Andor elmondta: a vizsgálódás kezdete óta több körben változott a magyar jogszabály, illetve gyakorlat, és ez vezetett ahhoz, hogy az Európai Bizottság lezárja az eljárást. Mint mondta, egy-másfél éve nagyon sok panasz érkezett a bizottsághoz is, de miután több lépésben enyhült a szabályozás, a panaszok megszűntek.

Andor László hozzátette, figyelemmel kísérik, változik-e akár a végrehajtás tekintetében bármiféle jogszabály, és milyen lesz a szabályozás tényleges hatása. A mostani állás szerint viszonylag későn (húszéves távlatban) érvényesül a kényszerítő és korlátozó hatása a szabályozásnak, ami a kiinduláskor még aggályos volt, mert az ennél szigorúbb elvárás a szabad munkavállalást korlátozta az unióban. A magyar EU-biztos úgy értékelte: az, hogy a bizottság határozottan jelezte aggályait a magyar kormánynak, segített abban – a hazai tiltakozás mellett –, hogy az enyhítés megtörténjen.

A meggyőző változtatások között említette Andor, hogy hallgatói szerződés helyett most már nyilatkozatot kell aláírniuk a diákoknak, ami más típusú kötelezettségvállalást takar. Emellett finomodott a visszafizetési kényszer, és egy sor kivétel született. – A tényleges korlátozó hatása, ami két évtizedes távlatban felmerül, viszonylag csekélynek mondható – mondta a szabályozásról a magyar EU-biztos.

Kérdésünkre, hogy akkor a mostani szabályozás már nem ütközik-e a szabad munkavállalásba és a szabad mozgás elvébe, Andor László úgy felelt: – Ha nagyon dogmatikusak akarnánk lenni, akkor beleütközik, de a tényállás az, hogy mind az uniós szerződésben, mind a jogalkalmazásban egyértelmű, hogy arányosan, megfelelő indokok mellett korlátozható.

Az EU-biztos hangsúlyozta: a bizottságnak a jogszerűséget és nem a célszerűséget kell megítélnie. A hatékonyságot illetően Andor László elmondta: ha most tapasztalunk nagyarányú elvándorlást – ami egyes szakmákban, különösen az egészségügy területén jelentős, s működésbeli problémákat okozhat –, kérdés, hogy ezt lehet-e orvosolni olyan eszközökkel, amelyek adott esetben 12, 15, 20 év múlva fejtik ki tényleges kényszerítő hatásukat.

A válasz nyilvánvalóan nem – mondta Andor. Szerinte nem a legjobb üzenet, ha arra számítunk, hogy 15-20 éves távon is fennmaradnak a jövedelmi különbségek az európai centrum és periféria között, hiszen a válság elmúltával helyre kéne hogy álljon az a trend, hogy a felzárkózó országok kicsit jobban növekednek.

Elfogadták a stratégiát, Parragh magára maradt

Nagy többséggel, 10:1 arányban elfogadta a felsőoktatási stratégiát pénteki budapesti ülésén a Felsőoktatási Kerekasztal. A dokumentumot egyedül a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nem támogatta. Klinghammer István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatási államtitkára az ülés után újságíróknak elmondta, hogy a kerekasztal hét hónapig dolgozott a vitaanyagon és a stratégia megalkotásán, emellett lépéseket tett a finanszírozás átalakítása, a képzési kínálat, a profilok tisztítása területén. Célként jelölte meg, hogy a XXI. századi követelményeknek megfelelő, hosszabb távon is fenntartható és a minőségi elvárásoknak megfelelő felsőoktatási rendszer jöjjön létre.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – akinek szavai szerint szikrázó vitán vannak túl – kiemelte: a stratégia nagyon jó helyzetértékelést tartalmaz, sok ponton jó irányba mutat, de összességében a mai állapotában nem fogadják el. Az elnök a munkaerő-piaci igények megfogalmazását hiányolja az anyagból, és fontosnak tartja a természettudományos képzést, a mérnökképzést, valamint a duális képzést, ezek szerinte nem szerepelnek kellő hangsúllyal a stratégiában. A létszám- és pontszámkorlátot is fontosnak tartják, és olvasatukban több ponton elitista a dokumentum, a nagy tudományegyetemeknek kedvez, és ennek szegregációs kockázata is van. (Munkatársunktól)

Klinghammer István a kerekasztalülés után FOTÓ: MÓRICZ SIMON