Rendőri küzdelem az árnyékkal
Szeptember 5-én a bukaresti román–magyar válogatott mérkőzésre indult az a busz, amely kitérőt téve megállt a Hajdú-Bihar megyei Konyáron, a helyi általános iskolánál. A busz utasai kiszálltak: a körülbelül harminc szurkoló között volt az a tanár is, akit cigányellenes, rasszista kijelentései miatt az év elején ebből az iskolából bocsátott el rendkívüli felmondással a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ.
Az iskolában jórészt roma diákok tanulnak. A busszal érkező társaságot látva a pedagógusok beterelték a gyerekeket az osztálytermekbe, közben kihívták a rendőrséget. Az utasok, miután a rendőrök igazoltatták őket, visszaszálltak a buszra, és elhagyták a települést. Eljárás nem indult.
Az elbocsátott tanár, Vígh Szilárd később az egyik náci-nyilas portálon megjelent levelében közölte, hogy konyári tartózkodásuk idején a „cigány” szót szájukra sem vették. Csupán a gyerekek „identitásformálásának céljából” elénekelték a magyar és a székely himnuszt, valamint erős „ria, ria, Hungária” rigmus hangzott el a részükről.
Ezzel szemben a Neki (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Hivatal) és a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) munkatársainak szemtanúk később arról számoltak be, hogy a busz utasai megfélemlítő módon viselkedtek, cigányellenes szövegeket is kiabáltak. A jogvédők arra a következtetésre jutottak, hogy fennáll a közösség elleni erőszak gyanúja, ezért feljelentést tettek az ügyészségen. Álláspontjuk szerint a rendőrségnek hivatalból eljárást kellett volna indítania.
Az ORFK kommunikációs szolgálata fölényes hangvételű közleményben válaszolt. A rendőrség – egyebek mellett az iskola igazgatójának elmondására hivatkozva – úgy ítélte meg, hogy az emberi jogi szervezetek „egy nem létező árnyékra vetődtek”, a busz utasai Konyáron sem szabálysértést, sem bűncselekményt nem követtek el. A közlemény hangulatkeltéssel vádolta a jogvédőket, és „őszinte sajnálattal” állapította meg, hogy „a tényleges történések eltorzításában érdekeltek mindent elkövetnek a rendőrség iránti közbizalom csorbítására”.
Állítása alátámasztására a rendőrség nyilvánosságra hozta a konyári térfigyelő kamerák (hang nélküli) felvételeit, amelyek azonban a jogvédők szerint egyáltalán nem cáfolják a rasszista cselekmény gyanúját. Jól kivehető például, hogy a busz utasai drapériát feszítenek ki, amelyen a nyilaskeresztre feltűnően hasonlító szimbólum látható. A jogvédők ugyanakkor érthetetlennek minősítették, hogy nyomozás indítása helyett a rendőrség miért „szakmailag megalapozatlan állításokat tartalmazó sajtóközlemények kiadásával tölti az idejét”.
Újabb levélváltás után kiderült, hogy a rendőrség által lezártnak tekintett ügynek egyáltalán nincs vége. Bár a rendőrség álláspontja nem változott, a Másság Alapítvány feljelentése és az ügyészség intézkedése nyomán mégiscsak indult eljárás. Az ORFK legalábbis arról tájékoztatta Kapronczay Stefániát, a TASZ elnökét, hogy az eset „kivizsgálása feljelentéskiegészítés keretében folyamatban van”.
Az ügy eszünkbe juttatja azt az incidenst, ami nyáron történt a Budapest Pride után, a Nyugatinál. Akkor a felvonulásról hazainduló Derdák Tibort és két társát tettleg is bántalmazták szélsőjobboldali ellentüntetők. A rendőrök senkit nem állítottak elő, és kezdetben kevés hajlandóságot mutattak rá, hogy kézre kerítsék az elkövetőket. Sőt: a BRFK olyan látszatot próbált kelteni, mintha a sértettek nem akarnának együttműködni a rendőrséggel.
A közfelháborodás és a helyszínen készült felvételek hatására fordult a kocka. A rendőröknek sikerült azonosítaniuk négy támadót, akit közösség tagja elleni erőszak bűntettével gyanúsítanak.
