− Készül már a külügyminiszteri székfoglalójára? Az a legfrissebb értesülésünk, hogy ha a választások után ismét Orbán-kormány alakul, ön külügyminiszter lehet, Navracsics Tibor pedig uniós biztos.

− A választók még nem döntöttek a következő kormányról. De ha úgy alakul, a miniszterelnök úr majd eldönti, kivel akar együtt dolgozni a külügyek területén. Eddig mindig úgy volt, hogy ha Orbán Viktor valamilyen új feladatra kért fel, akkor felhívott magához, elmondta, hogy miről van szó, és én körülbelül öt másodperc múlva azt feleltem, hogy örömmel vállalom. Remélem, hogy még sokáig dolgozhatok mellette, mindegy, hogy milyen funkcióban. Eddig minden feladatnak örültem.

− Tavaly nyáron külpolitikai és külgazdasági államtitkár lett, egy év alatt 34-szer, vagyis kétszer annyit utazott külföldre, mint Martonyi János külügyminiszter.

− Azért utaztam ennyit, mert ez a munkám része. A Külügyminisztériumban van külügyminiszter, három államtitkár és több helyettes államtitkár, nyilván jobban eloszlanak a feladatok és velük együtt az utazások száma is. Ráadásul én 25 gazdasági vegyes bizottságot vezetek, így az útjaim nagy része külgazdasági kérdésekhez kapcsolódott.

− Milyen eredménnyel? A Hvg.hu szerint 88 ezer kilométert repült, kétszer körbeutazta a földet.

− Nekem van egy világos feladatom: a keleti nyitás sikerre vitele, valamint jelenlétünk újraépítése Afrikában és Dél-Amerikában. A stratégia lényege, hogy olyan gyorsan fejlődő területekre koncentráljunk, amelyek korábban nem voltak a magyar külpolitika fókuszában.

− A magyar export 88 százaléka az európai országokba irányul, és csupán 10 százalék megy Európán túlra. Módosult ez az arány?

− Jelenleg a magyar export 76 százaléka megy az Európai Unióba, 12,1 százalék az unión kívüli európai országokba és 11,9 százalék Európán kívülre. Egy év alatt kétmilliárd euróval nőtt az exportunk az Európán kívüli országokba.

− Két és fél százalék a növekedés. Csak összehasonlításképp: az arab emírségekbe 2013 első felében 69 milliárd euró volt a magyar export összege, Németországba viszont 1544 milliárd. Több mint a hússzorosa. Azért közelítünk a célhoz?

− Németország a magyar külkereskedelmi forgalom egynegyedét adja. De az arab országokban komoly eredményeket értünk el: Katarba 270, Kuvaitba 49, az emírségekbe 35 százalékkal tudtuk növelni 2010 és 2012 között az élelmiszer-ipari exportunkat. Emellett keresik az innovatív technológiáinkat, a katari labdarúgó-világbajnokság idején például megoldandó feladat lesz, hogy a stadionokban ne legyen forróság, ugyanakkor ennek elérése ne járjon szén-dioxid-kibocsátással. Nekünk csak az „együttműködéshez vezető út megépítése” a dolgunk, a többi már a vállalatok feladata.

− A keleti nyitás egyik célországa Kína lett volna. A KSH adatai szerint viszont a kínai import nőtt, a magyar export kevésbé.

− Túlzott elvárás lenne, hogy miután tavaly nyáron kerültem erre a posztra, egy év múlva azt tudjam mondani, bezárult az olló. Kínával tömegtermelésben és tömegfogyasztásban nem tudunk versenyezni. Az élelmiszeriparban viszont van keresnivalónk, az energiaitalok, borok, LMO-mentes élelmiszerek terén. 2010 és 2012 között 13,5 százalékkal tudtuk növelni az élelmiszerkivitelt Kínába. Múlt héten írtuk alá a Bank of China és az MVM 300 millió eurós stratégiai megállapodását, aminek része egy 200 millió eurós hitelkeret. Ez az MVM megerősítése szempontjából fontos az erős regionális versenyben. Miskolcon pedig megnyílt az ország harmadik Konfuciusz Intézete. Kevés olyan ország van, ahol három kínai kulturális intézet is van.

− És az egymilliárd eurós fejlesztési keret, amiről még Matolcsy György tárgyalt Kínával?

− Ennek a felhasználásával kapcsolatban két nyitott kérdés van. A Magyar Fejlesztési Bank úgy látja, még tovább kell tárgyalni, hogy valóban megérje felvenni a hitelt, de ez már a bankok és nem az én feladatom. A V0-ás vasúti gyűrű megépítéséről megvan az elvi egyetértés, a MÁV és a kínai vasútépítő cég aláírta a szándéknyilatkozatot, a két kormány közötti infrastruktúra-fejlesztési megállapodást is parafáltuk.

− Kína és Brazília lesz Magyarország versenytársa az elkövetkező 15-20 évben – ezt mondta Orbán Viktor a tiszteletbeli konzulok konferenciáján. Ez reális?

− Igen, így kell dolgoznunk. A Kínával való stratégiai kapcsolatépítéshez elengedhetetlen a jó kulturális együttműködés, ebben egyetértek Ujhelyi István szocialista és Oláh Lajos DK-s képviselővel. Velük egyeztetni is szoktam ezekről a kérdésekről. Sokat is teszünk ezért: most ért véget egy magyar–kínai diákcsereprogram, elkészült a kínai–magyar szótár, és harmadik uniós országként megnyithatjuk a kulturális intézetünket Pekingben, novemberben.

− Egyiptomban is tárgyaltak, de Orbán Viktor látogatása után a helyzet megváltozott, kitört a forradalom.

− Egyiptomban van néhány nagyon sikeres magyar üzleti vállalkozás, amely egyelőre rendszerektől, rezsimektől és kormányoktól függetlenül, jól működik. Nyáron átadtam az injekciós tokokat és infúziós szetteket gyártó magyar–egyiptomi vegyes vállalat második gyáregységét, a Ganz komoly megrendelést kapott az egyiptomi vasutaktól. Tunéziában pedig magával az elnökkel tárgyaltam a lehetséges foszfátimportról.

− Azt mondta, hogy „rezsimektől függetlenül” fontos a piacszerzés. A feltörekvő országok diktátorainak korrupt cégeivel nincs üzlet?

− Én a pragmatikus gazdasági együttműködésről szoktam tárgyalni. Még egyszer sem vettem magamnak a bátorságot semmilyen országban, ahol jártam, hogy beleavatkozzam a belügyeikbe. Tiszteletben tartom az ott élő emberek döntéseit. Én nem azért megyek oda, hogy minősítgessem őket.

− Orbán Viktor a megdöntött egyiptomi elnökről kijelentette, „Mubarak a barátom”.

− Valóban jó kapcsolatot ápoltak egymással. De ha már újra Afrika: egy multinacionális olajcég évente több ezer nigériai egyetemista európai ösztöndíját finanszírozza. Ebben a versenyben mi abszolút esélyesek lennénk, a magyar műszaki felsőoktatás európai szinten versenyképes. A kormánydöntés már megszületett, Nigériában újranyitjuk a nagykövetséget.

− Mi a véleménye a magyar nagyköveti karról? Egy Figyelő-cikk szerint a külügyi apparátus legalább 200 munkatársát kellene lecserélni, és Orbán Viktor miniszterelnök sem elégedett minden nagykövettel.

− Nekem alapvetően pozitív a véleményem a magyar nagyköveti karról. Nem találkoztam olyan esettel, hogy komoly panaszom lett volna. Az más kérdés, hogy ha az erőforrások újracsoportosításáról valaki egyszer elgondolkozik, akkor nyilvánvalóan talál majd ennél hatékonyabb elosztást is. Én ezt elsősorban annak mentén tartanám célszerűnek, hogy vannak olyan országok, ahol az államnak ma már gyakorlatilag semmilyen szerepe sincsen a gazdasági kapcsolatépítésben. És vannak, ahol kifejezetten állami kapcsolatépítésre kell alapozni a gazdasági együttműködést. Nem véletlenül alakítottam át a Nemzeti Külgazdasági Hivatal belső szerkezetét is úgy, hogy többet tudjunk foglalkozni gazdasági térnyerésünkkel a keleti nyitás célországaiban.

− Általában az autoriter országok azok, ahol a gazdaságot egy erős állam vagy politikai vezetés irányítja.

− Én azt mondom, hogy ahol semmi szerepe nincs az államnak, vagy minimális az állam szerepe a gazdasági kapcsolatépítésben, ott nem érdemes erre erőforrást fenntartani. Ez a világtendencia.

− A XXI. században nem a politika fontos, hanem hogy az adott állam vállalatait segítsük piacra?

− Nem sarkítanám ki, mindkettő fontos. De a világtendencia abba az irányba mutat, hogy az erős országok külügyminiszterei is nagyon komoly gazdaságérvényesítési feladatokkal járják a világot.

− Martonyi Jánostól nem hallottunk ilyet, de nyilván ezért van ön...

− Ez megint munkamegosztás kérdése. Világszemléletről beszélek: átalakult a külpolitika, a gyors reagálás képességével kell rendelkezni ezen a téren is. Az erős országok külpolitikájának a fókuszában a külgazdasági érdekérvényesítés áll. Ezt nekünk tekintetbe kell venni.

− Amikor olyan kritika érkezik a beruházók részéről, hogy nem kiszámítható a gazdasági környezet, azt hogyan közvetíti a miniszterelnök felé?

− A korrekt helyzetértékelés így szól: Európa termelési központja akarunk lenni, ennek jegyében szerveztünk át nagy rendszereket, az adórendszert, az oktatást, a szakképzést. Ez nyilván sok ágazatnak kedvezett, néhánynak meg nem. Az utóbbiak hangja mindig erősebb, ez evidens.

− Merkel német kancellár üzent Áder János államfőn keresztül Orbán Viktornak: kiszámíthatóbb magyar gazdasági környezetet szeretne Berlin.

− Természetesen tiszteletben tartunk minden üzenetet. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy amióta kormányozunk, 5 és fél milliárd eurónyi német tőke érkezett Magyarországra, 18 új német gyárat építettek, 23-at pedig bővítettek.

− Amit az Orbán-kormány folytat, az korrekt gazdaságpolitika?

− Eredményes. És természetesen korrekt is. A tények és a számok önmagukért beszélnek: ha valóban kiszámíthatatlan lenne a magyar gazdasági környezet, az Audi nem alkalmazna tízezer embert, a Mercedes nem gyártana nálunk, az Opel pedig nem bővítette volna már kétszer a csúcsmodern motorgyárát.

− Változik a német–magyar viszony attól, hogy ki lesz az új német kancellár?

− Németország az első számú gazdasági és kereskedelmi partnerünk. Ez mélyebb stratégiai kapcsolat annál, mint hogy attól függjön, ki van éppen kormányon. A magyar és a német gazdaság olyan mértékben összenőtt, amelyet nem tudnak felülírni semmiféle választási eredmények. Én majdnem minden találkozón jelen voltam, ami Merkel kancellár asszony és Orbán Viktor miniszterelnök úr között volt, az ellenzéki éveinket is ideértve. Jókat szoktam mosolyogni azokon a „bennfentes” elemzéseken, amelyek kettejük elhidegüléséről szólnak.

− Orbán Viktor német tankokról beszélt, illetve a nagyköveti értekezleten arról: ellenőrizni kell, „hogy a gyerekek megvannak-e az udvaron”, ha szorosabb kapcsolat alakul ki a Németország vezette Európai Unió és Oroszország között.

− A német sajtó írt mindenféle dolgokat Magyarországról.

− A német kormányszóvivő, a külügyminiszter is küldött politikai figyelmeztetést.

− Én viszont látom, hogy a kancellár és a miniszterelnök között van egy olyan személyes nexus, ami teljesen kollegiális, és a két ország együttműködése megfelelő bizalmon alapul.

− Ha Steinbrücknek hívnák az új német kancellárt – aki azt kérdezte Merkeltől, nem kellene-e megfontolni a könnyűlovasság küldését Budapestre –, akkor is olyan szívélyes maradna a magyar a német kormánnyal, mint a konzervatívokkal?

− Fideszes politikusokként a testvérpárt győzelméért, a CDU-ért szorítunk. Ez természetes. Mint ahogyan az is, hogy a magyar kormánynak nem lehet ezzel kapcsolatos álláspontja.

„Németország az első számú gazdasági partnerünk. Ez mélyebb stratégiai kapcsolat annál, mint hogy attól függjön, ki van éppen kormányon”