A megkérdezett Vas, Veszprém és Győr-Moson-Sopron megyei iskolák többségében a tanárok értelmetlennek tartják a délutáni iskolát. Jellemző egyébként, hogy névvel egyikük sem mert véleményt formálni. Volt, aki elmondta: igazgatója ugyan nem tiltotta meg a nyilatkozatot, ám figyelmeztette, hogy az iskolának és a pedagógusnak sem tenne jót, ha bírálná a jelenlegi gyakorlatot.

Egy veszprémi tanárnő arról számolt be: a szülők jelentős része valamilyen kifogással délután elviszi a gyereket, általában szakköri foglalkozásokra hivatkoznak. Pedig szakkör egyre több van az iskolában is, állította a tanárnő, már csak azért is, mert ezekkel egészítik ki az egyes pedagógusok hiányzó óraszámát. Egy Győrben élő szaktanár azt mondta el: a felső tagozatos gyerekeket egyszerűen nem lehet motiválni a délutáni iskolai tanulásra, többen ki is jelentették: majd otthon megtanulják a leckét. Hiába kérdezi ki őket a tanár, még válaszolni sem hajlandók a kérdésekre.

Sopronban kaptuk azt a választ, hogy a családoknak kialakult napi menetrendjük van. Aki eddig is kénytelen volt délutánra az oktatási intézményben hagyni a gyerekét, ezután is ezt teszi. A többiek viszont nem fogadják el az új rendszert. Ehhez fűzte hozzá egy neveléslélektannal foglalkozó pszichológus, hogy vannak gyerekek, akik egyszerűen nem tudnak közösségben önállóan tanulni. Az ő teljesítményüket kifejezetten rontja, hogy a délutánt az iskolában kell tölteniük, a tanulás viszont otthonra, az esti órákra marad.

Úgy tűnik, a dél-dunántúli általános iskolákban kevésbé lesz gond azzal, hogy kitöltsék a diákok délutánját, az igazgatók ugyanis azt mondják: a hatodik osztálytól a gyerekek egyszerűen kikönyörgik a szüleiktől, hogy kérjék el őket az ebéd utáni órákról. Az viszont erősen kérdéses, hogy a tanárok miképp férnek bele a 40 órás hétbe, és a heti 32 órás kötött munkaidőbe.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi ügyvivője szerint az iskolák munkáját meg lehetne bénítani, ha a tanárok betartanák a 32 órás limitet. Hisz ha a heti 26 tanórához hozzáadjuk az adminisztrációra fordított időt, az értekezleteket, a felzárkóztató órákat, a szakköröket, a reggeli ügyeleteket, a gyerekek ebédeltetését, a fogadóórákat, a színház- és koncertlátogatásokat, a kirándulásokat, az iskolafogászatot, akkor már biztosan túllépte egy-egy tanár a 32 kötött órát.

Ha még hozzávesszük, hogy a tanár – többnyire otthon – még feladatlapokat ír, majd ellenőrzi és kiértékeli a dolgozatokat, emellett felkészül az órákra, tovább képzi magát, akkor rég túlmentünk a 40 órán, állítja a PDSZ-ügyvivő. Nagy Erzsébet megjegyzi, hogy 2010-ben készült egy felmérés arról, mennyit dolgoznak a pedagógusok egy héten, s abból az derült ki, hogy 51 órát. Az ügyvivő biztos abban, hogy a most bevezetett rendszerrel a heti óraszám eléri a 60-at, ezért indokoltnak lát egy újabb felmérést a tisztánlátás érdekében.

Nagy Erzsébet megmutat néhány e-mailt, amit a kollégák küldtek neki. A neveket nem írhatjuk le – a leveleket küldő tanárok félnek a retorziótól. Az egyik baranyai kisvárosban dolgozó pedagógus megírta, hogy az igazgató az elektronikus naplóban nem rögzíti a helyettesítéseket, mert akkor máris túlment volna több kolléga a 32 órás munkaidőn. Többen arról írtak, hogy iskolájukban nincsenek meg a feltételek arra, hogy dolgozatot javítsanak vagy felkészüljenek az órákra, hisz jó, ha egy négyzetméternyi terület jut egy pedagógusnak. Az egyik tanár kikalkulálta, hogy ha a 40 órás héttel számol, akkor tíz perc se jut arra, hogy felkészüljön egy tanórára, a dolgozatjavításnak meg bele kell férnie egy, azaz egy percbe – ezt a pedagógus bántóan szakmaiatlannak gondolja.

Egy másik jellemző feszültségforrás: a tornaterem. Elvileg ugyanis lehetne itt délutáni foglalkozásokat tartani, csakhogy a napi kötelező testnevelésórák miatt már egyébként is túlzsúfolt a létesítmények beosztása, az iskolai testnevelésórák így bőven belecsúsznak a délutánba. Beszéltünk olyan egri testnevelő tanárral, aki elmondta: olykor három osztályt is be kell zsúfolni egyszerre a tornaterembe, hogy tudják teljesíteni a napi kötelező óraszámot. Több igazgató úgy látja, hogy a napi kötelező testnevelési óra bevezetése jó szándékú cselekedet, ám a megvalósításhoz teljesen hiányoznak a feltételek.

A két általános és egy középiskolát integráló pécsi Apáczai Nevelési Központ (ANK) sportegysége – a három részre osztható tornateremmel és 25 méteres uszodával – irigylésre méltó, ám még ez sem képes kielégíteni a tagintézmények megnövekedett tornaóraigényeit. Odrobina Zoltán, az ANK 1. számú általános iskolájának igazgatója elmondta, hogy a testnevelési órák 40 százalékát kénytelenek a szabadban tartani. Esőben ez persze képtelenség, amiképp nagy hidegben is. De a szebb téli napokon majd kabátban kosaraznak a nagyobb gyerekek, a kicsik meg, ha esik a hó, hógolyóznak. Az is gond, hogy két edzőcipő kell immár, hisz a kinti tornaórákra felhúzott cipőben nem lehet bemenni a tornaterembe.

Az egyik baranyai kisváros iskolaigazgatója elmondta, hogy ők a tornaóráik egy részét a művelődési ház színpadán tartják. Az út oda és vissza kilenc-kilenc perc, az öltözködés hat-hat, így az órán maximum 15 perc tornára marad idő.

A városokban, falvakban működő szakosztályok, sportszakkörök vezetői is panaszkodtak: eddig ingyen vagy legalábbis jelképes összegért használhatták a tornatermet, hisz az iskolát fenntartó önkormányzat így próbálta meg támogatni a délutáni foglalkozásokon részt vevő helybéli gyerekeket, ám amióta az állam átvette az oktatást, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bérleti díjat kér a teremhasználatért.

Az edzések pedig csak kora este kezdődhetnek, mert délután még az iskolák használják a tornatermeket a kötelező testnevelési órákra. Megkérdeztünk egy versenyszerűen sportoló egri tizenévest, hogy ilyen feltételek mellett mikor tud egyáltalán tanulni, mire azt felelte: éjszaka.

Szabadba kényszerítve