– Itt se trafik, se kocsma, se kávé, se cigi! Ez itt Vekerd! – mondja egy hatvan körüli asszony az alig százlelkes délbihari falucska főutcáján arra a kérdésünkre, hogy hol tudnánk dohányt venni és eszpresszót inni. Aztán gyorsan kijavítja magát: – Illetve kávé van a bótba’, tudja, olyan kavarós. Idáig süllyedtünk a huszonegyedik századba’!

Megállt az idő

Tíz perccel később már mi javítjuk ki őt, ugyanis kiderül, hogy a kisközség boltjában igenis van dohányáru, kávé viszont nincs, pontosabban van, de nem jár mindenkinek, s az tényleg csak kavarós. Ezt azt jelenti, hogy egyes odaszokott helybéliek meleg vizet engedhetnek maguknak a mosogató fölötti csapból, és az instant kávéport rögtön bele is kavarhatják a bögréjükbe: az életérzés majdnem olyan, mintha közösségi térben kávézna az ember. Vekerden kávézó, kocsma nincs, vendéglő is csak kilométerekre, s még a helyi bolt sem lett trafik. A falucskában nem kelt el a koncesszió, így a szóban forgó vegyeskereskedés csak kijelölt árusítóhely, ahová elvileg tizennyolc éven aluliak nem léphetnek be – ott a 18-as karika –, pontosabban beléphetnek, a dohányárut viszont nem láthatják. A cigarettát hátul tárolják, a vevők számára láthatatlan helyen.

– Öszvér megoldás – így összegzik a helyzetet a helybéliek, akik kocsma hiányában kénytelenek a vegyeskereskedés közelében, a szabadban álldogálni a bihari síkon tájidegen lucfenyők alatt: napközben ott söröznek és cigiznek az egykedvű vekerdi férfiak a magyar falvakban munkásruha gyanánt használt terepszínű, NATO-kompatibilis katonai gyakorlónadrágjukban. A legtöbben Viceroyt szívnak, az még viszonylag olcsó, és a helyi boltban kapható.

A bihardancsháziaknak már nincsen akkora szerencséjük, mint a vekerdieknek, mert habár náluk is csak egyetlen helyen, a Dancsházi Csemegében kapni dohányárut, ám a vegyesbolt nyitva tartása korlátozott. A boltocska – amelynek külső homlokzatán nincsen feltüntetve, hogy itt cigaretta is kapható – reggel hatkor nyit, és tízkor már be is zár. Délután újra kinyit ugyan háromkor, de ötkor máris záróra. Akinek tehát este fogy el a cigije, s nem gondoskodott utánpótlásról, az megnézheti magát: kerekezhet át Nagyrábéra, ott ugyanis van trafik, más kérdés, hogy decemberben, a hasogató mínuszokban esténként kinek lesz vajon kedve átbiciklizni a rábéi trafikba.

– Sajnos télen még a cigicsempészek sem dolgoznak – ezt az információt egy helybéli úr osztja meg velünk, meglehetősen keserű képpel. Azt mondja, nyáron sokkal könnyebb feketedohányt venni, mert „télen a csempészek hülyék lennének melózni”. Egyrészt fáznak, ami még nem lenne olyan baj, az viszont már probléma, hogy befagy a Tisza, és a magyar–ukrán határon nem működik az „úsztatós módszer”. A csempészáru jelentős része ugyanis vízi úton érkezik hazánkba – merthogy a „fináncok” ma már kamion- és vonatröntgent, kutyákat is bevetnek az ellenőrzés során –, azonban cigarettával megpakolt ladikjával az ember a sötétebb, borúsabb, holdfénymentes nyári éjszakákon könnyebben eltűnik a fináncok elől. Télen ellenben fagyott a víz, ráadásul világít a hó, s látszódnak benne a nyomok. Ez az oka annak, hogy a bihari síkon télen kevesebb a csempészcigi.

Betérünk Furtára is, ahol van ugyan trafikjelzés a vegyeskereskedés homlokzatán, de minek, ha egyszer bemehetnek fiatalkorúak, s odabent szem előtt van a dohány. Furcsa megoldás ez is: érthetetlen, hogy ha a törvényalkotók a fiatalkorúakat akarták távol tartani a cigarettától, akkor egy trafikkoncessziót elnyert vegyesboltban a dohány miért van a polcra kipakolva, ahol mindenki láthatja, még az a tízéves gyerek is, aki még csak gumicukorra ácsingózik. A polcra kipakolt dohány számunkra persze nem probléma, sőt: áldja meg az Isten a boltost érte, hogy képes emberi módon viselkedni egy törvényekkel és rendeletekkel agyonszabályozott közegben. Haszna amúgy sincsen sok rajta.

Furtán ugyanis sokaknak feltűnt, hogy a dohányosok száma az elmúlt hónapokban nem csökkent ugyan, de mégis kevesebb pakli fogy. Ennek persze megint csak a feketepiac az oka: sokkal olcsóbb beszerezni egy Feszt márkájú ukrán cigit 470 forintért, mint megvenni a legális árut ennek a duplájáért. A furtai trafikban kapható füstölnivaló közül jelenleg talán a vágott dohány a legolcsóbb: a negyven grammos csomag 820 forintba kerül. Igaz, sokan vannak olyanok, akiknek ez az ár sem megfizethető, ezért ők még a vágott dohányt is kéz alól szerzik be. Hogy ki honnét szerzi be a füstölnivalót, az persze mindenkinek a maga dolga, de a faluban járva megtudjuk: a feketepiacon kizárólag személyes kapcsolatok révén érdemes próbálkozni. Voltak, akiket az interneten föllelhető hirdetések csábítottak el, de aztán ráfizettek: az adóhatóság dolgozói ugyanis szintén ebben az országban élnek, s újabban többek között az a feladatuk, hogy a világhálón föladott dohányhirdetéseket böngésszék. Bihari szegény emberek, figyelem: a lebukás veszélye magas.

Marlboro helyett Feszt, Next

– A trafikok megnyitása óta olyan kevés idő telt el, hogy még nem lehet pontosan tudni, az új dohányárusítási rendszernek mekkora hatása volt a feketekereskedelemre. Az azonban megállapítható, hogy a tavalyi év azonos időszakához képest minimálisan nőtt a dohánycsempészet volumene, ez azonban még nem hozható egyértelmű összefüggésbe a trafikrendszerrel – mondta megkeresésünkre Suller Attila őrnagy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és jövedéki szóvivője.

Suller Attila elmondta: nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy a dohány feketepiaca mekkora károkat okoz a magyar gazdaságnak, hiszen akkor egészen pontos adatokkal kellene rendelkezni a csempészett cigaretta teljes mennyiségéről. Egy tavalyi felmérés szerint azonban annyi kiderült: 2012-ben Magyarországon az elszívott cigaretták mintegy 4-5 százaléka kerülhetett illegális módon a fogyasztókhoz. S hogy ezt milyen módszerrel számították ki? Összeszedték bizonyos területeken az eldobott cigarettásdobozokat, s megnézték, hogy van-e rajtuk zárjegy. Persze ez a metódus sem százszázalékosan megbízható, elvégre az eldobott cigisdobozok között olyanok is lehettek, amelyeket például repülőn hoztak be az országba: ennek azért van jelentősége, mert Ukrajnából ugyan egy személy a határon csak két doboz füstölnivalót hozhat át, repülőn más országból egy kartont is.

A szóvivő kifejtette: az említett 4-5 százaléknyira leszorított illegális forgalom különösen szép eredmény annak tükrében, hogy ez az adat hét éve még 27 százalék volt, jelenleg pedig Ausztriában mintegy 20 százalék. Ez egyúttal annak a jele, hogy a feketedohányt értékesítők számára Magyarország nemcsak cél-, hanem tranzitország is: Ukrajnából hazánkon keresztül egészen az Egyesült Királyságig terít a feketepiac. Az árrés ugyanis hatalmas haszonnal kecsegtet: az Ukrajnában – magyar fizetőeszközben számolva – 300-400 forintért megvett Marlboro dobozát Londonban 1500 forintért lehet eladni.

Hazánkban jól kiépült hálózat működteti a dohánycsempészetet, így Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti határaitól eljut az illegális áru Kelet-Magyarország legtöbb megyéjébe, de vannak olyan csempészek, akik Budapestre is nagy tételben szállítanak. A közút és a vízi út a legnépszerűbb, hiszen nagyobb személykocsik vagy furgonok átalakított belsejében jól el lehet rejteni az árut. A Tiszán zajló csempészet ellen a hatóság technikailag fölkészült: vízi járőröket alkalmaznak, akik éjszakánként hőkamerával cirkálnak.

Ennek ellenére az áru még mindig olyan nagy mennyiségben érkezik Kárpátaljáról, hogy ideát már nem is az értékesítés okoz gondot, hanem a tárolás. A készlet ugyanis kiapadhatatlan, s csak a vevő kívánságán múlik, hogy a csempész milyen árut szállít.

Az árak jelenleg nagyon kedvezők: egy doboz Feszt cigaretta 470 forint, de az a fajta Ukrajnában olyan olcsó, hogy ennek az ára vélhetőleg akkor sem lesz 500 forint fölött, ha nagyon meggyengül a forint–euró árfolyam. Egy doboz Next cigaretta jelenleg 530 forint, a Marlboro pedig (legalábbis Debrecenben) már 650 forintba kerül feketén.

A feketedohányt nem csak a szegényebb emberek szívják. Hajdú-Bihar megyében jól kereső vállalkozók kezében is látni illegális cigarettát, sőt, a dohányzásra már rászokott középiskolás diákoknak is jobban megéri egy szabolcsi „kontakttól” vásárolni, mint legálisan. Ami a megtakarítás mellett azzal az előnnyel jár, hogy a csempészek nem szokták elkérni a gimnazisták személyi igazolványát az életkoruk ellenőrzése céljából.