Az önmagát „nemzeti radikálisnak” nevező szélsőjobboldali párt 2010-ben kiugróan jól szerepelt. Bár a magabiztos ígéretekkel szemben a szocialistákat nem sikerült megelőznie, közel 17 százalékot szerzett. A Jobbik 47 képviselőt küldött listáról a parlamentbe. (A kilépések és kizárások következtében a frakció létszáma mára 43-ra apadt.) Jelen állás alapján csekély a valószínűsége, hogy a jövő évi választásokon képes lesz megismételni a korábbi eredményt. De ha így lenne is, az új szabályok miatt a Jobbik képviselőinek száma akkor is kevesebb mint a felére csökkenne. Mindenki a baloldali liberális ellenzék szempontjából szokta vizsgálni, hogy milyen hátrányokkal jár a Fidesz–KDNP által bevezetett rendszer – jegyzi meg Filippov Gábor, aki arra hívja fel a figyelmet: a legnagyobb vesztes a Jobbik (és az LMP).

Megnőtt a jelentősége az egyéni választókerületeknek, ahol a Jobbiknak nem sok babér terem. Az egyfordulós választás – így Filippov – szintén rendkívül kedvezőtlen a pártnak. Kiélezett helyzetben, amikor az a legfőbb kérdés, hogy legyen-e kormányváltás, a választók hajlamosak úgynevezett stratégiai szavazatot leadni. Könnyen előfordulhat, hogy a baloldali győzelem megakadályozása érdekében sok jobbikos is a Fideszre voksol.

A Jobbik legerősebb fellegvárának számító Borsodban a belviszály meggyengítette vagy szétverte a helyi szervezeteket. A párt hiába próbált Nyugat-Magyarországon terjeszkedni, törekvése mérsékelt sikert hozott – folytatja Filippov Gábor. A fideszes kormány jóléti demagógiája egyre inkább kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. A „cigánykártyát” persze mindig elő lehet venni, de a Jobbik e téren már nem számolhat az „újdonság varázsával”.

A párt esélyeit rontják a parlamentben eltöltött évek is, amelyek egy ilyen típusú politikai erő esetében óhatatlanul népszerűségvesztéssel járnak. Kérdés, a Jobbikból kilépett Lenhardt Balázs vezetésével végül párttá alakul-e a „kifejezetten nemzetiszocialista irányvonalat” megjelenítő Magyar Hajnal. Ez a formáció a politikai elemző szerint a parlamenti küszöb közelébe se kerülhet, de arra alkalmas, hogy értékes szavazatokat vigyen el a Jobbiktól. Filippov Gábor módfelett csodálkozna, ha jövőre a Jobbik többet érne el 15 százaléknál, és ennek is csak alacsony választási részvétel mellett látja realitását. Ugyanezt állítja Krekó Péter, hozzátéve, a Fidesz is a kormányváltásra hajló bizonytalanok távol tartásában, az alacsony részvételben érdekelt. Ha mégis magas lesz a részvételi arány, akkor a Jobbik a kétharmadát is elveszítheti a frakciójának.

A Jobbik már nem az a felfelé ívelő párt, ami korábban volt. Támogatottsága stagnál, politikai témái elapadnak, saját politikája az alpári cigányozásban és zsidózásban merül ki, a többi ügyben (unió- és bankellenes retorika) csak háttérvokalista lehet a Fidesz mellett. Ráadásul a bizonytalan választók körében is alig vannak tartalékai – mondja Krekó Péter. A parlamentbe került szélsőséges pártok számára Nyugat-Európában a túlélés záloga a középre húzódás volt. Időnként mintha a Jobbik is kísérletet tett volna ilyesmire, de a „puhulást” eddigi választói nem támogatták, újakat pedig ily módon nem tudott szerezni.

A Fidesz árnyékában radikálisnak lenni se könnyű. A Fidesz egyszerre játssza el a kormánypárt és a rendszer ellenzéke szerepét, az EU-ellenességet tekintve a Jobbik labdába se rúghat mellette. A Political Capital korábbi elemzése kimutatta, hogy a Jobbik „udvari ellenzékként” viselkedik az Országgyűlésben, feltűnően sokszor megszavazza a kormánypárti előterjesztéseket. Ha viszont a Jobbik karakteresen a Fidesz ellen fordulna, közvetve a baloldal hatalomra jutását segítené. Krekó szerint a csapdahelyzetet a Jobbikban is érzékelik, de nehezen elképzelhető, hogy erre a dilemmára megoldást lehet találni a választások előtt.

Vona Gábor töpreng