A bürokratikus csúcsteljesítmény is kevés volt a lótámogatáshoz
Február vége óta várja a lótámogatást a Békés megyei Kunágotán Kovács Béla nyugdíjas tanár, akinek már januárban elfogadták a támogatási igénylését, és felszólították, hogy az Ügyfélkapun nyújtsa be a fizetési kérelmét. A mostani kormánynak különösen szívügye a magyar lovassport fejlesztése, ezért – zömmel az Európai Unió pénzén – támogatják a hagyományos magyar lófajták génmegőrzését. Egy lóra körülbelül 50 ezer forintot adnak – hogy pontosan mennyit, az attól függ, mennyi a kifizetéskor az euró árfolyama.
Kovács Béla a falugazdász segítségével 2013. február 27-én beadta a kifizetésre az igénylést – azóta várja a pénzt. Három támogatandó magyar lova van, eddig megvolt a pénz nélkül, de most már kellene nekik venni szénát télire.
A nyugdíjas tanár tisztában van vele, mennyire bonyolult dolog a lótámogatás. Korábban kapott már két lóra, de 2009-ben vett egy harmadik magyar lovat, és arra is szerette volna lehívni a szubvenciót. Ehhez arra van szükség, hogy lóútlevelet készítsenek a jószágnak. Ezt meg is tették a falugazdász segítségével. Az elkészült dokumentumot benyújtották a lóútlevél-ellenőrző irodába jóváhagyásra, onnan pedig több hónap múlva küldték vissza a jóváhagyott dokumentumot. Amikor erre a harmadik lóra is kérte a magyar lovaknak járó támogatást, közölték vele, hogy nem jár, mert a lónak január 1-jén még nem volt útlevele. Kovács Béla hiába magyarázta, hogy neki effektíve már előző novemberben megvolt a támogatandó lova, el kellett ismernie, hogy ha nem a ló, hanem a lóútlevél számít, akkor valóban nem jogosult a támogatásra.
Kimaradt egy év, a következőben újra beadta a támogatási űrlapokat. Azokat is a helyi falugazdásszal együtt készítették el, aztán beadták a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) békéscsabai irodájába, ahol közölték, hogy rendben vannak. Később azonban kapott egy határozatot, immár az MVH miskolci irodájától, hogy a kérését elutasítják. – De ha Békéscsabán rendben találták, Miskolcon miért nem jó? – érdeklődött a lótartó ember. – Azért – felelte az ottani ügyintéző –, mert nem volt kipipálva az űrlapon három kis négyzet. Kovács Béla azt mondta, most azonnal felhatalmazza a miskolci ügyintézőt, hogy pipálja ki a három kis négyzetet; de kiderült, hogy azt nem lehet, ezért nem fogadják el a kérelmét. Akkor fellebbezünk! – mondta határozottan a kedvezményezett magyar lótenyésztő magyar ember. Az ügyintéző azt mondta, fellebbezhet, de azt sem fogják elfogadni. Így kimaradt a következő évi támogatásból is.
A 2012-es évre újra beadta a támogatási igénylését. Azt már tízen megnézték, rendben volt rajta minden pipa, igazi bürokráciai csúcsteljesítmény volt. El is fogadták: január 12-én megírták, hogy jogosult a pénzre –persze nem küldik azt automatikusan, hanem igényelni kell az Ügyfélkapun keresztül. Ezt is megtették – azóta se kép, se hang.
Amikor elfogyott a türelme, Kovács Béla felhívta a miskolci irodát, és azt az ügyintézőt, aki szerint a három pipa nélkül nem lehetett elfogadni az igénylésüket. Azt a választ kapta, hogy az ügye immár nem Miskolchoz tartozik, hanem Kecskeméthez. Fölhívta a kecskeméti irodát, ahol az ügyintéző barátságosan felvilágosította, hogy lótámogatása ügyében az ügyintézés folyamatban van. A lótenyésztő azt mondta erre, nem érti, mit kell ezen ügyintézni, mikor már januárban azt írták, hogy el van intézve, és ki lehet fizetni, ha igényli az Ügyfélkapun keresztül a kifizetést. A kecskeméti ügyintéző következetesen azt mondta, pár hónapja már intézik ezeket az ügyeket. Megígérte, hogy utánanéz, de egy hét múlva megint azt válaszolta Kovácsnak: türelmet kér, az ügye ügyintézés alatt van.
Amikor felkerestem Kovács Bélát Kunágotán, megszemléltem a gyönyörű magyar lovait, amelyeknek venné a szénát télire, hogy meg ne szűnjön a génállományuk, újra eljátszottuk a hivatallal való telefonálást. Kiderült, hogy az ügyintézés még mindig folyamatban van. Külön kérdésre megtudtuk, hogy hiába a támogató döntés, addig nem lehet kifizetni a támogatást, ameddig a keresztellenőrzéseket el nem végzik.
Hogy az mikorra lesz kész, azt az ügyintéző nem tudta megmondani.
Megkérdeztem, van-e arra valamilyen szabály, hogy mennyi idő alatt kell a keresztellenőrzéseket elvégezni. Az ügyintéző udvariasan azt felelte, nem tud róla, hogy volna ennek szabálya.
– Ez nagyon jó szabály – állapítottuk meg a nyugdíjas lótenyésztővel, aki fölhívta szakmai egyesületük elnökét, hogy tud-e már valakit, aki megkapta a lótámogatást. Ilyet az elnök az idei évben még nem tudott. Olyat viszont hallott, hogy egy békésszentandrási ember 2010-ben és 2011-ben is elnyerte, és meg is kapta a lótenyésztési támogatást, de idén kapott egy határozatot, hogy fizesse vissza, mert az utólagos ellenőrzés során formai hibát találtak a dokumentumokban. Különösen azért mérges az illető, mert a békéscsabai irodában segítettek neki kitölteni a papírokat, amikről aztán a miskolci irodában két év múlva megállapították, hogy nem jó, vissza a pénzt.
Kovács Béla kivezette a gyepre a támogatandó szép magyar lovat, hogy lefényképezhessük. Azzal vigasztaltam közben, hogy – nyugdíjas ember lévén emlékezhet – a korábbi rendszerben is volt épp elég bürokrácia.
– Ez így van – válaszolta –, de van egy kis különbség. A kommunizmusban kiskorúnak nézték az állampolgárokat, most viszont hülyének néznek bennünket.
