladatkörrel a 2009 márciusában megszüntetett Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium helyébe lépett, amelynek élén szintén a kormányfő állt. Ez az első Orbán-kormány megalakulásakor nevében kibővülve váltotta a rendszerváltozás, vagyis 1990-től létezett Tudománypolitikai Kollégiumot. A kollégium működését nyilván nem segítette, hogy többször is átszervezték, és a titkárságát is „ide-oda mozgatták” a Miniszterelnöki Hivatal és különböző minisztériumok között. Egyébként is ritkán ülésezett a testület, 1998 után átlagosan évente egyszer, utoljára 2006 januárjában.

Az ülések ritkaságának egyik oka az lehetett, hogy az utolsó években a tagok közötti érdek- és véleménykülönbségeket már a miniszterelnök sem tudta feloldani. Hogy mennyi értelme van egy ilyen testületnek, arról meglehetősen lehangoló képet festett 2006-ban lapunknak Somlyódy László professzor, aki a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány alatt a kollégium Tudomány- és Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testületét vezette. Szerinte a mindössze néhányszor összeült TTPK teljesen súlytalan maradt, nem tisztázták e testület kormányzaton belüli helyzetét.

Döntéseik nem voltak „kötelezőek” a kormány számára. Szülessen bármilyen kollégium, testület, hivatal, egyik sem tudta elérni, hogy az ország tartósan növelje a tudományra, innovációra fordított kiadásokat. Az állami hozzájárulás folyamatos csökkenésével (az utóbbi időben tapasztalt emelkedést az uniós források mellett a magáncégek beruházásai okozták) a nemzeti össztermék 1,3 százaléka megy a kutatás-fejlesztésre, miközben lassan egy évtizede emlegetjük, hogy a felzárkózáshoz legalább 1,8 százaléknyi ráfordítás kellene.