– A kormány nem egyszerűen támogat. Ha biztosítja a költségvetési forrást a Főgáz kisebbségi részvényeinek a megvásárlásához, akkor az állami tulajdon lesz – mondta lapunknak egy kormányzati forrás kedden annak kapcsán, hogy a kabinet tervei között szerepel több korábban privatizált közműcég, köztük a Főgáz visszavásárlása. Forrásunk hozzátette: az ilyen visszavásárlások nem apasztanák nagy tétellel a központi büdzsét: abból indulnak ki, hogy ha igaz, amit a szolgáltatók állítanak, miszerint nincs extraprofitjuk, sőt veszteségesek lehetnek a különadók, illetve a rezsicsökkentések miatt, vagy milliárdos az adósságuk, akkor az állami visszavásárlást „adósságrendezésnek” is lehet tekinteni.

Orbán Viktor kormányfő legutóbbi rádióinterjújában közölte, hogy jövő tavasszal kerülhet a parlament elé a közműszolgáltatások nonprofittá alakításáról szóló törvényjavaslat, amelyet akár még a választások előtt elfogadhatnak. Orbán nem titkolta, hogy hat-hét komoly, korábban privatizált közműcég visszavásárlásáról jelenleg is tárgyal a kabinet. E nyilatkozatok azt mutatják, hogy Matolcsy György forgatókönyve valósulhat meg, aki még nemzetgazdasági miniszterként azt mondta, „aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja, mert olyanok lesznek a feltételek”.

Giró-Szász András kormányszóvivő hétfőn az m1-en mindössze annyit mondott, hogy az állam megfontolja az egyes szolgáltatóknak a tulajdonuk értékesítésére tett ajánlatát, és hogy az államnak nem kötelező „bármiféle bevásárlást tennie”. Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke viszont tegnap reggel – szintén a köztévében – már kész tényként kezelte például a budapesti Főgáz-részvények megvásárlását. A debreceni polgármester munkatársunk kérdésére azt mondta: azokon a piacokon, amelyek szükségszerűen monopol, vagy oligopolikus szerkezetűek (azaz látszólag több vállalat tevékenykedik), nem tud választani a fogyasztó. „Ilyen területen kívánatos az állami szabályozás, hosszú távon pedig a közösségi tulajdon”. Azt, hogy miért kell kivásárolni a Főgáz kisebbségi tulajdonát, ha a többségi már megvan, Kósa Lajos azzal indokolta: „az egy tulajdonossal rendelkező társaság menedzsmentjét kötelezni lehet bizonyos lépések megtételére, többségi tulajdon esetében erre nincsen lehetőség”. A politikus visszautasította, hogy ez államosítás lenne, mert ez nem kisajátítás, és szerinte nem is privatizáció. Az államnak a fogyasztóval kell szövetséget kötni – mondta Kósa Lajos.

Tarlós István sem az önkormányzat kontójára venné vissza a Főgáz Zrt. és a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Zrt. 1997-ben eladott részvénycsomagjait. A Magyar Nemzetnek a főpolgármester azt mondta: az állam lesz a résztulajdonosa az előző vezetés alatt privatizált fővárosi közműcégeknek, a Főgáz és az FCSM jelenleg francia és német tulajdonban lévő kisebbségi részvénypakettjeit az állam vásárolná meg.

A Főgáz esetében a kisebbségi tulajdonos RWE szívesen megválna a részvényeitől. (A Tigázban lévő részvénycsomagját idén márciusban értékesítette.) Az RWE jelenleg 49,83 százalékos tulajdonnal rendelkezik, a többségi tulajdonos – 50 százalék és 1 szavazattal – a főváros. Öt éve még 100 milliárdra becsülték az alig egy százalékkal nagyobb, igaz, menedzsment jogokkal bíró jelenlegi fővárosi tulajdonrészt. Csakhogy a közműcégek nyeresége jelentősen csökkent azóta a kormányzati intézkedések – például közművezeték-adó – miatt. A privatizációs névérték 19 milliárd forint, de lehet, hogy az RWE még ennél is kevesebbel beérné, ha valamiféle háttéregyezség révén némi előnyt kaphatna az Elmű-Émász áramszolgáltatók működtetéséhez. Ezen cégekben ugyanis a Főgázzal ellentétben többségi, irányító részvénycsomagot birtokol.

Sokkal keményebb dió az FCSM. A cég 25 évre kötött privatizációs szerződésének 2022-es lejártakor cirka 17-19 milliárdot kellene fizetnie Budapestnek az eladott tulajdonrészért cserébe. A menedzsmentjogokkal megfejelt 25+1 százalékos részvényhányad most ennek a többszörösét éri. Tarlós István 70-100 milliárd forintra becsülte a várható vételárat. Üzleti körökben 20-40 milliárdra teszik az üzletrész értékét. A két külföldi befektető – a BerlinwasserHolding és a Veolia Environment – aligha hagyja magát aprópénzzel kifizetni. Ahhoz túlságosan kövér az aranytojást tojó tyúk. Az 1997-es privatizációs szerződésben ugyanis évi 18 százalékos fix hozamot kötöttek ki a befektetett tőke után, ami akkor is jár, ha a cég veszteséges.

A Főváros Vízművek Zrt. második hitelfelvételi kísérlete is kudarcba fulladt. A januárban indított közbeszerzési eljárásra eredetileg négy bank nyújtott be ajánlatot, ám a közműcég pénzügyi és jogszabályi környezetét jobban megismerve a második fordulóra csak ketten maradtak. Az eredetileg kért 12 milliárd helyett a Gránit Bank maximum egymilliárd, míg az MKB összességében maximum hatmilliárd forint hitelt nyújtott volna, ám ezeket is csak a főváros készfizető kezessége, illetve más többletgaranciák és -biztosítékok mellett. Az ajánlatokat érvénytelennek nyilvánították. A vízművek újabb tendert készül kiírni, ezúttal hatmilliárdot kérve. A főváros pedig kénytelen-kelletlen jövő májusig meghosszabbítani a tulajdonosi kölcsön – hárommilliárdos résztörlesztése után – fennmaradó részének visszafizetési határidejét – olvasható a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére készült előterjesztésben.

A kormány szerint a veszteséggel küszködő közműcégek visszavétele valójában „adósságrendezés”