Mohácsi Erzsébet, a CFCF vezetője – szervezete már számos szegregációs pert megnyert az állam ellen – úgy látta, nincs értelme tovább részt venni egy díszszervezet munkájában, amelyben nem hallgatják meg kéréseiket. Nem ő az első: júliusban egy másik civil, Heindl Péter tanár-jogász, dél-baranyai jogvédő tartotta értelmetlennek, hogy részt vegyen a kerekasztal további ülésein. Balog Zoltán humánminiszter – miközben egy jelenleg is zajló perben nyíltan kiáll a nyíregyházi cigányiskola újranyitása mellett – számos korábbi nyilatkozatában hangsúlyozta szegregációellenes elköteleződését. Ezek egyik látványos lépése volt, hogy megalapította az Antiszegregációs Kerekasztalt, amelynek tagjai nemcsak a témában tapasztalt civil szervezetek képviselői lettek, hanem egyházi személyiségek is.

A hátrányos helyzetű gyerekek kirekesztése ellen régóta küzdő civilek már a második kerekasztal-találkozóra 17 pontos javaslatcsomagot fogalmaztak meg. Ebben határidőkkel ellátva jelezték, mely jogszabályok sürgős módosítása, illetve a kormány azonnali cselekvése szükséges ahhoz, hogy a közoktatásban a szegregációs helyzet ne váljék a jelenleginél is tarthatatlanabbá. E 17 pontot támogatta Hofher József jezsuita szerzetes is, aki szintén a kerekasztal tagja.

A 17 pont legfőbbike az volt, hogy a kormány gondolja újra a halmozottan hátrányos, illetve hátrányos helyzet (HH/HHH) definícióját, és térjen vissza a korábbi közoktatási törvény meghatározásához. Erre azért lett volna égetően szükség, mert – így a jogvédők – a változtatások egyik lehetséges következménye a szegregáció további elszabadulása lesz.

A civilek július végi határidővel kérték a kormánytól a tanodák kiszámítható, normatív finanszírozásának bevezetését is. Szükségesnek tartották, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekek iskolai szegregációjával kapcsolatos kormányzati kommunikáció legyen elutasító, szólítsa meg a nem roma szülőket, pedagógusokat, állami és önkormányzati dolgozókat is. Továbbá nyílt állásfoglalást vártak el a kormánytól a jogerősen elmarasztalt szegregáló iskolákkal kapcsolatban.

Ma már látható: kérésük hiábavaló. Mint ahogy azt lapunk néhány napja megírta: a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ az egyik, korábban az addigi fenntartó piliscsabai önkormányzat által fokozatos bezárásra ítélt szegregáló iskolában újranyitotta az első osztályt, s az államnak esze ágában sincs bezárni az intézményt, épp ellenkezőleg: az első osztályba most négy gyerek jár.

A kerekasztaltól távozó Mohácsi Erzsébet így foglalta össze döntésének okait: „Ahol alapvető kérdésben nem tudunk megegyezni, ahol a szegregáció mást jelent a civileknek, főleg a CFCF-nek, mint a minisztériumnak, ahol Havas Gábor szociológus kutatását a magyarországi szegregációs helyzetről megkérdőjelezik, ahol a piliscsabai deszegregáció megakasztását üdvözlendő eseménynek állítják be, ahol a kerekasztal nem tart igényt a bírósági gyakorlatok eredményeire, ott nekem nincs keresnivalóm”.

A CFCF vezetője szerint a kerekasztalnak továbbra sincs deklarált célkitűzése, munkaterve, feladatmeghatározása, így annak munkájában részt venni értelmetlen volna.